Az egyházak és a nemzetiségek kiemelt figyelmet kaptak az elmúlt években

– A kormány, az egyházak és a hívő emberek nem ítélik meg, hogy kinek mi a szexuális identitása, de elvárjuk, hogy a gyermekeinkre és az egész társadalomra ne erőltessenek rá olyat, ami a teremtett világ törvényeivel szembemegy – jelentette ki lapunknak az LMBTQ-lobbi nyomulása kapcsán a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára. Soltész Miklós beszélt az adventi adománygyűjtések sikerességéről, az egyházakkal és a nemzetiségekkel való kapcsolat alakulásáról és a 2022-es választás tétjéről is.

Fotó: BACHPEKARYMATE

– A karácsony előtti hetekben rendre nagyobb hangsúlyt kap a jószolgálat, mint év közben. A Nemzeti Humanitárius Koordinációs Tanács (NHKT) elnökeként mit tapasztal: az adventi előkészületben is aktívak a segélyszervezetek? 

– A karitatív szervezetek egész évben rendkívül sikeresen végezték a munkájukat. Az advent számukra az év legsűrűbb időszaka akár a munka, akár az adománygyűjtés szempontjából. Az NHKT úgy döntött, hogy a veszélyhelyzetben működő 1357-es telefonszámon november–decemberben nem a saját céljaira gyűjt, hanem a Regőczi István Alapítványnak. Nagyvonalú hozzájárulás ez a karitatív szervezetek részéről. Egyébként bárhová is megyek, azt tapasztalom, hogy az emberekben jelen van a segítőkészség. A legnehezebb életkörülmények között, az alacsonyabb nyugdíjból élők közül is sokan adakoznak, mint ahogy egyre több cégvezető és jól menő vállalat érzi úgy, hogy fontos odaállni a nehezebb sorsú emberek mellé. 

 – Mennyire sikeres az adománygyűjtés a 1357-es vonalon? 

– Az összeg meghaladta a százmillió forintot, ami hatalmas dolog. Még nincs meg a végleges eredmény, mert a telefontársaságok csak később tudnak pontos számokat mondani. 

– Mi adta idén a legtöbb feladatot a karitatív szervezeteknek? 

–  Ez az év sokszorosan összetett és nehéz volt. Kezdődött azzal, hogy közel egy évvel ezelőtt óriási földrengés sújtotta Horvátországot, ahol a karitatív szervezetek több lépésben nyújtottak segítséget. Először takarókat, gyógyszert, élelmiszert és más azonnal szükséges eszközöket vittek a térségbe, majd konténereket és lakhatási felszerelést juttattak a válság sújtotta övezetbe. Mindezt a koronavírus-járvány idején. Emellett részt vesznek ottani iskolák és templomok helyreállításában, amit a magyar kormány támogat.

– Ez csak egy feladat volt a sok közül? 

–  Sajnos igen, a koronavírus-járvány, tavalyhoz hasonlóan, egész évben pluszfeladatokat adott a karitatív szervezeteknek. Itt az egyes családok megkereséséről, támogatásáról is szó volt, és a különböző intézményeik működtetésénél is több nehézséggel kellett megküzdeniük. A járvány alatt például fertőtlenítőszerek és -berendezések, védőfelszerelések beszerzésével, eljuttatásával segítettek. Szintén a pandémiához kapcsolódóan merült fel a Regőczi-alapítvány munkájának segítése. Áder János köztársasági elnök és felesége, Herczegh Anita hihetetlen nagy felelősséget vállalt a koronavírus-járvány miatt árván maradt gyermekek felkarolásával. A kezdeményezés hallatán a karitatív szervezetek azonnal felajánlották szakmai segítségüket az alapítványnak. Végül nagyon fontos, jövő évre átnyúló program az élelmiszermentési akció is. Itt az a cél, hogy a nagy kereskedelmi láncokból minél kevesebb élelmiszer-felesleg kerüljön a szemétbe, és minél több jusson el a valóban rászorulókhoz. 

– Idén a közmédia Jónak lenni jó! jótékonysági akciója is a koronavírus miatt árván maradt gyerekeket támogatta. Mekkora segítséget jelent a sok felajánlás a rászorulóknak? 

–  A Jónak lenni jó! kezdeményezésnél már maga a név is üzen. Arra sarkall, hogy mindenki érezze, ha valaki másra oda tudunk figyelni, az mindenkinek jó, a segítség az adományozó lelkét is építi, formálja. Az pedig megsüvegelendő, hogy ebben az évben a közmédiánál erre a célra irányították a figyelmet. Az akció rendkívül sikeres volt, ami megteremti annak a lehetőségét, amit Herczegh Anita is hangsúlyoz, hogy nemcsak egy egyszeri, hanem hosszú távú segítségnyújtásra van szükség. A gyerekek, fiatalok sorsát a felnőtté válásukig végig kívánják kísérni. 

– Államtitkárként az állam és az egyház közötti kapcsolatokért is felel. Hogyan alakult ez a viszony ebben az évben? 

– Az rendben van, hogy az állam, a mindenkori kormányzat ne szóljon bele az egyház belső dolgaiba, és ez viszont is elvárható. Az állam és az egyház szétválasztásából azonban nem következik az egyház és a társadalom szétválasztása. A baloldal márpedig ezt szeretné. A hívő emberektől nem várható el, hogy hitüket, meggyőződésüket csak vasárnap, a szentmise vagy istentisztelet idején éljék meg, majd a hét többi napján forduljanak szembe az egyházzal. A magyar társadalom nagy része a kereszténységet értéknek tartja még akkor is, ha nem gyakorló keresztény, sőt ha nem is hívő ember. 

– Az egyházak az elmúlt több mint egy évtizedben nagyon sok fejlesztésekre fordítható támogatást kaptak. Mit tart a legnagyobb eredménynek? 

–  Kárpát-medence-szerte több mint háromezer templom, imaház megújításához járultunk hozzá, továbbá százötven újnak az építéséhez adtunk segítséget az elmúlt tíz évben. Több mint ezerötszáz egyházi közösségi ház, közösségi tér létesült vagy újult meg. Nagyot léptünk előre az egyházi iskolák és egyéb, közfeladatot ellátó intézmények felújításában is. Évszázados lemaradást próbálunk behozni, de nem járunk még az út végén. Természetesen a kormány nem akarja, nem tudja megmondani, hogyan kell megszólítani az embereket, a fiatalokat. Közösségi programokra, például táborokra tudunk támogatást adni, de ezeket az egyházaknak kell megtölteniük tartalommal, lélekkel. Úgy gondolom, jó úton járnak. Hozzáteszem: bár a baloldal folyamatosan az egyházi beruházások ellen hergel, a templomfelújítások hozzájárulnak a helyi gazdaság újraindításához is.

– Idén tartották Magyarországon az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust, ami nagy sikerrel zajlott le. Mit jelenthet ez hazánk megítélése szempontjából? 

– Katolikus ünnepről van szó, de maga az esemény lehetőséget biztosított arra, hogy megmutassuk a kereszténység erejét. Azt is, hogy mennyire együtt tudunk működni akár ortodox, akár protestáns, akár zsidó testvéreinkkel. Több mint nyolcvan országból érkeztek hozzánk vendégek, akik visszaigazolták, hogy az a politika, amivel másokon helyben segítünk, kiemelendő és fontos. Ezt mondták azok is, akik olyan országokból jöttek, ahonnan nagyszámú migráns érkezik Európába. Egyértelmű választ kaptunk a másik fontos kérdésre is, mégpedig hogy a férfi férfi, a nő nő, a család pedig egy férfi és egy nő, illetve a megszületett gyermekek közössége. Ezt Ferenc pápa is hangsúlyozta, és ezzel a Brüsszellel vívott küzdelemben olyan megerősítést kaptunk, amire nagy szükség volt. Fontos azonban: a kormány, az egyházak és a hívő emberek nem ítélik meg, hogy kinek mi a szexuális identitása, de elvárjuk, hogy a gyermekeinkre és az egész társadalomra ne erőltessenek rá olyat, ami szembemegy a teremtett világ törvényeivel. 

– Polgári kormányzás idején Magyarország mindig kiemelt figyelmet fordít a hazai nemzetiségekre. Az utóbbi időszakban is megmaradt ez a szemlélet? 

– A felelősségünk óriási, az ország szerves részét képező, az államunkat erősítő nemzetiségekkel és a körülöttünk élő nemzetekkel békességben együtt kell élnünk. A nemzetiségi politikánk ezért is egyedülálló Európában, amit mindenhol, még Brüsszelben is elismernek. Fontos, hogy a nemzetiségi politikánk kihat a szomszédokkal való viszonyunkra is, egyre inkább javítja azt; ez még akkor is igaz, ha valamely állam élén nem konzervatív, kereszténydemokrata erők állnak. A jobb kapcsolat pedig hatással van az ottani magyarság helyzetére is. Hiszem azt, hogy amit az elmúlt tíz évben a nemzetiségi politikában tettünk, példaértékű, és a magyarországi nemzetiségek megmaradását szolgálja. Ennek köszönhetően megállt, sőt megfordult az asszimiláció, és egyre többen meg merik vallani a nemzetiségi hovatartozásukat. 

– Mélyponton vannak a magyar–ukrán kapcsolatok. Érezhető ez hazánkban is az ukrán nemzetiség hozzáállásán? 

– A hazai ukrán nemzetiséggel Magyarországnak nincs problémája. Mi attól függetlenül segítjük, támogatjuk őket, hogy milyen a kapcsolatunk az anyaországuk vezetésével. Ezen az sem változtat, ha egy tábornok megfenyegeti Magyarországot, ahogy a minap történt. Megjegyzem: érdekes, hogy a NATO-hoz és az EU-hoz csatlakozni kívánó országban egy ilyen nyilatkozatnak nincs következménye. Magyarország egyébként az elmúlt években egy sor segítséget adott Ukrajnának. Ápoltunk a kelet-ukrajnai harcokban megsérült katonákat, táboroztattuk a gyermekeiket, hogy csak a legfontosabb támogatásokat említsük.

– Milyen eredményeket tud Magyarország felmutatni a nemzetiségekkel való kapcsolatában? 

– Hosszan lehetne sorolni. Amit kiemelnék, az a parlamenti jelenlétük, ennek kapcsán sok mindent meg tudtunk valósítani. Egy évtized alatt több mint hatszorosára növekedett a nemzetiségek támogatása. Amikor átvettük a kormányzást, tizenkét köznevelési intézményt tartottak fenn a nemzetiségek, most százat. A nemzetiségek, az egyházakhoz hasonlóan, gondos gazdáknak bizonyultak, a kormány ezért is támogatja szívesen az iskoláik felújítását. 

– A 2018-as országgyűlési választáson a nemzetiségek közül a németek szereztek képviselői mandátumot, Ritter Imre akkor bejutott a parlamentbe. Megismételhető 2022-ben ez az eredmény? 

– A német nemzetiség szerintem újra mandátumot szerezhet, hiszen Ritter Imre jó munkát végzett. Végigjárta az országot, a német közösséget, de a kormánnyal is együttműködött. Ő mindezt a magyarországi németekért tette, de munkája a többi nemzetiségre is hatással volt. Ez kicsit olyan, mint a katolikus egyház szerepe a szentszéki megállapodás kapcsán, amit egyébként még Horn Gyula kötött meg, és amit Gyurcsányék szét akarnak verni. Amit a katolikus egyház a szentszéki megállapodásban, jogosan, nemzetközi szerződés alapján megkapott, az alapját képezte a többi egyház közfeladatot ellátó intézménye állami finanszírozásának.

– Mit gondol, az egyházak és a nemzetiségek szempontjából mi a jövő évi parlamenti választás tétje? 

– Az egyházak és a nemzetiségek kiemelt figyelmet kaptak az elmúlt években. Mindez persze azért is történt, mert mind a két terület társadalmat formál. Lelki, erkölcsi, közösségi szempontból sokszorosan megtérül az együttműködés az egyházakkal. Látjuk, mi megy Nyugat-Európában, hogyan rombolják ott saját értékeiket. Ebben a küzdelemben óriási a tét. Az a kérdés, hogy megmarad-e a zsidó-keresztény tanítás, megmarad-e ez az életforma, meg tudjuk-e óvni a teremtett világ értékeit. A nemzetiségeknél pedig egyrészt az a tét, hogy folytatódhat-e a fejlődés országon belül, másrészt hogy sikerül-e fejleszteni az elmúlt években kiépült kapcsolatokat nemzetiségeink anyaországaival. Ha Gyurcsányék hatalomra kerülnének, az elért eredményeket minden területen pillanatok alatt felszámolnák. Az egyházi intézményektől újra elvennék az őket megillető támogatásokat, de a nemzetiségek sem számíthatnának semmi jóra. Más kérdés, hogy a baloldal kormányzásra képtelen, az egymásban sem bízó pártok moslékkoalíciójából csak káosz lenne, ami rengeteget ártana az országnak. Ezt egyre jobban látják még a baloldali szavazók is. Csak a külföldi machinátorok, hálózatok örülnének, mert újra ki tudnák vinni a profitot az országból. A szellemi, lelki rombolás mellett ezt is meg kell akadályoznunk. 

Borítókép: Bach Máté