Fabiny Tamás prédikációjában úgy fogalmazott: szekértáborrá lett hazánkban is meg kell tanulnunk békében élni egymással. Ennek alapja pedig az, hogy Isten karácsonykor mintegy kitűzte a fehér zászlót, jelezve, megbékélt a világgal, aminek a jele Jézus születése – tette hozzá.
Mint mondta, karácsony a testté tétel csodája, Jézus világban megjelenésének ünnepe. Hozzátette: Európában ma nem ritka a jézustalan karácsony. Az elmúlt rendszerben mi is megtapasztalhattuk, amikor Jézus születése helyett a fenyőfát kellett köszönteni – jegyezte meg. Hozzáfűzte: ma is vannak, önmagukat felvilágosultnak tartó társadalmak, amelyek Jézus nélkül akarják ünnepelni a karácsonyt, legutóbb pedig arra is tettek kísérletet, hogy magát a karácsony szót kiiktassák a nyilvános megszólalásokból.
Megjegyezte: könnyű lenne az istentelen világon elverni a port és kárhoztatni a konzumtársadalmat, de fel kell tenni a kérdést: az egyházat nem tesszük-e mi magunk is gyakran pusztán e világi intézménnyé, amit a sokat kárhoztatott külső világ farkastörvényei, érdekérvényesítő eszközei és pozícióharcai jellemeznek, nem üresedik-e hitünk általános morállá vagy nem válik-e hitvallásunk ideológiává?
Felhívta a figyelmet arra: a kegyelem az Újszövetségben úgy jelenik meg, mint Isten kedvezése az ember iránt, az ő felmentő ítélete.