Korzózó bevándorlók tömegei, leégett házak, betört ablaküvegek, eltüzelt nyílászárók, szemétkupacok, hatalmas sár. Ez a látvány fogad bennünket az egykoron szebb éveket is megélt Magyarmajdány és Rábé területén. Ezek a falvak a fizikai határzár megépülése után – földrajzi elhelyezkedésük miatt – a bevándorlók számára kiemelt jelentőségű stratégiai célponttá váltak. A két szomszédos – mintegy száz-száz, többségében magyar lakos otthonául szolgáló – Árpád-kori település Szerbiában, az Észak-bánsági körzet csúcsánál, a szerb–román–magyar hármas határnál fekszik.
Itt ér véget Magyarország 178 kilométer hosszú déli határkerítése, s kezdődik a bevándorlók által könnyebb célpontnak vélt, fizikai határzártól mentes román határszakasz.
A hatóságok becslései szerint jelenleg háromszor annyi bevándorló van a két településen, mint helyi lakos.
A két falu között elhagyott raktár fekszik. Előtte közel-keleti férfiakból összeverődött tömeg gyülekezik. Megállunk. A bevándorlók búskomor arccal néznek ránk.
– Beszélnek angolul?
Nem reagálnak. A fagyos levegőben kínos csend van körülöttünk, majd szakállas férfi lép elő a csoportból:
– És ti? Beszéltek arabul? – kérdezi, nem értjük, miért. Látva, hogy megszeppenünk, folytatja:
– Vagy törökül? Akkor nekünk miért kellene beszélnünk angolul?
– mondja dühödten, és lassú, fenyegető léptekkel felénk indul. Hátrálni kezdek.
– Hej, gyertek! Erre! Itt beszélik angol!
– ordít fel mögöttem egy fiú, aki a raktárépületbe invitál bennünket. A hangár bejáratát ponyvával zárták el. A fiú félrehúzza. Beenged bennünket. A füst sűrűjében legalább harminc bevándorlót és húsz sátrat látok a helyiségben. A közel-keleti és afrikai emberek csoportokba rendeződve ülnek a tűzrakások körül. Beszélgetnek. A betonfalakat arab feliratok díszítik.

A padlón számtalan üres konzervdoboz, egyre rá is lépek. – Ő az, aki beszéli angol – mondja a fiú, s közben a terem közepén álló férfira mutat. Bemutatkozom, s nyújtom az öklömet. Ő mosolyogva nyitott tenyerét emeli felém, s arra kér, emberi módon kezeljünk le. Barátjának nevez. Amirnak hívják. Szíriai. Tökéletesen beszéli az angol nyelvet. Mint mondja, hazájában padlóra került a közbiztonság. Szinte nincs olyan polgár, akinek ne lenne fegyvere. Naponta lőttek le embereket a közvetlen környezetében, ezért döntött úgy, hogy útnak indul. Megtudom tőle, hogy a teremben Szíriából, Egyiptomból, Marokkóból, Tunéziából származó bevándorlók húzták meg magukat. Van, aki beszél franciául, van, aki kicsit angolul, de a többségük nem tud egyetlen idegen nyelven sem.