Jogerősen is életfogytiglani fegyházra ítélték Dér Csabát, a csantavéri bérgyilkost két ember megölése miatt; legkorábban negyven év letöltése után szabadulhat feltételesen.
Az emberölés bűntette és más bűncselekmény miatt ellene indult büntetőügyben a másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla hétfőn megváltoztatta a Fővárosi Törvényszék elsőfokú ítéletét. A vádlott élet elleni bűncselekményét az előre kitervelt, több ember sérelmére megvalósítás mellett különös visszaesőként elkövetett emberölés bűntettének, közbiztonság elleni bűncselekményét folytatólagosan elkövetett lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettének minősítette. A vádlott ellen első fokon kiszabott halmazati büntetést nem érintette, a járulékos kérdések pontosításával az elsőfokú ítéletet egyebekben helyben hagyta. Így a terhelt az életfogytig tartó szabadságvesztés büntetésből legkorábban negyven év elteltével bocsátható feltételes szabadságra.
A Fővárosi Törvényszék márciusban Dért előre kitervelten és több ember sérelmére elkövetett emberölés bűntette, háromrendbeli lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntette, valamint négyrendbeli felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette miatt életfogytig tartó – fegyházban végrehajtandó – szabadságvesztésre és tízévi közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztésből legkorábban negyven év után bocsátható feltételes szabadságra. Az eljárás során felmerült bűnügyi költségből több mint 16 millió forint megfizetésére kötelezte a vádlottat.
Két hidegvérű kivégzés
Az elsőfokú bíróság nem jogerős ítéletében megállapított tényállás lényege szerint Dér 2018 júliusában Amszterdamban egy kávézóban előre kitervelten fejbe lőtt egy horvát állampolgárt, aki azonnal meghalt.
2018 szeptemberében egy budapesti bevásárlóközpont mögötti területen egy magyar vállalkozót szintén fejbe lőtt, őt kokainvásárlás ürügyén csalta a helyszínre.
Az áldozat holttestét egy közeli patakba húzta, majd a személyes irataival, mobiltelefonjával és táskájával távozott a helyszínről. A fentieken kívül a vádlott 2019. márciusi elfogását megelőzően megszerzett több olyan lőfegyvert és lőszert, amelyek tartására engedélye nem volt. Ezenfelül saját magának hamis okiratokat is készíttetett, amelyeket bujkálása során használt fel.
A bíróság a büntetés kiszabásakor súlyosító körülményként értékelte, hogy a terhelt mindkét élet elleni cselekmény elkövetésekor gátlástalanul – Hollandiában nappal, nagy nyilvánosság előtt, a köznyugalmat megzavarva –, hidegvérrel gyilkolt, megbánást az eljárás során nem tanúsított, valamint korábban szintén emberölés miatt volt elítélve. A bíróság enyhítő körülményt nem talált, figyelemmel arra, hogy azt a cselekményét, amelyet beismert, nem is tudta volna tagadni, hiszen az elkövetést videófelvétel rögzítette.
Mindezek alapján a bíróság a vádlottat a cselekmény tárgyi súlya, valamint a személyiségéből adódó társadalomra való veszélyessége miatt életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte azzal, hogy legkorábban negyven év után bocsátható feltételes szabadságra.
Az elsőfokú ítélet ellen az ügyészség képviselője a feltételes szabadságra bocsátás kizárásának megállapítása érdekében, míg a vádlott és védője felmentésért és enyhítésért jelentett be fellebbezést.
A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség az ügyészi fellebbezést fenntartotta, a védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak.
Hiányos volt a bizonyítás
A felülbírálat során az ítélőtábla megállapította, hogy a törvényszék hiányosan folytatta le a bizonyítást, ennek kiküszöbölése érdekében tárgyalást tartott, és a hiányzó eljárási cselekményeket pótolta. Az elsőfokú bíróság a perjogi szabályokat csak részben tartotta meg, azonban olyan eljárási szabálysértést nem vétett, amely okot adott volna az ítélet hatályon kívül helyezésére. Az általa megállapított tényállás több tekintetben felderítetlen, hiányos, és helyenként téves következtetéseket tartalmazott. Ezek a hibák azonban az iratok tartalma és a másodfokon felvett bizonyítás eredményeként kiküszöbölhetőek voltak.
A másodfokú bíróság sem fogadta el a vádlott azon védekezését, miszerint jogos védelmi helyzetben cselekedett. A vádlott hivatkozása, egy budapesti lakásban leadott lövés nyomai semmiképpen nem igazolják, hogy azok a vádlott elleni támadás során keletkeztek, csak azt, hogy ott egy lövés dördült el, amit egyébként maga a vádlott is okozhatott.
A vádlott beismerő vallomását, amit később többször módosított és visszavont, részben az objektív bizonyítékok (kamerafelvételek, cellainformációk, hívásforgalmazási adatok, tárgyi bizonyítékok a helyszínen, a DNS, ujjnyomat és fegyverszakértői vélemények), részben szubjektív bizonyítékok (tanúvallomások) is alátámasztották.
Kétséget kizáróan a vádlott volt az, aki előre eltervezett módon megölte I. S. és V. L. sértetteket, a védelmi perorvoslatok ezért nem vezethettek eredményre.
Az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és törvényesen minősítette cselekményét. Tekintettel arra, hogy a vádlottat az Újvidéki Törvényszék korábban ugyancsak emberölés bűntettének kísérlete miatt elítélte, jelen eljárásban meg kellett állapítani, hogy az élet elleni cselekményét nemcsak előre kitervelten és több ember sérelmére, hanem különös visszaesőként követte el.
Dér veszélyes a társadalomra
A vádlott kifejezésre juttatta abbéli világnézetét, hogy helyesnek tartja az igazságszolgáltatást saját kezébe venni és önhatalommal is érvényt szerezni meggyőződésének, ennek érdekében akár embereket ölni, továbbá – egy „gengszter” életét értéktelennek tartva – kifejezetten jogszerűnek tartotta, hogy önkényesen elvegye az ilyen ember életét. Ugyancsak rendkívüli mértékben emelte a vádlott társadalmi kockázatát, hogy alig egy évvel azután, hogy – ugyancsak kettős emberölés miatt hosszú, ámde akkor még határozott tartamú – szabadságvesztésre ítélték, újabb két embert ölt meg előre eltervezetten, az egyiket fényes nappal, gátlástalanul, a köznyugalmat súlyosan megzavarva. Bár felderíteni nem lehetett a konkrét motivációkat, azonban bizonyos, hogy nem személyes indítékból ölte meg a sértetteket.
A törvény által biztosított leghosszabb, negyven év utáni feltételes szabadság lehetőségét találta arányban állónak a másodfokú bíróság is, annak azonban nem látta indokát, hogy e lehetőségtől a vádlottat végleg elzárja. A kedvezmény biztosítása azonban mindössze annyit jelent, hogy legelőször negyven év múlva vizsgálhatják meg, hogy feltételes szabadságra bocsáthatják-e.
Borítókép: Dér Csaba az amszterdami gyilkosság pillanataiban a szórakozóhely biztonsági kamerájának a felvételén (Forrás: Holland rendőrség)
