Egészségügy: riogató a múlt árnya

Márki-Zay Péter, a baloldal miniszterelnök-jelöltje szerint az egészségügy üzlet, és ugyanazt a modellt vezetné be, amellyel 2010 előtt Gyurcsány Ferenc és kormánya próbálkozott: üzleti alapú, fizetős egészségügyet, privatizált kórházakkal és ellátóintézményekkel. A 2002 és 2010 közötti időszakban hozott kormányzati döntések súlyos, kiszolgáltatott helyzetbe taszították a kórházakat, az önkormányzatokat és a betegeket egyaránt, a baloldal mégis az akkori elképzeléseit akarja újra megvalósítani.

Nem kerülhette el a bezárást – többek között – a Schöpf-Merei Ágost kórház és anyavédelmi központ, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (közismert nevén Lipótmező), valamint a Svábhegyi Gyermekgyógyintézet sem. Ezek közül a Lipótmező bezárása váltotta ki a legnagyobb felháborodást, hiszen az 1868 óta működő intézmény európai színvonalú volt. Az egészségügyi megszorítások egyik első áldozata volt a kecskeméti Repülőkórház is, amit 2015-ben a Fidesz–KDNP-kormány adott vissza a városnak és a térségének, valamint komoly fejlesztésekbe kezdett a Bács-Kiskun megyei kórházban.

A 2007–2008 során végbement változások előfutárának tekinthető, hogy már 2003-ban döntött az akkori, ­Demszky Gábor vezette Fővárosi Közgyűlés a csepeli kórház bezárásáról, miután a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórházhoz csatolták az intézményt, ami gyakorlatilag a kórház megszűnését jelentette. A kórházak gyökeres felforgatása Botka László egykori szocialista politikus városát, Szegedet is elérte, mivel a 2007-es egészségügyi ­integrációt követően 2009-re kiürítette a Szegedi Tudományegyetem az I-es kórház épületét.

Út a halálba

A kórházbezárások egyik emlékezetes, nagy botrányt kavaró esete volt 2007 áprilisában a mindszenti beteg ügye, amikor tragikus módon egy férfi azután vesztette életét, hogy a balliberális koalíció egészségügyi rendeleté­ben meghatározottak szerint – amely átszabta az egészségügyi körzethatárokat – a hódmezővásárhelyi kórházból a beteget továbbirányították a 25 kilométerre fekvő szentesi kórházba, a súlyos állapotban lévő férfinak azonban a mentőkocsiban megállt a szíve, és a szentesi kórházba történő megérkezése után az életét már nem sikerült megmenteni.

Megcsonkított kórházak

Az egészségügyi ámokfutás ugyanakkor még nem ért véget, hiszen a 2006-os reform országszerte komoly változásokat, legfőképpen osztálybezárásokat eredményezett. A teljesség igénye nélkül: Miskolcon a helyi szocialisták az aktív tüdőgyógyászati ellátást számolták fel, de megszűnt a Szent Ferenc Kórház aktív reumatológiai ellátása is. 

Tolna megyében, a Dombóvári Szent Lukács Kórházban a sebészetet, az urológiát, a neurológiát, valamint a fül-orr-gégészetet, a Bonyhádi Kórház és Rendelőintézetben pedig a sebészetet és a szülészetet szüntették meg.

Baranya megyében a Komlói Egészségcentrum gyermekosztályát és szülészeti osztályát kellett bezárni. Utóbbi megszűnése miatt a komlói kismamák a mai napig Pécsre járnak. Nógrádban sem alakult jobban a helyzet. A pásztói Margit Kórházban a sebészeti, a belgyógyászati, a szülészeti és a nőgyógyászati osztályt zárták be, a balassagyarmati Dr. Kenessey Albert Kórház és Rendelőintézetben pedig az urológiát, a bőrgyógyászatot, a szemészetet és a fül-orr-gége osztályt számolták fel, így ezeken a szakterületeken csupán egynapos ellátások maradtak. Molnár Lajos, a Gyurcsány-kormány egészségügyi minisztere azonban nemcsak az említett osztályokat, hanem a kórházat is majdnem bezáratta. Nyugat-Nógrád egyetlen kórházának a megsemmisítését egy pártoktól független, össznépi tiltakozással akadályozták meg. A debreceni Kenézy Gyula Kórház gyermekosztályát is érzékenyen érintette a változás, amit 2007-ben zártak be. Ennek az volt az oka, hogy olyan mértékű volt a kötelező aktívágyszám-csökkentés, hogy az osztály így működésképtelenné vált. Továbbá 1300 aktív ágyból ötszázat meg kellett szüntetni, így a szülészet-nőgyógyászati osztályon 128 ágyból csupán 28 maradt, a sebészeten 120-ról hatvanra, a belgyógyászaton 220-ról százra csökkent az ágyszám.

A fűszoknya az új HospInvest?

– Ha kell, akkor fűszoknyás lányok mojitót szolgálnak föl, hogy ha ezt valakinek fedezi a biztosítása vagy a pénztárcája 

– próbálta felvázolni a fizetős egészségügy előnyeit Márki-Zay Péter, aki képtelen állításokkal próbálja népszerűsíteni a baloldal egészségügyi programját. Olyan ötlet is elhangzott, miszerint ha valaki külföldön jobb ellátást kaphat, akkor az egészségbiztosításnak ezt fizetnie kéne, példaként pedig az indiai szemműtéteket említette. Tehát Márki-Zay az egészségügyet üzleti alapokra helyezné, és egyértelművé tette, hogy profitorientált cégek kezébe adná.

Az egészségügy magánosításának szándéka nem új ötlet a hazai baloldalon, többször próbálkoztak már privatizációval. Az MSZP–SZDSZ-kormány Medgyessy Péter, majd Gyurcsány Ferenc vezetésével is tervbe vette a privatizációt. 

A balliberális egészségügyi reformnak a része volt az is, hogy 2010 előtt több kórház üzemeltetését is a helyi önkormányzatok átadták magáncégeknek, majd a csődbe ment vállalatok hatalmas adósságot hagytak rájuk, utólag kifizettették a településekkel az intézmények fejlesztési ­költségeit is. Ilyen cég volt például a 2009-ben csődbe ment HospInvest is.

A privatizáció egyik első áldozatai közé tartozott a körmendi Dr. Batthyány-Strattmann László Kórház és Rendelőintézet, aminek a működtetését 2004-ben adták át a Hosp­Invest Zrt.-nek. A balliberális változás szele Kiskunhalast is megérintette, mivel a település kórháza volt az első, amelyet az önkormányzat még 2004-ben a magánbefektetőkből álló HospInvest Zrt.-nek üzemeltetésre átadott, a település azonban 2009-ben felmondta a szerződést. Példaértékű, hogy a 2004-es privatizációhoz még maga Kuncze Gábor, az SZDSZ is elnöke nyílt levélben gratulált Kiskunhalas polgármesterének, a döntést, amivel magánkézbe került a kórház, pedig követendő mintának nevezte.

A privatizáció és az önérdek kéz a kézben járnak, amire a legjobb példa, hogy az ominózus időszakban Ferjancsics László, Vác akkori MSZP-s alpolgármestere a HospInvestnek szerette volna juttatni a helyi Jávorszky Ödön Kórházat úgy, hogy ő maga az említett cég alkalmazásában állt.

Egészségügy a cégek markában

A szocialista kormány privatizációs „kalandjai” leginkább Heves megyében teljesedtek ki. 2006-ban elsőként a hatvani Albert Schweitzer Kórház került a HospInvest Zrt.-hez, egy évvel később pedig Gyöngyösön is elszabadultak az indulatok, miután a Bugát Pál Kórház üzemeltetési jogát szintén a szocialista kormányhoz közelálló vállalat szerezte meg, sőt a Parádfürdői Állami Kórház is a kezére került. Szintén óriási botrányt kavart, és tüntetések sorozatát indította el 2008-ban az egri Markhot Ferenc Kórház magánosításának a híre is. A szocia­listák azonban Egerben is elérték a céljukat, így ezt a kórházat is a HospInvest Zrt. kaparintotta meg.

A 2006-os kórházak átalakításáról szóló reform vesztese lett a nagyatádi kórház is. Somogy megye legfiatalabb kórházának három osztályát (csecsemő- és gyermekgyógyászat, fül-orr-gégészet, II. számú belgyógyászat) 2007-ben zárták be, majd egy évvel később a kórház üzemeltetése a Medical Investments Zrt. kezébe került.

Fejér megyében szintén jelentős változások történtek: 2006-ban a szocialista vezetésű megyei közgyűlés a Fejér Megyei Szent György Kórház privatizációját helyezte kilátásba, majd 22 igennel meg is szavazta azt. A helyi Fidesz azonban megtámadta a közbeszerzési pályázatot, majd rendkívüli közgyűlést hívott össze, de a szocialista képviselők nem jelentek meg. A következő rendes közgyűlésen viszont kénytelenek volt megtárgyalni a Fidesz ellenjavaslatát, így végül az intézmény magánosítása kudarcba fulladt. De ez még nem minden: az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló 2006-os törvény eredményeként az akkori Fejér Megyei Szent György Kórház Csákvári Gyógyintézetében működő három osztályából a pulmonológiai osztályon jelentős, a belgyógyászati és a reumatológiai osztályon pedig teljes ágyszámcsökkentés történt. Ezzel a lépéssel Csákváron gyakorlatilag megszűnt az aktív ágyas betegellátás.

Borsod megyében is folytatódott a privatizáció: 2007-ben a kazincbarcikai kórház eladósodása miatt a település szocialista polgármestere, Szitka Péter az intézmény privatizációja mellett döntött. A szakma és a civilek által kezdeményezett tüntetések miatt azonban a Debreceni Egyetem Orvosegészségügyi Centruma csak 2009-ben vette át a kórház üzemeltetését. Bár a Diósgyőri Kórház teljes privatizációját nem sikerült megvalósítani, 2002 és 2007 között több szakterület – a radiológia, a szájsebészet és a traumatológia járóbeteg-szakellátás – kiszervezése történt meg.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Éberling András)