Egészségügy: riogató a múlt árnya

Márki-Zay Péter, a baloldal miniszterelnök-jelöltje szerint az egészségügy üzlet, és ugyanazt a modellt vezetné be, amellyel 2010 előtt Gyurcsány Ferenc és kormánya próbálkozott: üzleti alapú, fizetős egészségügyet, privatizált kórházakkal és ellátóintézményekkel. A 2002 és 2010 közötti időszakban hozott kormányzati döntések súlyos, kiszolgáltatott helyzetbe taszították a kórházakat, az önkormányzatokat és a betegeket egyaránt, a baloldal mégis az akkori elképzeléseit akarja újra megvalósítani.

– Álszentség lenne azt mondani, hogy az egészségügy nem üzlet, nincs olyan, hogy ingyenes egészségügy, ez egy illúzió – hangoztatta Márki-Zay Péter egy interjúban tavaly nyáron. A baloldal miniszterelnök-jelöltje ugyanazt a modellt vezetné be, amellyel 2010 előtt Gyurcsány Ferenc és kormánya próbálkozott: üzleti alapú, fizetős egészségügyet, privatizált kórházakkal és ellátó intézményekkel. A baloldal legutóbbi kormányzása idején „reform” címszó alatt bevezették a vizitdíjat, valamint a kórházi napidíjat, amit a Fidesz által kezdeményezett, 2008-as népszavazással sikerült megszüntetni. Nemrég Márki-Zay Péter arról beszélt, hogy az eltörölt vizitdíjat és a kórházi napidíjat is visszahozná az egészségügybe.

Színre lép az SZDSZ

A vizitdíj és a kórházi napidíj bevezetése mellett a baloldali kormányok idején drasztikus kórházbezárásokra is sor került, továbbá számos kórházban csökkentették az aktív ágyak számát, összevonások, kapacitásleépítések történtek. Ezek voltak az első lépések abba az irányba, hogy megszüntessék az állami egészségügyi ellátások rendszerét. A változások a közvélemény, a szakma, valamint a Fidesz–KDNP egyértelmű tiltakozása ellenére mentek végbe. Gyurcsány Ferenc mellett a kórházbezárások kulcsfigurája volt Molnár Lajos, aki – bár pártonkívüli volt – az SZDSZ támogatásával lett egészségügyi miniszter, amely tisztséget 2007. április 6-i ­lemondásáig töltötte be. Ezután Molnár megüresedett pozícióját szintén az SZDSZ által favorizált Horváth Ágnes vette át.

Még 2006-ban Gyurcsány és Molnár tervei nyomán kidolgoztak egy kórházbezáratási törvényt, amelyet december 18-án a Fidesz tiltakozása ellenére megszavaztattak a parlamentben. 

A kórházak bezárása ellen 2007 márciu­sában és áprilisában heves tüntetések robbantak ki, ám a kórházbezárási törvény az év áprilisában így is hatályba lépett. Ennek alapján öt kórházat kellett volna bezárni, nyolcban pedig megszüntették volna az aktív ágyakat, a tiltakozások hatására azonban sikerült néhány esetben a Gyurcsány-kormányt meghátrálásra kényszeríteni.

Nem kerülhette el a bezárást – többek között – a Schöpf-Merei Ágost kórház és anyavédelmi központ, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (közismert nevén Lipótmező), valamint a Svábhegyi Gyermekgyógyintézet sem. Ezek közül a Lipótmező bezárása váltotta ki a legnagyobb felháborodást, hiszen az 1868 óta működő intézmény európai színvonalú volt. Az egészségügyi megszorítások egyik első áldozata volt a kecskeméti Repülőkórház is, amit 2015-ben a Fidesz–KDNP-kormány adott vissza a városnak és a térségének, valamint komoly fejlesztésekbe kezdett a Bács-Kiskun megyei kórházban.

A 2007–2008 során végbement változások előfutárának tekinthető, hogy már 2003-ban döntött az akkori, ­Demszky Gábor vezette Fővárosi Közgyűlés a csepeli kórház bezárásáról, miután a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórházhoz csatolták az intézményt, ami gyakorlatilag a kórház megszűnését jelentette. A kórházak gyökeres felforgatása Botka László egykori szocialista politikus városát, Szegedet is elérte, mivel a 2007-es egészségügyi ­integrációt követően 2009-re kiürítette a Szegedi Tudományegyetem az I-es kórház épületét.

Út a halálba

A kórházbezárások egyik emlékezetes, nagy botrányt kavaró esete volt 2007 áprilisában a mindszenti beteg ügye, amikor tragikus módon egy férfi azután vesztette életét, hogy a balliberális koalíció egészségügyi rendeleté­ben meghatározottak szerint – amely átszabta az egészségügyi körzethatárokat – a hódmezővásárhelyi kórházból a beteget továbbirányították a 25 kilométerre fekvő szentesi kórházba, a súlyos állapotban lévő férfinak azonban a mentőkocsiban megállt a szíve, és a szentesi kórházba történő megérkezése után az életét már nem sikerült megmenteni.

Megcsonkított kórházak

Az egészségügyi ámokfutás ugyanakkor még nem ért véget, hiszen a 2006-os reform országszerte komoly változásokat, legfőképpen osztálybezárásokat eredményezett. A teljesség igénye nélkül: Miskolcon a helyi szocialisták az aktív tüdőgyógyászati ellátást számolták fel, de megszűnt a Szent Ferenc Kórház aktív reumatológiai ellátása is. 

Tolna megyében, a Dombóvári Szent Lukács Kórházban a sebészetet, az urológiát, a neurológiát, valamint a fül-orr-gégészetet, a Bonyhádi Kórház és Rendelőintézetben pedig a sebészetet és a szülészetet szüntették meg.

Baranya megyében a Komlói Egészségcentrum gyermekosztályát és szülészeti osztályát kellett bezárni. Utóbbi megszűnése miatt a komlói kismamák a mai napig Pécsre járnak. Nógrádban sem alakult jobban a helyzet. A pásztói Margit Kórházban a sebészeti, a belgyógyászati, a szülészeti és a nőgyógyászati osztályt zárták be, a balassagyarmati Dr. Kenessey Albert Kórház és Rendelőintézetben pedig az urológiát, a bőrgyógyászatot, a szemészetet és a fül-orr-gége osztályt számolták fel, így ezeken a szakterületeken csupán egynapos ellátások maradtak. Molnár Lajos, a Gyurcsány-kormány egészségügyi minisztere azonban nemcsak az említett osztályokat, hanem a kórházat is majdnem bezáratta. Nyugat-Nógrád egyetlen kórházának a megsemmisítését egy pártoktól független, össznépi tiltakozással akadályozták meg. A debreceni Kenézy Gyula Kórház gyermekosztályát is érzékenyen érintette a változás, amit 2007-ben zártak be. Ennek az volt az oka, hogy olyan mértékű volt a kötelező aktívágyszám-csökkentés, hogy az osztály így működésképtelenné vált. Továbbá 1300 aktív ágyból ötszázat meg kellett szüntetni, így a szülészet-nőgyógyászati osztályon 128 ágyból csupán 28 maradt, a sebészeten 120-ról hatvanra, a belgyógyászaton 220-ról százra csökkent az ágyszám.

A fűszoknya az új HospInvest?

– Ha kell, akkor fűszoknyás lányok mojitót szolgálnak föl, hogy ha ezt valakinek fedezi a biztosítása vagy a pénztárcája 

– próbálta felvázolni a fizetős egészségügy előnyeit Márki-Zay Péter, aki képtelen állításokkal próbálja népszerűsíteni a baloldal egészségügyi programját. Olyan ötlet is elhangzott, miszerint ha valaki külföldön jobb ellátást kaphat, akkor az egészségbiztosításnak ezt fizetnie kéne, példaként pedig az indiai szemműtéteket említette. Tehát Márki-Zay az egészségügyet üzleti alapokra helyezné, és egyértelművé tette, hogy profitorientált cégek kezébe adná.

Az egészségügy magánosításának szándéka nem új ötlet a hazai baloldalon, többször próbálkoztak már privatizációval. Az MSZP–SZDSZ-kormány Medgyessy Péter, majd Gyurcsány Ferenc vezetésével is tervbe vette a privatizációt. 

A balliberális egészségügyi reformnak a része volt az is, hogy 2010 előtt több kórház üzemeltetését is a helyi önkormányzatok átadták magáncégeknek, majd a csődbe ment vállalatok hatalmas adósságot hagytak rájuk, utólag kifizettették a településekkel az intézmények fejlesztési ­költségeit is. Ilyen cég volt például a 2009-ben csődbe ment HospInvest is.

A privatizáció egyik első áldozatai közé tartozott a körmendi Dr. Batthyány-Strattmann László Kórház és Rendelőintézet, aminek a működtetését 2004-ben adták át a Hosp­Invest Zrt.-nek. A balliberális változás szele Kiskunhalast is megérintette, mivel a település kórháza volt az első, amelyet az önkormányzat még 2004-ben a magánbefektetőkből álló HospInvest Zrt.-nek üzemeltetésre átadott, a település azonban 2009-ben felmondta a szerződést. Példaértékű, hogy a 2004-es privatizációhoz még maga Kuncze Gábor, az SZDSZ is elnöke nyílt levélben gratulált Kiskunhalas polgármesterének, a döntést, amivel magánkézbe került a kórház, pedig követendő mintának nevezte.

A privatizáció és az önérdek kéz a kézben járnak, amire a legjobb példa, hogy az ominózus időszakban Ferjancsics László, Vác akkori MSZP-s alpolgármestere a HospInvestnek szerette volna juttatni a helyi Jávorszky Ödön Kórházat úgy, hogy ő maga az említett cég alkalmazásában állt.

Egészségügy a cégek markában

A szocialista kormány privatizációs „kalandjai” leginkább Heves megyében teljesedtek ki. 2006-ban elsőként a hatvani Albert Schweitzer Kórház került a HospInvest Zrt.-hez, egy évvel később pedig Gyöngyösön is elszabadultak az indulatok, miután a Bugát Pál Kórház üzemeltetési jogát szintén a szocialista kormányhoz közelálló vállalat szerezte meg, sőt a Parádfürdői Állami Kórház is a kezére került. Szintén óriási botrányt kavart, és tüntetések sorozatát indította el 2008-ban az egri Markhot Ferenc Kórház magánosításának a híre is. A szocia­listák azonban Egerben is elérték a céljukat, így ezt a kórházat is a HospInvest Zrt. kaparintotta meg.

A 2006-os kórházak átalakításáról szóló reform vesztese lett a nagyatádi kórház is. Somogy megye legfiatalabb kórházának három osztályát (csecsemő- és gyermekgyógyászat, fül-orr-gégészet, II. számú belgyógyászat) 2007-ben zárták be, majd egy évvel később a kórház üzemeltetése a Medical Investments Zrt. kezébe került.

Fejér megyében szintén jelentős változások történtek: 2006-ban a szocialista vezetésű megyei közgyűlés a Fejér Megyei Szent György Kórház privatizációját helyezte kilátásba, majd 22 igennel meg is szavazta azt. A helyi Fidesz azonban megtámadta a közbeszerzési pályázatot, majd rendkívüli közgyűlést hívott össze, de a szocialista képviselők nem jelentek meg. A következő rendes közgyűlésen viszont kénytelenek volt megtárgyalni a Fidesz ellenjavaslatát, így végül az intézmény magánosítása kudarcba fulladt. De ez még nem minden: az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló 2006-os törvény eredményeként az akkori Fejér Megyei Szent György Kórház Csákvári Gyógyintézetében működő három osztályából a pulmonológiai osztályon jelentős, a belgyógyászati és a reumatológiai osztályon pedig teljes ágyszámcsökkentés történt. Ezzel a lépéssel Csákváron gyakorlatilag megszűnt az aktív ágyas betegellátás.

Borsod megyében is folytatódott a privatizáció: 2007-ben a kazincbarcikai kórház eladósodása miatt a település szocialista polgármestere, Szitka Péter az intézmény privatizációja mellett döntött. A szakma és a civilek által kezdeményezett tüntetések miatt azonban a Debreceni Egyetem Orvosegészségügyi Centruma csak 2009-ben vette át a kórház üzemeltetését. Bár a Diósgyőri Kórház teljes privatizációját nem sikerült megvalósítani, 2002 és 2007 között több szakterület – a radiológia, a szájsebészet és a traumatológia járóbeteg-szakellátás – kiszervezése történt meg.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Éberling András)