idezojelek

Márki-Zay egészségügyi ámokfutása

Ha a baloldal győzne áprilisban, visszatérne az SZDSZ reformnak mondott rombolása.

Cikk kép: undefined

Márki-Zay Péter naponta újabb és újabb ötleteivel borzolja a magyar választópolgárok kedélyét. Legújabb „sziporkázó” ötlete, hogy a szembetegeket Indiába kellene küldeni, az utazást majd az egészségügyi pénztárak megszervezik. Egyúttal megszellőztette a kórházi napidíj és a vizitdíj bevezetésének emberbarát gondolatát is, melyet 2008-ban a szociális népszavazáson részt vevők 84 százaléka már visszautasított.

Márki-Zay zajos arroganciája és mellbevágó „hozzáértése” kísértetiesen emlékeztet a megszorítócsomagjáról elhíresült Bokros Lajosra, valamint az SZDSZ hírhedt egészségpolitikusaira, a zöld könyves Molnár Lajosra és a széfes Horváth Ágnesre, akik tudták, merték és tették. Most, a parlamenti választások előtt talán nem felesleges röviden áttekinteni a magyar egészségügy utóbbi évtizedeinek és elsősorban az SZDSZ egészségügyi reformjának történéseit, mert Márki-Zay minden mondata azt bizonyítja, hogy az egészségügy tekintetében a szándékai tökéletesen azonosak az egykori SZDSZ-éivel.

1990-ben az MDF megnyerte a választásokat. A párt egészségügyi programját 1991-ben hozták nyilvánosságra, amely a várakozással ellentétben a szabadpiaci rendszerre történő átállás első lépéseit és egy költségtakarékos ellátórendszer igényét fogalmazta meg. A körzeti orvosokat átkeresztelték háziorvossá, kiosztották a taj-kártyákat, a kórházi ágyakat „aktív” és jóval olcsóbb „krónikus”-ágyakra osztották, és bevezették a teljesítményarányos finanszírozást, megfelelő ellenőrzés nélkül. A „kétpólusú” betegellátás jegyében felszámolták az üzemorvosi hálózatot, eltörölték a felülvizsgáló rendszert, és a járóbeteg-szakellátás visszafejlesztése mellett a feladatot a kórházakra terhelték. Felállították az egészség- és nyugdíj-biztosítási önkormányzatokat, szétválasztották a tulajdoni és a működtetési jogot, és a külföldi cégek belépését adó- és árkedvezményekkel támogatták.

A rendszerváltás reményei gyorsan szertefoszlottak. A csalódás olyan nagy volt, hogy a nép 1994-ben leszavazta az MDF-et és hatalomra juttatta korábbi elnyomóit.

A Horn-kormány éveit a Bokros-csomag, az infláció, az adósságállomány növelése, az oktatás és az egészségügy alulfinanszírozása határozta meg. 1995-ben hozták nyilvánosságra „Az egészségügy korszerűsítésének programját”, amely a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap diktátumát tartalmazta. Az akkor működő 96 ezer kórházi ágy helyett nyolcvanezerben határozták meg az ország számára elégséges ágyszámot. A „kétpólusú” ellátás helyett a járóbeteg-ellátásra helyezték a hangsúlyt. Miközben a kormány a GDP 4,4–4,6 százalékát fordította az egészségügyre, növelték a betegek terheit: fizetéskötelessé tették a fogászati és a szanatóriumi ellátásokat, a szociális és családtámogatásokat megvonták, és ötszáz forintos szakorvosi díjat akartak bevezetni. 1996-ban a parlament megszavazta tízezer kórházi ágy megszüntetését, s az amputációt végre is hajtották. A közfinanszírozás aránya 90-ről 70 százalékra, az egészségügyi dolgozók bérszínvonala kritikus mértékben csökkent, a népegészségügyi mutatók romlottak. A Horn-kormány által végrehajtott „liberális korszerűsítés” hatalmas lépés volt a magyar egészségügy tudatos tönkretétele útján.

Az Orbán-kormány fellélegzést jelentett az országnak, a depressziót bizakodás váltotta fel. Orbán Viktor azonnal megszüntette a korrupt egészség- és nyugdíj-biztosítási önkormányzatokat, leállította a Világbank drága hitellel támogatott programjait, kibővítette a térített fogászati kezelések körét. A polgári kormány az üzleti biztosítási rendszer bevezetését levette a napirendről, és a struktúra átalakítása is elmaradt. Nemzeti egészségfejlesztési programot dolgoztak ki, kötelezővé tették a kamarai tagságot, átszervezték a vérellátást. A polgári kormány gazdasági eredményei tényleges fellendülést és javuló közérzetet eredményeztek: az államadósság mérséklődött, az infláció és a munkanélküliség csökkent, a minimálbért felemelték, a járulékot tíz százalékkal csökkentették.

2002-ben ismét MSZP–SZDSZ-kormány került hatalomra. A választási kampányban „jóléti rendszerváltást” és az egészségügynek évi 150 milliárd forintot ígértek. Az egészségügyi dolgozók béremelését végre is hajtották, a többi ígéretléggömb elszállt, a tárca soha nem kapta meg a konszolidációjához szükséges pénzt, ezért Csehák Judit lemondott. Az SZDSZ szélsőségesen liberális programjának a végrehajtását Kökény Mihály vállalta, az egészségügyi ellátásszervezők modelljét Bokros Lajos hozta nyilvánosságra. A puccsal leváltott Medgyessy Péter után Gyurcsány Ferenc került a kormány élére, az egészségügyi tárca vezetését Rácz Jenőre bízták. A kórházak további „karcsúsítása” mellett megkezdték a regionális egészségügyi tanácsok felállítását, és a pénzek átcsoportosítása érdekében összenyitották a fekvő- és járóbetegkasszákat. 2005-ben megszavazták az irányított betegellátásról szóló törvényt, mely a kormány kezébe helyezte az ellátásszervezők működésének a szabályozását.

2006-ban ismét Gyurcsány alakított kormányt. Az SZDSZ a koalíció feltételeként az egészségügyi tárcát és az SZDSZ egészségügyi programjának a végrehajtását követelte. Ezt a feladatot Molnár Lajosra bízták, aki végre is hajtotta a „versenyt és szolidaritást egyaránt érvényesítő” reformot, majd 2007 tavaszán – közmegelégedésre – lemondott. Az egészségügy átalakításáról szóló törvénycsomagot 2006 decemberében a parlament megszavazta. A cél az államháztartási deficit pótlása, a betegek megsarcolása, az egészségügyi kiadások 250 milliárd forinttal való csökkentése, az ellátórendszer megcsonkítása és a felszabaduló egészségügyi ingatlanok értékesítése volt. Hosszú távon a profitorientált üzleti biztosítás bevezetését tervezték, hogy az OEP privatizálásával a magyar egészségbiztosítási alap évi 1600 milliárd forintjára a magánbiztosítók rátehessék a kezüket.

Az egészségügy átalakításáról szóló törvény 2007. január 1-jén lépett életbe. A bevétel növelése érdekében bevezették a vizitdíjat, a kórházi napidíjat, másfélszeresére emelték a munkavállalói járulékot, a kiadások csökkentése céljából elrendelték a volumenkorlátot, folytatták az ellátórendszer drasztikus „karcsúsítását” és megnyirbálták a gyógyszerár-támogatásokat is. A kórházi napidíj bevezetését a krónikus- és szanatóriumi ágyak fizetéskötelessé tétele követte, majd az egy- és kétágyas kórtermek igénybevételét is megsarcolták. A struktúralebontást rekordidő alatt végrehajtották: a 60 ezer „aktív” kórházi ágyat 44 ezerre csökkentették, a krónikus ágyak számát húszezerről 27 ezerre növelték. Miközben számos nagy múltú, nélkülözhetetlen kórházat ítéltek bezárásra (OPNI, Schöpf-Merei, budai MÁV, Svábhegyi Gyermekszanatórium stb.), kilencezer ágyat eltüntettek a rendszerből. Az SZDSZ vezérelte átalakítás a betegellátás legfőbb célját: az életmentést, a gyógyítást korlátozta, ugyanakkor az élet elpusztítását korlátlanul lehetővé tette, mert a volumenkorlát nem vonatkozott az abortuszra.

A társadalombiztosítás átalakításáról szóló törvény 22 üzleti alapon működő egészségbiztosító létrehozásáról döntött. Ezek a pénztárak olyan gazdasági társaságok, mint a termelők és fogyasztók közé iktatott kereskedők, amelyek egy meghatározott terület kizárólagos uraiként szabadon kereskedhetnek az egészségügyi szolgáltatásokkal. A betegellátás terheit az állam, az OEP és a betegek viselik, a haszon a pénztáraké.

Az SZDSZ reformnak mondott rombolása általános felháborodást keltett. A Fidesz és a Munkáspárt kezdeményezése széles körű visszhangra talált és 2008. március 9-én a népszavazás elsöprő győzelmet aratott. 2008. május 26-án visszavonták a társadalombiztosításra vonatkozó törvényt, visszaállították a vizitdíj bevezetése előtti rendet. Az egészségügyi rendszer jogtipró átalakítása után az Alkotmánybíróság 2008 szeptemberében a kórháztörvény egyes részeit megsemmisítette, és a kapacitások felosztására vonatkozó rendeletet is eltörölte.

Márki-Zay eddigi, útszéli modorban tett kijelentései világosan bizonyítják, hogy mint az ellenzék miniszterelnök-jelöltje, a bukott balliberális egészségpolitikát hivatott folytatni, mert erre kapott megbízást. De ha mást állítanának a helyére, a céljuk akkor sem változna. Az áprilisi választásnak ezért is óriási tétje van: megmarad-e hazánk a fejlődés, a nemzetépítés útján, vagy hagyja magát a baloldal hazug kampányával megtéveszteni, és önmaga ellen voksol?

A szerző ny. főorvos, az orvostudományok kandidátusa

Borítókép: Márki-Zay Péter (Fotó: Havran Zoltán)

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Novák Miklós avatarja
Novák Miklós

Életen innen, halálon túl

Szőcs László avatarja
Szőcs László

Háborús német, békés amerikai

Sitkei Levente avatarja
Sitkei Levente

Hatszáz napnyi gyötrelem

Bayer Zsolt avatarja
Bayer Zsolt

A boldog, elégedett Nyugat

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.