Mindössze egyéves volt Károlyi György, amikor 1947-ben a családja kénytelen volt elhagyni Magyarországot, illetve otthonukat, a fehérvárcsurgói kastélyt, és Párizsba költöztek. Károlyi György az 1980-as évek közepéig nem járt szülőhazájában, első magyarországi látogatásakor azonban ellátogatott Fehérvárcsurgóra, hogy lássa családja lepusztult, elhagyatott kastélyát.
– Engem kisgyermekként sosem neveltek úgy, hogy siránkozni kell az elűzésünkön, mindazon, ami velünk történt. Szüleim és apai nagyanyám abban a szellemiségben nevelt, hogy a magyarországi életünknek vége, most Franciaországban kell boldogulni, egzisztenciát teremteni. Persze magyarok vagyunk, de az számunkra egy reménytelen országgá vált, oda nem tudunk visszamenni, tehát ezen hiába sajnálkozunk
– idézte fel Károlyi György, amikor a fehérvárcsurgói kastély egyik szalonjában fogadott minket. Mint fogalmazott, egy gyerek fejében azért mégis ott motoszkál, hogy mégis mi történt, hogy mi volt ott, Magyarországon? – Ez bennem volt mindig, noha a rendszerváltásig úgy éltünk, hogy Magyarország számunkra teljesen elveszett, ott semmi keresnivalónk nincs – mondta.
Amikor Károlyi György először járt Fehérvárcsurgón, már családja volt. – Látni akartam azokat a helyeket, amikről gyermekkorom óta hallottam, amikről fényképeket láttam. Tudtam, hogy van ez a kastély, tudtam, hogy édesapám itt született, hogy itt éltünk évszázadokon át. Így eljöttünk. Amikor megláttuk az épületet, az sokkoló volt. Elhagyatott volt, lepusztult, szinte romokkal találtuk szembe magunkat – emlékezett vissza Károlyi György, aki elmondta, a szomorú látvány ellenére mégis volt benne valami indíttatás arra, hogy valamit kezdjen az épülettel. – A rendszerváltásig erre nem kerülhetett sor, de mikor végre elkezdtük, nem éreztük magunkat idegeneknek. A magyar hatóságok segítségünkre voltak mindenben. Azt éreztem, lehet, hogy Franciaországban töltöttem életem nagy részét, de Magyarország befogad minket újra, így belevágtunk.
A kezdetek
A műemlék felújítása az 1990-es évek végén kezdődött. – Rengeteg tennivalóval kellett megküzdenünk: a faszerkezetet megette a könnyező házi gomba, a födém és a tető bedőlt, nem volt fűtés, nem volt villany. A kastélyhoz tartozó park is szörnyű állapotban volt, másfél méteres gazzal, kiszáradt tóval – idézte fel az elképzelhetetlen állapotokat Károlyi György. A nemesi család leszármazottja az állami és uniós támogatások mellett a saját vagyonát is befektette önrészként. Mint fogalmazott, eredeti elképzelésük egy kulturális találkozóközpont létrehozása volt, amely eredendően francia ötlet, és olyan műemlékekre alkalmazzák, amelyek elveszítették az eredeti funkciójukat. – Ez belefért az elképzelésünkbe, hiszen Fehérvárcsurgón egy család élt hatezer négyzetméteren. Ezek az épületek azért voltak ilyen nagyok, mert a személyzet nagy része is bent lakott, és rengeteg vendég jött, rokonok, barátok. Ezekből a vendégszobákból szállodai szobákat csináltunk, amivel a funkciót igyekeztünk megtartani. Az egyetlen különbség talán annyi, hogy annak idején a vendégek meg voltak híva, most pedig fizetnek a szállásért – mondta mosolyogva. Mint fogalmazott, ezzel a közérdekű funkciót meg tudták tartani, míg közhasznú célként egy európai kulturális találkozóközpont kialakítását tűzték ki Magyarország európai kötődésének az ápolásával, népszerűsítésével, megismertetésével a világban.