A Szent Korona legrégibb, hiteles ábrázolása. A kódex az 1570-es évek elején készült és a Fugger család könyvtárából került a müncheni bajor hercegi, majd később a Bajor Állami Könyvtárba:
A Szent Korona évezredes történelme bővelkedik kalandos fordulatokban, de mind közül talán a legizgalmasabbat a második világháború végóráiban élte át. Nemzeti ereklyénket ugyanis a Koronaőrség az előrenyomuló Vörös Hadsereg elől a nyilasok parancsára Budapestről előbb a veszprémi bombabiztos sziklabarlangba, majd az ország nyugati szegletében lévő Kőszegre vitte, hogy aztán az alakulat a határszéli Velem nevű falucskát érintve 1945. március 27-én elhagyja Magyarországot. Először az ausztriai Mariazellbe, majd még tovább, a Salzburg melletti Mattseebe vitték a Szent Koronát, a palástot és a Szent Jobbot tartalmazó ládákat.
Pajtás Ernő ezredes, a koronaőrök parancsnoka, április 27-én felnyitotta a nemzeti kincseink őrzésére rendelt ládát. A Szent Koronát, a jogart és az országalmát egy félbevágott benzineshordóba rejtette, amit aztán a község melletti mocsaras területen egy kőszikla lábánál elásott. A palástot és a Szent Jobbot és a korona ládáját, amelyben „csupán” a kard maradt, a falu plébánosának gondjaira bízta – írja a Híradó.hu.
Éppen az utolsó pillanatban tudta mindezt megtenni, mert a környékre nem sokkal később megérkeztek az amerikai katonák,akik előtt Pajtás ezredes a Koronaőrség megmaradt tagjaival együtt letette a fegyvert. A fogságba került alakulat küldetése felkeltette az amerikaiak érdeklődését.
A plébánosnál hamar megtalálták a palástot, a Szent Jobbot, no meg a kardot és a korona amúgy üres ládáját, de Pajtás ezredes sokáig nem árulta el, hogy hová rejtette Szent István koronáját. Addig-addig őrizte titkát, hogy mire elárulta a rejtekhelyet, a nedves talaj miatt már teljesen elrothadt a korona belsejének bélése. A béléssel IV. Károly koronázása alkalmával tömték ki az abroncsot – az utolsó magyar király fején mégis megbillent Szent István király koronája.
