Kinek állt érdekében elrabolni a Szent Koronát?

Titokzatosan úgy lopták el a visegrádi várból a Szent Koronát az 1440. február 20-ról 21-re virradó éjjelen, hogy az a legtöbbeknek csak négy hónappal később tűnt fel. Mindezt egy várandós királyné intézte, aki még azt sem tudta, hogy valóban fiút, vagyis trónörököst fog-e szülni. A filmvásznat érdemlő, ám alig ismert történetet az egyik elkövető tollából ismerjük – olvasható a Szabad Föld cikkében.

Budapest, 2011. március 10. A Szent Korona az Országház kupolacsarnokában. MTI Fotó: Kovács Tamás Fotó: Kovács Tamás

Kerek ötven esztendeig uralkodott Magyarországon Luxemburgi Zsigmond, ám fiúutód nélkül távozott az élők sorából. Trónját Erzsébet nevű lányának férje, Habsburg Albert örökölte meg, azonban az új király két évvel később vérhasban elhunyt, és a hirtelen uralkodó nélkül maradó országban azonnal kitört a pártoskodás. Ebben a felfordulásban rabolták el titokzatosan a Szent Koronát; a rejtélyes esetről pontos információink egyenesen az egyik elkövetőtől, Kottanner Jánosnétól, a királyné udvarhölgyétől vannak, aki több évvel később papírra vetette annak a bizonyos néhány napnak a krónikáját.

Visegrád vára, ahol a koronát akkoriban őrizték (Markó Károly: Visegrád, 1826)
Forrás: Wikipedia Commons

Albert halálát követően Luxemburgi Erzsébet vette át az ország irányítását, ám a főurak feleségül kívánták adni az egyébként feleannyi idős, 16 éves lengyel Ulászló királyhoz. Erzsébetnek azonban esze ágában sem volt hozzámenni. Albert királytól várt még gyermeket ekkor, és az uraknak azt mondta, hogy „megvárja, mit ád neki az Isten, ahhoz igazodik majd, mert összes orvosai azt mondták neki, hogy fiút hordoz méhében”.

Hogy ezt mire alapozták az orvostudomány akkori állása szerint, azt nem tudni, ugyanakkor a királyné valóban arra játszott, hogy a koronát magánál és születendő gyermekénél tartsa. Az urak azonban tovább erősködtek, és Erzsébet ezért színleg úgy döntött: hozzámegy az ifjú Ulászló királyhoz.

„Engem pedig nagyon kérdezett, kihoznám-e számára a Szent Koronát.”

A Szent Korona elorzása megmozgatta a rajzolók fantáziáját is. Forrás: Vasárnapi Újság
Fotó: Szabadfold.hu

Erzsébet a visegrádi várban tartózkodott ekkor udvartartásával, itt őrizték elzárva a Szent Koronát is. A lopást a királyné unokatestvérével, Cillei Ulrik gróffal eszelte ki, a piszkos munkát legfőbb bizalmasára, Kottanner Jánosnéra bízta. Az udvarhölgy segítőtársának előbb egy horvát férfit kért meg, aki annyira megijedt a feladattól, hogy egészen Horvátországig lovagolt, majd „akkor Isten egy férfiút küldött nekünk, aki elvállalta, hogy kihozza a Szent Koronát: ez magyar volt, …-nak hívták, hűségesen, okosan, férfihoz méltón fogott neki a dolognak, s előkészítettünk mindent, ami a dologhoz kellett, szereztünk néhány lakatot és két reszelőt”.

Kottannerné saját leírásában mindannyiszor kipontozta az illető magyar nevét, és igazából a mai napig nem tudjuk, hogy ki lehetett a tettestárs.

A királyné ekkor már nem tartózkodott Visegrádon, előrement Komáromba, és várta, hogy utánacsempésszék a koronát.

A Szent Korona az Országház kupolacsarnokában
Fotó: MTI/Kovács Tamás

„Pöker Ferenc várnagy ekkor gyöngélkedett, mégis szándékában állt, hogy az ajtó elé feküdjön, amely első bejáratul szolgált a Szent Koronához. Betegsége ekkor súlyosbodott, ahogy Isten akarta, a férfi cselédeket viszont ide nem fektethette, mivel ez a hölgyek házában volt. Ezért vászonkendőcskét borított arra a lakatra, amelyet mi a sarokvas mellé tettünk, s pecsétet nyomott rá.”

A teljes cikket ITT olvashatja tovább.

„Az Országnak nagy örömével”

1020 esztendeje, 1000-ben egy 18-20 éves ifjú férfi élete legfontosabb karácsonyát ülte meg. A helyszín Székesfehérvár volt, az újonnan felépült Szűz Mária-bazilika; kevéssel arrébb, egy kisebb kiemelkedésen álló négykaréjos templomban már negyedik éve nyugodott édesapja. Ez a fiatalember Vajk néven született, de a keresztségben az István nevet nyerte el.

Korábbi cikkünket ITT olvashatja tovább.