Visszaköszönne a gyászos múlt

– Még a választások előtt több, egy kaptafára gyártott rágalmazó baloldali politikai pamflet is el fog készülni az Európai Parlamentben. Ez az európai baloldal választási felajánlása a magyar baloldal számára – fogalmazott a lapunknak adott nagyinterjúban Deutsch Tamás. A Fidesz európai parlamenti delegációjának vezetőjét Strasbourgban a baloldali támadások mellett az e heti uniós garnitúraváltásról és a jobboldali építkezésről is kérdeztük. A Fidesz-alapító arról is beszélt, hogy Orbán Viktor ismét elmehet-e vitázni az uniós parlamentbe.

Fotó: Koszticsák Szilárd Forrás: MTI

Az európai baloldalon is kísértetiesen hasonló a helyzet, ott is a gyászos múltból ismert alakok akarják megint ugyanazt csinálni, mint korábban. Jól emlékezhetünk, hogy 2014-ben a Tavares-jelentés néven elhíresült, európai parlamenti politikai pamflettel durváskodott velünk az európai baloldal, aztán 2018-ban több lapáttal rátettek a támadásokra, és jöttek a Sargentini-jelentéssel, valamint a hetes cikkely szerinti eljárással. Az idei magyarországi országgyűlési választások előtt pedig ugyanúgy újabb hazug és rágalmazó jelentéseken dolgoznak – az immár tíz esztendeje habosított, unalomig csépelt és jogi köntösbe bújtatott politikai vádaskodásaikkal. 

– Mit lehet tudni az Európai Parlamentben készülő, ismét Magyarország-témájú jogállamisági jelentésről?

– Most több szálon futnak az események. Egyrészt a hírhedt állampolgári jogi bizottság (LIBE) tárgyalni fogja az új Sargentini, a szintén a zöldekhez tartozó és szintén nem az elfogulatlanságáról híres Gwendoline Delbos-Corfield időközi jelentését a magyar jogállamiságról. Ez a szöveg minden eddigi Magyarországgal szemben megfogalmazott baloldali hazugság, rágalom, vádaskodás reprint kiadása lesz. Mindeközben az Európai Parlament „az EU valamennyi demokratikus folyamatába való külföldi beavatkozással” foglalkozó különbizottsága is lassan befejezi a munkáját. Ne legyen kétségünk afelől, hogy ez a bizottsági jelentés is fel fogja említeni majd hazánkkal szemben az elmúlt évekből már jól ismert csúsztatásokat és hazugságokat. Milyen érdekes például, hogy az ún. Pegasus-üggyel kapcsolatban is csak Magyarországot és Lengyelországot emlegetik, pedig nincs olyan európai uniós ország, amelynek a nemzetbiztonsági szolgálata ne használna hasonló szoftvereket. Nem az a kérdés az ilyen eszközökkel kapcsolatban, hogy használják-e ezeket a szolgálatok, hanem hogy törvényesen alkalmazzák-e. És Magyarországon 2010. május 29. óta a magyar nemzetbiztonsági szolgálatok illegális megfigyelést nem folytattak és jelenleg sem folytatnak. Egy szó mint száz, a közeljövőben, még a választások előtt több, egy kaptafára gyártott rágalmazó baloldali politikai pamflet is el fog készülni az Európai Parlamentben. Ez az európai baloldal választási felajánlása a magyar baloldal számára.

Persze arról is érdemes pár szót szólni, hogy ezek a „jelentések” milyen jól ismert recept szerint készülnek. A folyamat kezdetekor a Soros-hálózat által fenntartott, természetesen tetőtől talpig „független” egyetemi intézetek, tudományos csoportok, alapítványok és NGO-k teljesen érdektelen és jelentéktelen konferenciákat tartanak, a Soros-hálózat által fenntartott vagy finanszírozott orgánumokban publikációkat jelentetnek meg, nyílt leveleket fogalmaznak meg. Ezek a szövegek kivétel nélkül a nyílt társadalom ideológiájának szélsőséges és agresszív megfogalmazásai. Majd ezeket az előre megtervezett, szakmaiatlan, valótlanságokat és durva csúsztatásokat tartalmazó anyagokat a Soros-hálózathoz tartozó szervezetek keresztbe-kasul hivatkozzák és elkezdik bombázni velük a legkülönbözőbb multilaterális szervezeteket. Aztán évek alatt szépen eljutnak odáig, hogy ezek a tollba mondott gondolatok a Soros-szervezetektől már ENSZ-, európa tanácsi és európai uniós dokumentumokban jelennek meg. Először csak civil szervezetek álláspontjára történő hivatkozásként, aztán különböző dokumentumok bevezetőjében, végül pedig már ilyen dokumentumok törzsszövegében. És a kör végül bezárul. 

Nincs ebben semmi túlzás! Az egész folyamat, ami végül az intézményesített politikai zsarolás ideológiai fegyverének, az ún. jogállamisági rendeletnek a megalkotásáig vezetett, pontosan így épült fel az elmúlt tíz évben. 

A józannak mondható politikusok többsége eleinte párthovatartozástól függetlenül még szélsőbaloldali hőbörgésének tartotta az egész „jogállamisági kondicionalitási” elgondolást, majd az elképzelés a Soros-hálózat ellentmondást nem tűrő fellépésére először a baloldali kánon, majd végül a teljes fősodratú európai politika részévé vált. És miközben a brüsszeli elit a jogállamisági problémák szappanbuborékait eregeti, addig a tömeges illegális bevándorlás következményeit a saját életükben fájdalmasan megtapasztaló európaiak millióinak akarják beadni, hogy az illegális migráció problémája valójában nem is létezik.

– Amennyiben hamarosan újabb magyar témájú jogállamisági vitát tart az EP, láthatjuk Orbán Viktort Strasbourgban? Az uniós parlament baloldala következetesen hiányolja a miniszterelnököt a magyarvitákról.

– Orbán Viktor minden egyes alkalommal, amikor az indokolt volt, eljött az Európai Parlamentbe és megvédte Magyarországot, a magyar embereket. Sőt, ilyenkor nemcsak a hazáját, hanem a jelenlegi brüsszeli mainstremhez képest másként gondolkodókat is a védelmébe vette. Amikor Magyarországot ideológiai okokból hazugságokkal támadják Brüsszelben vagy Strasbourgban, az minden magyarnak, az Orbán Viktorral és a Fidesszel egyet nem értő embereknek is szól. És pontosan ez az, amit a magyar baloldal brüsszeli politikusai, a Cseh Katalin- és az Ujhelyi István-félék egyszerűen képtelenek megérteni. És ennek nem intellektuális okai vannak. Nem az a helyzet, hogy mindezt nem érik fel ésszel, hanem a patrióta gondolkodásmód hiányáról van szó. 

Egy szó mint száz, mindenki számíthat arra, hogy amennyiben az indokolt lesz, Orbán Viktor újra keményen kiáll a magyar érdekek mellett az EP-ben is. 

– Félidős vezetői garnitúraváltás volt a héten az uniós parlamentben, az Európai Néppárt, a szociáldemokraták és a liberálisok pecsétet ütöttek a következő két és fél év politikai prioritásaira. Mit gondol a dokumentumról?

– A néppárt, a szociáldemokraták és a liberálisok megállapodása az Európai Néppárt (EPP) politikai árulása. Ennek a megállapodásnak olyan a tartalma, amivel az EPP elárulta a választóit, teljességgel elárulta a Helmuth Kohl és Wilfried Martens nevével fémjelzett jobboldali, kereszténydemokrata politikai-szellemi örökségét és végérvényesen átállt a baloldalra. A EP-ben köttetett hárompárti alku a nyílt társadalom követőinek, az európai birodalmat építeni szándékozóknak, a nemzeti szuverenitást felszámolni vágyóknak, a genderideológiát zászlajukra tűző pártoknak az egyetértésen alapuló közös állásfoglalása. 

Sokaktól származó folyosói értesülések szerint volt is bőven felháborodás a néppárti frakcióban, mert Manfred Webernek senki nem adott felhatalmazást a dokumentum elfogadására. Sem a frakciótól, sem a delegációvezetőktől, sem a frakció elnökségétől nem kapott zöld jelzést. Vegyük például a progresszív baloldal által felkapott transznacionális listák ügyét, amit a néppárt nagy többsége határozottan elutasított. Hogy, hogy nem, ez mégis ott szerepel a dokumentumban: méghozzá az aláírók már a következő európai parlamenti választások során támogatják a transznacionális listák bevezetését. A megállapodás, a néppárt árulása és átállása a baloldalra alapjaiban változtatja meg az erőviszonyokat: az Európai Parlamentben mára lényegében egy 75 százalékos baloldali többség lett. A testületnek az EPP-vel együtt immár öt baloldali frakciója van. 

– Mit tudnak ezzel tenni a jobboldali tömörülések? Egyetért azzal, hogy a korábban várthoz képest késésben van a jobboldali frakció létrehozása?

 –Én kezdettől fogva ilyen ütemezésre számítottam: a jobboldali építkezés a 2024-es európai parlamenti választások alkalmával és az azt követő időszakban érhet révbe. Alapvetően az egyes országokban meglévő politikai pozíciók, erőviszonyok határozzák meg az európai politika erőviszonyait is. 

Nézzük csak meg a német uniópártokat, a CDU-t és a CSU-t. A képviselőik ugyan nem lettek kevesebben az Európai Parlamentben, de időközben otthon elszenvedtek egy komoly választási vereséget, így ma már ellenzékben lévő pártokról van szó, ezzel pedig gyengült az erejük a néppártban, sőt az EP egészében is. 

2022-ben Magyarországon lesz választás, 2023-ban Lengyelországban, míg Olaszországban 2023-ban jöhet a parlamenti voksolás. Véletlenül sem szeretnék semmit sem elkiabálni, de az bizonyos, hogy a jobboldal mindhárom említett országban megalapozott győzelmi esélyekkel megy neki a kampánynak. Így ha a 2024-es európai parlamenti választásoknak sikeres tagállami parlamenti választásokat követően indulhatunk majd neki, akkor meggyőződésem, hogy jelentősen tudunk változtatni majd az európai jobboldal javára az említett 75:25 százalékos arányon az Európai Parlamentben.

Borítókép: Deutsch Tamás, a Fidesz EP-delegációjának vezetője (Forrás: MTI, Koszticsák Szilárd)