Az ELTE próbálja bevinni az LMBTQ-ideológiát a pedagógusokon és a szülőkön keresztül az oktatásba

Úgy tűnik, hogy cikksorozatával a Vdtablog.hu az LMBTQ-propaganda gyenge pontjára tapintott, hiszen a Védett Társadalom Alapítvány Facebook-oldalán megjelenő írásai mindegyikét cenzúrázza a közösségi platform.

Így nyilvánvaló, miért tartja tényfeltáró beszámolóikat olyan veszélyesnek a Facebook, hiszen ezzel még időben hívnák fel a figyelmet a megelőzésre, hogy ne történjen meg az, amiről a nemrég hazánkban járt amerikai (baloldali, ateista!) szerző, Peter Boghossian az Index újságírójának számolt be, mikor az a woke és a genderideológiáról kérdezte – tette közzé a Védett Társadalom Alapítvány.

„Olyan ez, mint a trójai faló. Ha egyszer beengedik az oktatásba, akkor vége, soha nem tudnak tőle megszabadulni. 

Nem lehet mit tenni ellene. Annak, ami nálunk, Amerikában történt, az is fontos vetülete volt, hogy a pedagógia szakok is mind a woke ideológia hatása alá kerültek. Így olyan lett a közoktatási rendszerünk, hogy mindenki ugyanazt gondolja, a gyerekeket egy ideológia szerint tanítják, és nem is csinálnak titkot ebből. Felnőve pedig ezek a fiatalok kerülnek majd irányító szerepbe a különböző társadalmi intézményekben.”

Az előző írásban beszámoltak arról, hogy a kurzus már az első modulban lefekteti a genderideológia alapjait, így a továbbiakban már erre az alapra építkezik. Ahogyan haladunk előre a tananyagban, újabb fogalmakkal ismerkedünk meg az LMB+ és gendernonkonform gyerekek fejezetben.

Amint azt írják, ötéves korára a gyerek tudja, hogy fiú-e vagy lány, hogy a biológiai nem nem változtatható meg, még akkor sem, ha nem a saját nemének megfelelően viselkedik (például öltözködik) valaki – olvasható a Védett Társadalom Alapítvány cikkében.

Ez utóbbi fogalom a nemi konstancia, amely hatéves korra érik meg a fiatalban.

A hangsúlyt viszont arra helyezik, hogy már az ötéves gyerekek is sztereotip módon gondolkoznak, mivel például már óvodában ellenzik a saját nemnek nem megfelelő öltözködést, mindennek pedig a következő az oka:

nagyon erőteljesen megtapasztalnak és tudatosítanak egy identitáskategóriát, és ezzel összefüggésben a nemekhez kapcsolódó sztereotípiákat is megtanulják.

Ami magyarul annyit jelent, hogy a több ezer éves „propaganda”, a rájuk kényszerített, heteronormatív nevelés hatására viselkednek a nemükből fakadó szerepek szerint. A Magyar Pszichiátriai Társaság, valamint a Magyar Pszichológiai Társaság, mely utóbbi szervezet LMBTQ-szekciójának vezetője az az F. Lassú Zsuzsa, aki az ELTE kurzusának fő facilitátora, nemrég megjelent „szakmai állásfoglalásában” a fentivel ellentétben viszont azt írja: 

A nemi identitás és a szexuális orientáció környezeti hatással (például neveléssel, »propagandával«) nem befolyásolható.

Kérdés, hogy mégis hogyan tud a gyerek erőteljesen megtapasztalni, „tudatosítani és megtanulni egy identitáskategóriát” (ahogy azt a kurzusban írják), ha azt neveléssel, „propagandával” nem lehet befolyásolni? Akkor miért fontos, hogy a gyerekek gendermeséket halljanak már óvodás korban, ahol végül az azonos neműek nyerik el egymás kezét a történet végén? Az ENSZ Ember Jogi Tanácsa miért szólította fel pár napja a kormányt, hogy helyezze hatályon kívül a gyermekvédelmi törvényt? Ha a környezetnek, a nevelésnek, a gyerekek elé állított mintának nincsen semmilyen hatása, akkor miért olyan fontos az érzékenyítésük minden lehetséges fórumon és platformon, közvetve és közvetlenül?

Ha a gendermesék semmilyen befolyásoló hatással sem bírnak, akkor a Meseország mindenkié című propagandakönyv projektkoordinátorát a Time miért sorolta a világ száz legbefolyásosabb embere közé?

A nemi identitás fluiditása témánál megemlítik, hogy „mind a szakirodalomban, mind a hétköznapi életben is egyre nagyobb a láthatósága és elismertsége a gendernonkonform gyerekeknek”. 

Tehát még egyszer rögzítsük, hogy teljesen világos legyen: szerintük ha egy gyerek a nemének megfelelően fejezi ki magát, akkor sztereotipikusan viselkedik.

Azt is megjegyzik, hogy mára a gendernonkonform gyerekeket inkább genderfüggetlennek illene nevezni, mert előbbi kifejezés egyfajta problémára, rendellenességre utal, míg utóbbi az állapot természetességét hangsúlyozza. A későbbiekben mégis a gendernonkonform kifejezést használják – írja a Védett Társadalom Alapítvány.

Megtudható az is, hogy a heteronormatív társas környezetben a felnőttek a következőképpen reagálnak a gyerekre:

a felnőttek gyakran a párkapcsolatok és vonzalmak szókincsét alkalmazzák a különböző nemű gyerekek közötti interakciókra, míg az azonos nemű gyerekek közti hasonló interakciók esetén a barátság szókincsét.

Tovább olvasva azzal szembesítenek minket:

A klasszikus pszichológiát egyre többen kritizálják annak ciszcentrikusságával, amennyiben alapértelmezettnek vette, hogy a nemi identitás egybeesik a születési nemmel.

Vajon az „egyre többen” mögött hányan állnak azokkal szemben, akik viszont NEM kritizálják a klasszikus pszichológiát annak ciszcentrikussága miatt? Az arány hasonló lehet, mint a Magyar Pszichológiai Társaság és a Magyar Pszichiátriai Társaság fent megemlített „szakmai álláspontját” aláírók és alá nem írók közötti. (Friss fejlemény az ügyben, hogy az elmúlt napokban a Magyar Pszichiátriai Társaság elnöksége – a tagságtól érkezett ellentmondásos visszajelzések alapján – úgy döntött, hogy szakmai vitát indít, s a végleges állásfoglalást a szakmai konszenzus eredményeként fogják közölni.)

Az arányokról alkotott feltételezést erősen alátámasztja az a mód, ahogyan a pszichológiai társaság volt elnöke, Balázs Judit és a társaság LMBTQ-szekciójának jelenlegi vezetője, F. Lassú Zsuzsa Szilvay Gergely, a Mandiner újságírójának a témában feltett kérdéseire reagált, amikor a „szakmai álláspont” keletkezési körülményeiről, szövegezéséről, vitatható megjelenéséről és önellentmondásairól kérdezte, illetve azokkal szembesítette őket.

Balázs Judit eddig nem is válaszolt, F. Lassú Zsuzsától viszont megtudtuk, mit gondol a Mandiner újságírójáról meg úgy általában a kormánypárti médiáról, csak a publicista által feltett témával kapcsolatos szakmai, szakmaetikai kérdésekre nem kaptunk feleletet.

Az eredeti cikk IDE kattintva érhető el. Az első részt ITT, a második részt ITT és a harmadik részt ITT tekintheti meg.

Borítókép: Iskolások kampányolnak (Fotó: Facebook/Amnesty – Emberi Jogi Oktatás)