– Volt kapcsolata a rabtársaival?
– Az ÁVO-n csak a zárkán belül tudtunk beszélgetni, de Kalocsán már a varrodában is lehetett szót váltani.
– A fogvatartása alatt tartotta a kintiekkel a kapcsolatot?
– A családomat szeptemberben a Markóból tudtam először értesíteni egy köztörvényesen keresztül, de később Kalocsáról már tudtam levelet írni.
– Mi tartotta önben a hitet a börtönben?
– Az Úr mindig gondoskodott arról, hogy ne veszítsem el a hitemet és a türelmemet.
– Milyen érzésekkel, gondolatokkal szabadult a börtönből?
– Összesen 32 hónapot ültem le, 1953. december 22-én engedtek szabadon, mert jól végeztem bent a munkám. Negyeddel szabadultam, utána rendőri felügyelet alatt voltam. A szabadulásom olyan gyorsan történt, hogy a többiektől el sem tudtam búcsúzni. Aznap az életben másodszor lettem édesanyámnak karácsonyi ajándék.
– Hogyan sikerült integrálódnia a kinti világba?
– Állást kellett keresnem, ami rendőri felügyeletesként nem volt egyszerű. Végül egy ismerősön keresztül bekerültem egy Margit utcai varrodába. Szerencsére az egyik ott dolgozó szabó a nevemről kitalálta, hogy az ő édesapja volt az én apám egyenruhaszabója. Két hét után behívattak a központba, és mondták, hogy itt nem maradhatok, mert börtöntöltelék voltam. Elsírtam magam, mondván, nem tudom letagadni az életemet. Utána bementem a bazilikába imádkozni, ahol az oltár előtt nagyon furcsa élmény ért. Beleláttam az öngyilkosok lelki világába, a teljes kilátástalanságba.
Azt kértem az Úristentől, adjon az így küzdő embereknek erőt, hogy ne a Dunában végezzék. Az én történetem ezután pozitívan folytatódott, mert a csoportom visszakönyörgött, így mégis csak maradhattam a munkahelyemen.
Másfél év után, 1955 szeptemberében kocsirakó segédmunkás lettem a Ravillnál, ahol 1957. szeptember végéig dolgoztam. Teherkocsikkal szállítottuk és rakodtuk a rádiókat, lemezjátszókat. Ezután a Heine–Medin-járvány, a járványos gyermekbénulás idején felvettek ápolónak az ORFI-ba, ahol 1970-ig dolgoztam. Közben elvégeztem egy pénzügyi és egy szociális előadói tanfolyamot. Az utóbbinak köszönhetően 1970-ben Piliscsabára kerültem, ahol egy otthon vezetője lettem.