A Barabási határátkelőnél az intézkedés a rendszerváltás előtti időket idézte, mai technikával kiegészítve. Hiába Szatmáry Kristóf országgyűlési képviselő diplomata útlevele, a személyes konzuli közbenjárás, a tételes szállítmánylista, az autó tartalmáról minden szögből fotók készültek, a gondosan elhelyezett dobozok jó részét kipakoltatták és egyenként rákérdeztek a tartalmukra. Dávid Valéria, Zápszony elöljárója és Szülek Marianna, a helyi óvoda vezetője segítettek a nyelvi nehézségek áthidalásában.
Nagyon fontos, hogy csak jelöletlen csomagokat lehet küldeni humanitárius segélyként, a névre szóló dobozok ugyanis már ajándéknak számítanak, ezért nehezen engedik át őket a határon.
Az Ukrajnából kilépő kocsisor most csak néhány autóból állt, előző héten a falu közepéig ért. A gyalogosan menekülők kutyával, macskával azonban folyamatosan jöttek szembe. Zápszonyban gyönyörű napsütés fogadott, az óvodában pedig már vártak bennünket az ott elszállásolt menekültek, akik a háború második napján érkeztek az 1745 lélekszámú településre összesen nyolcvanan. Az egyik családban nyolc gyerek van.

-Nagy összefogás volt a faluban, akinek amije volt, azt hozta, ameddig az első szállítmány meg nem érkezett a XVI. kerületből.
Dávid Valéria hangsúlyozta, hogy adományokat később is kaptak, viszont sokat letettek a határ túloldalán, mert nem tudták átvinni. Pedig nagy szükség van rájuk, ugyanis az árak az egekbe szöktek, és lassan a falubeliek is felélik a tartalékaikat. Szülek Mariannától megtudtuk, hogy legalább ötszázan elmenekültek a településről, sok idős maradt, és nekik ugyanúgy szükségük van a segítségre, mint a menekülteknek, akik az első napokban azt kérdezték, miért segítenek nekik, és fizetnek-e érte, mert ők eddig azt hallották, hogy a magyarok gonoszak.
Mi mondtuk, hogy azért segítünk, mert sajnáljuk őket és azóta nem győznek hálálkodni nap mint nap, a munkából pedig kiveszik a részüket.
Miután a menekült gyerekek megkapták azokat a névre szóló ajándékokat, amiket a kerület iskolásai két nap alatt gyűjtöttek nekik, az egyik anyuka a könnyeivel küszködve, tolmács segítségével mesélt arról, ami velük történt.
