– Számtalan díjjal tüntették ki eddig. Legutóbb megkapta a Magyar Művészeti Akadémia aranyérmét és Nobel-békedíjra is jelölték. Számított erre?
– Erre senki nem számít, de azért tartom fontosnak, mert ez nem magáról a személyről szól, hanem egy ügyről. Ha az elesett, bajban lévő gyermekek felkarolását ilyen pozitívan értékelik, az nagyon fontos üzenet az egész társadalom és a bajban lévő gyermekek számára is, hogy számítanak nekünk, fontosak, értékesek. Magyarországon húszezer állami gondozott gyermek van, Romániában ötvenezer, vagyis ez egy „nagyipar”. Jó lenne, ha a társadalom belátná, hogy ezek a gyermekek nem problémát jelentenek a közösség számára, hanem lehetőséget, aranyforrást, értéket.
– Saját zarándokútján mindig van elég hite ahhoz a nagy feladathoz, amit vállalt?
– Egyik-másik gyermek azért ezt a hitet nagyon megpróbálja, de egy gyermekhez mindenkinek nagy türelemre van szüksége. A mai fiataloknak annyi lehetőségük van, de vannak, akik elbizonytalanodnak, kapkodnak, rossz döntéseket hoznak. Ilyenkor segíteni kell nekik újratervezni, újraálmodni az életüket. Ehhez viszont nemcsak idő, türelem és energia, hanem anyagi feltételek is szükségesek. Régen a nők nagy türelemmel és szeretettel fogadták a gyermeket, ma viszont sokan a saját gyermeküket sem vállalják, nemhogy ezer idegenét. Ezért nehéz ma jólelkű, nyugodt, szakképzett nevelőket, munkatársakat találni.
Mi ezerháromszáz gyermek mellett közel háromszáz kollégával dolgozunk együtt, és valóban nem könnyű, de pont ez az izgalmas és érdekes benne. Kihívás, hogy az ember minden nehézség ellenére is minőségi és jó munkát végezzen.
– Ebből a türelemből is született az a gondolata, hogy „szeretek, tehát vagyok”?
– Igen, Európában nagyon fontos volt, amikor Descartes kimondta: „Gondolkodom, tehát vagyok.” A kritikai gondolkodás ugyanis szép emberi tulajdonság. Úgy érzem azonban, hogy az elmúlt évszázadokban Európa túl sokat agyalt, és talán a kapcsolataiba, az életébe kevesebb érzelmet vitt bele. A mai ember is úgy gondolkodik, hogy megéri-e vagy sem, mérlegel, és a szív, a szeretet, az egymás iránti ragaszkodás háttérbe szorul. Talán ezért is fogyasztanak sokan annyi nyugtatót és antidepresszánst, mert az ember elsősorban arra született, hogy szeressen és szeretve legyen.