Orosz-ukrán háború: Traumatizált generáció

Az orosz invázió következtében gyermekek tömege éli át a háború borzalmait, amely a mentális egészségükre nézve hosszú távú, de akár életre szóló következményekkel járhat. A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány szakmai vezetője szerint a háborúban közvetlenül érintett gyermekeket leginkább a poszttraumás stressz szindróma kialakulásának veszélye fenyegeti, ugyanakkor a menekültek is komoly pszichés betegségeknek vannak kitéve. Reményiné Csekeő Borbála hangsúlyozta: a gyermekek kezelése nagyon fontos, a traumák feldolgozása azonban csak akkor tud elkezdődni, amikor a gyermekek már biztonságban vannak.

2022.03.05. Budapest Nyugatipályaudvar, ukrán menekültek érkeznek Fotó: Kurucz Árpád

A háború öröksége egy traumatizált generáció lesz

 – hívta fel a figyelmet Szerhij Lukasov, az ukrajnai SOS Gyermekfalvak igazgatója, hangsúlyozva: jelenleg körülbelül másfél millió gyermek él olyan városokban és településeken, ahol aktív harcok zajlanak az ukrán és az orosz fél között. A háború következtében gyermekek tömege tapasztalja meg az állandó fizikai fenyegetettséget, szerettei elvesztésnek kockázatát, az alapvető szolgáltatások (élelem, gyógyszerek, áram) hiányát, valamint a megszokott napi rutinjuk és struktúráik felbomlását, ami a mentális egészségükre nézve hosszú távú, akár évekig tartó következményekkel járhat.

Életre szóló traumák

Szakemberek egybehangzó véleménye szerint az érintettek nagyon sok pszichés betegségnek, leginkább viszont 

a poszttraumás stressz szindróma (PTSD) kialakulásának vannak kitéve, amely már egyetlen traumatikus esemény után is kialakulhat, az ismételt vagy hosszan tartó trauma pedig növeli a betegség kockázatát.

A PTSD jellemző tünetei az alvás- és a koncentrációs zavar, a depresszió és az izgatottság, ugyanakkor olyan testi tünetei is lehetnek, mint az erős szívdobogás, a mellkasi szorítás, gyomor- és bélrendszeri zavarok, izomfeszültség és légzési nehézség, sőt olyan kognitív tünetek is előfordulhatnak, mint a negatív, katasztrofizáló gondolatok. Az ismétlődő traumát átélő gyermekekben emellett egyfajta érzelmi zsibbadás alakulhat ki, amely tompítja vagy blokkolja a fájdalmat és a traumát. Ezt a jelenséget disszociációnak nevezik.

Fontos hangsúlyozni, hogy megfelelő kezelés híján ezek a betegségek nem múlnak el, sőt az érintettek fokozott érzékenységet mutatnak más pszichológiai problémákkal szemben is.

Az arab és a zsidó diákokon végzett kutatások ugyanis beigazolták, hogy a háborúnak közvetlenül kitett serdülők, valamint a háború hatásai miatt poszttraumás stressz szindrómában szenvedők esetében sokkal magasabb a kábítószer-használat aránya. Szintén negatív következmény, hogy azok a gyermekek, akik tanúi voltak a háborúknak, felnőttkorukra nagyobb valószínűséggel küzdenek depresszióval és szorongással, nem utolsósorban pedig a teljesítményükre is kihat.

A pszichés problémáknak azonban nemcsak a háború borzalmait közvetlenül átélt, hanem a menekült gyermekek is ki vannak szolgáltatva, mivel ők egyszerre szenvednek az otthonuk hirtelen elhagyása és az ismeretlen kultúrához való alkalmazkodás következményeitől. Ezt az időszakot egyre gyakrabban a „másodlagos trauma” időszakának nevezik, mivel a menekült gyermekek olyan új ingerekkel és körülményekkel találják szembe magukat, amelyek szintén jelentős mértékben megzavarják a megszokott működésüket.

Kisgyermekes kárpátaljai menekültek érkeznek a magyar-ukrán határon a Beregsurányi határátkelőnél 2022.02.25-án. Fotó: Kurucz Árpád

 

A legfontosabb a biztonság

Reményiné Csekeő Borbála szerint az otthon elvesztése, a hozzátartozók erőszakos halála és a teljes bizonytalanság megélése olyan tapasztalatok, amelyeknek a feldolgozásához általában hosszú pszichoterápiás munka szükséges. Ráadásul azokról a gyermekekről még nem is esett szó, akiket közvetlenül fizikailag bántalmaztak, megerőszakoltak, vagy akiknek maradandó testi sérüléseket okoztak a bombázások – fűzte hozzá. A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány szakmai vezetője szintén megerősítette, hogy 

a háborúban közvetlenül érintett gyermekeket leginkább a PTSD kialakulásának a veszélye fenyegeti, a menekültek pedig – kezelés híján – szintén komoly, egyebek mellett a depresszió, a szorongásos betegségek kialakulása, a függőségek és a deviáns viselkedés veszélyeinek vannak kitéve.

A pszichológus ugyanakkor rámutatott, hogy a traumák feldolgozása csak akkor kezdődhet el, amikor a gyermekek már biztonságban vannak. A biztonság viszont nem ott attól fogva értendő, hogy éppen nem bombázzák a házukat: a gyermekek akkor érzik magukat biztonságban, amikor a világ kiszámítható, a körülöttük lévő felnőttek megbízhatóak, gondoskodóak, és az alapvető testi-lelki szükségleteiket is ki tudják elégíteni – húzta alá. A szakember szerint a Magyarországra érkező ukrán gyermekek esetében is nagyon fontos lenne a traumák feldolgozásához hatékony kezelést nyújtani, de fontos hangsúlyozni, hogy a háborútól függetlenül is sokan szorulnak segítségre. A gyermekpszichológiai és pszichiátriai ellátás azonban nagyon túlterhelt, ezért kérdéses, hogy a menekült gyermekeknek lesz-e bármilyen segítségük.

A háború nem lehet tabu

Arra, hogy szülőként hogyan beszélgessünk a gyermekünkkel a szomszédunkban dúló háborúról, Reményiné Csekeő Borbála kiemelte:

ahogy minden más bizonytalan, nehéz érzelmekkel teli helyzetben, most is az a lényeg, hogy a téma ne legyen tabu, egy-egy beszélgetés ugyanis segíthet nekik kifejezni a gondolataikat, megfogalmazni a félelmeiket.

Mint mondta, a szülők feladata kibírni és elfogadni a gyermekek negatív érzéseit és megnyilvánulásait is, amelyeket sem megkérdőjelezni, sem elbagatellizálni nem szabad. A Kék Vonal szakmai vezetője szerint nem szabad a gyermekeket magukra hagyni, amikor beszélgetni szeretnének a hallott hírekről. Szülőként ugyanakkor nem szabad megijedni a kérdéseiktől sem, de figyelni kell a gyermek vagy a kamasz valós igényeire, és hangsúlyozni azt, hogy ő most személy szerint biztonságban van. Emellett a szülőknek mintát lehet mutatni abban, hogy ők személy szerint hogyan küzdenek meg a félelmekkel és a frusztrációval, továbbá a jótékonysági szervezetek és civil személyek segítő hozzáállásáról is érdemes beszélni.

Borítókép: Ukrajnai menekültek a Nyugati pályaudvaron (Fotó: Kurucz Árpád/Magyar Nemzet)