Az emberek arra szavaztak, hogy ezek az előremutató folyamatok haladjanak tovább, és a fejlődés továbbra is töretlen legyen. Természetesen ne felejtsük el, hogy a kormány olyan intézkedéseket hozott, amellyel jelentősen segítettek a családok, a fiatalok, a munkavállalók és a nyugdíjasok helyzetén is országosan. Ez a biztonság pedig a mi térségünkben is elégedettséget szült.
– Az is látszik a számokból, hogy ha a most összefogó hat baloldali párt 2018-as eredményét összeadjuk, akkor csaknem 31 ezer voks jön ki, ami csaknem kilencezer szavazattal több, mint amit most Lengyel Máté kapott. Mi lett mostanra ezekkel a választókkal?
– Azt hiszem, ezt sokan és sokféleképpen fogják elemezni még a jövőben, és találgatni, vajon mi lehetett az oka annak, hogy ezek a szavazók otthon maradtak vagy éppen máshogy szavaztak, mint korábban. Egy dolog azonban biztos: a baloldal nem tudott számukra olyan alternatívát kínálni, amire jó szívvel adták volna le a voksukat.
– Mit gondol, előnyt vagy hátrányt jelentett önnek, hogy önön és Lengyel Mátén kívül még további öt jelölt, kisebb pártok, szervezetek aspiránsai is ringbe szálltak az országgyűlési mandátumért?
– Egy demokráciában az az egészséges, ha mindenki, aki szeretné megméretni magát, és ehhez biztosítani tudja az elindulása feltételeit, az ezt megteheti. A biztos pártválasztók körében valószínűleg nem számított a többi jelölt elindulása, akiknél pedig mégis, ők könnyen lehet, hogy csak azért mentek el szavazni, mert elindult egy olyan jelölt is, akit szívesen támogattak.
– Az viszont egészen biztosan előnyt jelentett, hogy Nyíregyháza élén Fidesz-KDNP-s polgármester áll Kovács Ferenc személyében, aki 2010 óta vezeti a megyeszékhelyet. Milyen a kettejük munkakapcsolata?
– Igazán konstruktív, hiszen mindketten azért dolgozunk, hogy Nyíregyházának és térségének a legjobbat tudjuk nyújtani.
Egyetértünk abban, hogy az itt élő embereknek csak együtt, közösen dolgozva tudjuk legjobban képviselni az érdekeit. Azt gondolom, ez kétségkívül így marad a következő négy évben is, hiszen ez mindannyiunk érdeke.
– Egy választási kampány mindig embert próbáló, a támadások mindenkinek fájnak, de azokat nőként főképpen nehéz lehet viselni. Milyen volt ebből a szempontból a mostani nyíregyházi kampány?
– Egy kampányidőszak mindenki számára stresszes, és sok munkával teli heteket, hónapokat jelent. Ez esetemben sem volt másképp. Manapság, az internet világában számtalan olyan hír, féligazság tud terjedni, amelyeket nehéz kiszűrni. Én mindvégig a saját kampányommal törődtem, és nem foglalkoztam azzal, hogy a vetélytársaim vagy a mögöttük álló aktivisták esetleg miként becsmérelnek vagy kritizálnak. Azt szerettem volna elmondani az embereknek, mi az, amiért érdemes engem választaniuk.
– Köztudott, hogy ön három gyermek édesanyja. Mennyi ideje maradt a családra, a gyermekekre a választást megelőző hetekben, hónapokban? Lesz mit bepótolni?
– Természetesen a rengeteg tennivaló mellett nem maradt sok szabadidőm ebben a kiélezett időszakban. Ennek ellenére minden fennmaradó időmet a családomra fordítottam, hiszen édesanyaként pontosan tudom, mennyire fontos, hogy ott legyünk a gyermekeink mindennapjaiban.
– A kampánynak mindenesetre vége, jöhetnek a munkás hétköznapok. Mi adja majd a legtöbb feladatot a következő hetekben önnek egyéni országgyűlési képviselőként?
– Az új országgyűlés május 2-án alakult meg, nekem azonban van már tapasztalatom hasonló időszakról, hiszen a 2018-as alakuláson is ott voltam. Folytatjuk azt a munkát, amit eddig is, hiszen a választók erre adtak felhatalmazást, méghozzá elsöprő többséggel.
– A munkát a következő időszakban sok minden befolyásolhatja. Mit lehet tenni azért, hogy a lakosság minél kevesebbet érzékeljen a negatív folyamatokból?
– Mindenki látja azokat a rajtunk kívül álló okokat, amelyek hatásai azonban nálunk is érezhetők már most, és ez így marad a későbbiekben is. Feladatunk, hogy megoldásokat találjunk a felmerülő problémákra, és mindezt úgy, hogy abból a magyar emberek a lehető legkevesebbet érzékeljenek. Fontos, hogy a nemzetközi válság árát ne a lakosság fizesse meg.
– Az elmúlt években sok mindent elértek Szabolcs-Szatmár-Bereg megye székhelyén, de bizonyára akad még tennivaló. Milyen nagyobb fejlesztéseket visznek, illetve terveznek a megyeszékhelyen?
– Nyíregyházán rengeteg fejlesztés valósulhatott meg az előző ciklusban, középületek, közterületek újultak meg, újak épültek és épülnek majd. Azt hiszem, olyan hosszan sorolhatnánk az eddig lezárult fejlesztéseket, ami kimerítené az interjú keretét.
A beruházások hosszú sora kiterjedt az energetikai felújításoktól kezdve az út-, járda-, kerékpárút-felújításokon és -építéseken át a turisztikai és kulturális fejlesztésekig szinte minden területre. Több olyan fejlesztés is elkezdődött, ahol eleve 2022 utáni megvalósítással számoltunk, ilyen például a nyíregyházi labdarúgó-stadion is.
– Nyíregyházának a kárpátaljai Ungvár az egyik testvértelepülése. A térségben szerencsére nem voltak összecsapások, Oroszország sem bombázta a megyét, de azért a feszültség így is kézzelfogható a határ túloldalán. Mit tudott, tud tenni a körzet képviselőjeként a kárpátaljai magyarság megsegítése érdekében?
– Szabolcs-Szatmár-Bereg megye közvetlenül határos Ukrajnával, ahol február óta sajnos háborús helyzet áll fenn. Ez természetesen rengeteg pluszfeladatot jelentett a megyének, hiszen az Ukrajnából érkező menekültek először nálunk érik el Magyarország területét.
Jártam a határon, és láthattam azt az odaadást, amivel az ott dolgozók végezték feladatukat, kiegészülve azokkal a civil szervezetekkel, amelyek, szintén hathatós állami támogatással, rengeteget segítettek az első napoktól kezdve. De a menekültek orvosi ellátását is elsősorban Nyíregyházán oldják meg.
– Amellett, hogy a nyíregyházi körzet Fidesz–KDNP-s országgyűlési képviselője, a mögöttünk hagyott ciklusban sportért felelős államtitkárként is tevékenykedett. Folytatja ezt a munkáját a következő ciklusban is?
– Nagyon boldog vagyok, hogy immár hét éve, 2015 óta betölthettem a sportért felelős államtitkári pozíciót. Egykori sportolóként és olimpikonként örömmel tölt el a tudat, hogy tehettem valamit a magyar sportért, a magyar sportolókért és sportszakemberekért. Azt gondolom, mindig jó érzéssel fogok visszatekinteni erre a rengeteg munkával járó mégis megtisztelő feladatra. A folytatásról nem nekem kell döntenem, hogy mit hoz a jövő, még nem tudhatom. Egy biztos: büszkén tekintek vissza azokra az eredményekre, amelyeket az általam is fémjelzett időszak hozott a magyar sport számára.
