Húsz éve, 2002. május 9-én 12 óra 23 perckor érkezett az első riasztás a rendőrségre: valami történt a móri Erste-bankfiókban, az ügyfelek nem jönnek ki, a bejárati ajtó kulcsra zárva, az ablakokon lövésnyomok. A bejelentő lányát és vejét várta a bankfiók előtt, ám késtek. Az azóta elhunyt férfi odament a bejárati ajtóhoz, ahol egy papírlapra írt üzenet várta: „Technikai okok miatt zárva”. Aggódva körbejárta a bankfiók épületét, és a hátsó ablakok egyikén lövésnyomokat fedezett fel.
Egy móri rendőrjárőr pár érkezett elsőként. Egyikük, egy zászlós az egyik hátsó ablakot benyomta, bemászott, majd falfehéren jött ki.
Mindenhol lelőtt emberek feküdtek. A három ügyfél, egy biztosítási ügynök, a biztonsági őr, a fiókvezető és két alkalmazott. Az első bejelentő veje átlőtt fejjel egyszer csak feltápászkodott, és céltalanul elindult a helyszínelők felé. A csak aznapra helyettesítőnek érkezett pénztároslány is mutatott még életjeleket. Mindkettőjüket kórházba szállították, ám ott belehaltak az élettel összeegyeztethetetlen fejsérülésekbe.

A helyszínelés alatt már az egész rendőri vezetés Móron volt. Óriási nyomás alatt dolgoztak a rendőrök. Rablógyilkosokat kerestek.
Akkoriban kezdtek elszaporodni a lőfegyveres rablások, igaz, életet még nem követeltek, de egyre durvábbak voltak az elkövetők. Az egyik szervezett bűnözői csoport a zálogházi rablóbanda volt.
Sorra rabolták ki országszerte a zálogházakat. Miskolcon is, s a rablók Lillafüred felé menekültek. A Csanyik-völgy bejáratánál az Eger felől érkező rendőrök elállták az útjukat és tűzharc robbant ki. Az egyik rabló lövést kapott, el is fogták, társai azonban kitörtek. Az adatok szerint Farkas Róbert és Horváth Szilárd is a társak között volt. A móri mészárlás miatt felállított külön nyomozócsoport érthetően elővette a fegyveres rablók ügyeit, köztük a zálogháziakét is. Az, hogy tűzpárbajt vívtak Diósgyőrnél a rendőrökkel, elég volt ahhoz, hogy még a mészárlás napján a két megszökött, ám ismert bűnözőt kezdjék el körözni a móri mészárlás kapcsán.