Nagy erőt jelent az unitárius egység

Bár az egyesülés utáni időszakban a Magyar Unitárius Egyháznak sok nehézséggel kellett megküzdenie, a változásból megerősödve került ki. Megoldandó feladat, leküzdendő akadály továbbra is akad bőven, elég csak az idősödő hívőkre, sok esetben zsugorodó gyülekezetekre vagy éppen a lelkészhiányra gondolni. Ezek ellenére vagy pont ezek miatt a következő években is erősebbé válna az unitárius egyház. Ehhez kérik az Úristen segítségét, de a cél eléréséért maguk is hajlandók keményen dolgozni.

Fotó: ILKEI ÁRPÁD

Régi vágyként élt bennünk 2012 előtt, hogy a trianoni békediktátum által okozott csorbát kiköszörüljük és a korábbi egységes egyházi állapotot helyreállítsuk – jelentette ki lapunknak Kovács István püspök annak kapcsán, hogy tíz éve, 2012. június 28-án a Magyarországi és az Erdélyi Unitárius Egyház egyesült. Mint mondta, a folyamat nem ment könnyen, mert 1920 után túlságosan hosszú idő telt úgy, hogy külön folytatták útjukat, éppen ezért az egységesülésnek voltak ellenzői Erdélyben és az anyaországban is.

Tíz éve mégis eljött a pillanat, amikor azok az erők kerültek többségbe, amelyek közös utat akartak járni. Akkoriban megfogalmazódtak szándékok, a történelmi jóvátétel mellett az, hogy úgy gondolták, egy egységes szervezetben a kisebb anyaországi egyházrész is jobban be tudja tölteni hivatását. S azt is remélték, hogy egy egységes egyházzal az unitáriusok magyarországi társadalmi elismertsége is erősödik, a nemzet fővárosához tartozás érzése pedig az erdélyi részre hathat ösztönzőleg, és mindkét rész kulturálisan is gazdagodhat. Kovács István püspök szerint a célokat többnyire elérték, az elért eredményeket kielemzik, majd egy őszi ünnepségen a nyilvánosság elé tárják, és további célokat, stratégiákat tűznek ki. Elöljáróban a püspök elmondta, hogy az egyesülés eufóriája után az összeszokás időszaka nem volt zökkenőmentes, és e téren még mindig akad tennivaló. Szavai szerint sokat segített, hogy előre lefektették a működés szabályait, például hogy a magyarországi egyházkerület az egyesülés után gazdasági kérdésekben, helyi ügyekben egyfajta gazdálkodási autonómiát kapott.

Kriza János, a Magyar Unitárius Egyház Magyarországi Egyházkerületének püspöki helynöke a 10. évforduló kapcsán azt emelte ki, hogy a magyarországi és az erdélyi egyház közötti kapcsolat 1990 után lett egyre erősebb, miután szabadon lehetett utazni a magyar–román határon keresztül. Úgy véli, az egyesüléssel, amely az addig meglevő érzelmi kapocs intézményesülése lett, az együttműködés tovább erősödött. Az integrációval a két rész kiegészítette egymást, a közös egyház hatékonyabban tudja ellátni a feladatait, megoldódott a lelkészképzés is, ugyanakkor az elmúlt tíz év a tanulásról és az összecsiszolódásáról is szólt.

Megszólítani a fiatalokat

Kovács István püspök az egyház működésével kapcsolatban beszélt arról is, hogy egy tradicionális társadalomban a vallási identitás mélyen gyökerezik. Bár vannak újonnan betérők, de a vallási mobilitás jóval kisebb, mint a nyugati társadalmakban.

Mindazonáltal nem mondhatjuk, hogy a betérés a társadalmunktól idegen jelenség lenne, ami faluhelyen kevésbé valószínű, de városokban, főleg nagyobb településeken, gyakrabban fordul elő. Budapesten pedig, ahol nagyobb a vallástalanok aránya, sokkal több olyan lehet, akik az unitárius vallást választják

 – fogalmazott a püspök. Kriza János ezt azzal egészítette ki, hogy sokan vannak olyanok is, akik felnőttkorukban találnak vissza az egyházhoz.

Kovács István arról is szólt, hogy az unitárius egyházban is elöregedik a hívők közössége, de ennek mértéke függ a település nagyságától, az egyházköz­ség dinamizmusától, a földrajzi helytől és attól is, hogy városi vagy falusi gyülekezetről van-e szó. Kellő odafigyeléssel és dinamikus hitélettel sikerülhet megszólítani a fiatalokat és a középnemzedéket is. Falun azonban ez a negatív hatás sokkal jobban jelentkezik, már csak azért is, mert a fiatalok az egzisztenciális nehézségek miatt a városokba költöznek.

Ez egy nagy kihívás, de ebből a szempontból a mi egyházunk nagyon jó munkát végez. Van egy dinamikusan működő ifjúsági egyletünk, amely a rendszerváltás óta jól integrálja a fiatalokat az egyházi életbe

– emlékeztetett a püspök. Kriza János szerint a tagok átlagéletkora 40-50 év között lehet, de az idősebb korosztály jár inkább istentiszteletre. Családi alkalmakkal, foglalkozásokkal, gyülekezeti találkozókkal vagy éppen táborokkal próbálják bevonzani a gyermekeket, fiatalokat is.

Jó példával elöl járni

Az unitárius egyház sokat dolgozik azért, hogy Erdélyben azokat az embereket visszahozza magyarnak, akik korábban elvesztek szem elől.

„Egyértelmű, hogy a felekezeti közösségi élet megélésének lehetősége a nemzeti hovatartozás erősítéséhez hozzájárul, ez főleg felértékelődik a szórványvidéken, ahol az egyház lényegében az utolsó védőbástya. Így a nemzeti megmaradás egyik alappillére a felekezeti élet. Kulcskérdés, hogy ezeken a helyeken a fiataloknak lehetőséget adjunk a magyar továbbtanulásra” 

– mondta a püspök.

Kovács István hangsúlyozta: bár az unitárius egyházban nem végeznek klasszikus értelemben vett térítést, tisztelik és elfogadják más vallását, de azért igyekeznek a társadalomnak megmutatni az értékeiket. Adott esetben ez lehetőséget adhat arra, különösen a felekezet nélkülieknél, hogy alternatívát lássanak az unitárius egyházban. Kitért arra is, hogy az unitárius vallásnak nagyon fontos vonása a szabadságkeresés, amit nem szabad összekeverni a mindent szabad gondolatával.

A véleménynyilvánításnak, a hit mellett az értelem fontosságának, az egyéni vallásosság megélésének mind-mind megvan a jelentősége, de csak abban a keresztény mederben, amely a jézusi evangélium mentén vezet. A szabadság leginkább arról szól, hogy Isten felé szabadon kitárhatjuk a lelkünket, vitázni pedig akár a hit kérdéseiről is lehet, de a jézusi keresztény tanítást sohasem téveszthetjük szem elől

– emelte ki. Kriza János is megerősítette, hogy valóban nem térítenek, de missziós munkát maguk is végeznek, a vallásukat megpróbálják a saját életpéldájukkal népszerűsíteni. Emellett a magyarországi egyházkerület az elmúlt években rengeteg könyvet adott ki, amely szintén az egyház népszerűsítését szolgálja, ennek a munkának Elekes Botond főgondnok a motorja. A médiában is igyekeznek jelen lenni.

Belső késztetés kell a lelkészi pályához

A lelkészhiány az unitárius egyházat is elérte, különösen a koronavírus-járvány idején csappant meg a teológiai pályát választó fiatalok száma. Ennek az egyik oka az lehet, hogy a pandémia alatt a lelkészképzés utánpótlását biztosító ifjúsági egylet sem tudott működni, így komoly kihívást jelent az utánpótlás megoldása. Kovács István szavai szerint ezt a munkát segítheti, ha fel tudják mutatni a fiataloknak, hogy a lelkészi az egyik legszebb hivatás. Nehézségeket okoz egyes – főleg falusi – gyülekezetek zsugorodása, az ott szolgáló lelkészeket megpróbálják az egyházon belül másképp is hasznossá tenni, olyan területen, ahol segíteni tudnak. Kriza János püspöki helynök pedig arra mutatott rá, hogy az egyház megpróbál életpályamodellt kínálni a fiataloknak, amivel megpróbálják vonzóvá tenni a hivatást.

A belső elhívás viszont elengedhetetlen a lelkészi pályához, kulcskérdésnek a fiatalok megszólítását tartja.

Kovács István püspök kérdésre kifejtette azt is, hogy az unitárius egyház iránt érdeklődnek a többségi román nemzetből is Erdélyben, különösen az értelmiség mutat nyitottságot. Magyar alapítású egyházként, az anyaországgal szorosan együttműködve azonban nem végeznek missziót a román és már etnikumú közösségekben, és ez a jövőben sem lesz szempont. Az viszont kitűzött cél, hogy az unitárius vallást megismertessék a széles társadalommal, ami segíthet lebontani az előítéleteket.

Élő kapcsolatokat ápolnak

Miközben az unitáriusok helyben az elfogadtatásukért küzdenek, erőteljes nemzetközi kapcsolatokkal is rendelkeznek, szoros együttműködnek angolszász – brit és észak-amerikai – testvéreikkel. Emellett a világ más pontjain is vannak működő unitárius felekezetek, így például Indiában, Indonéziában, a Fülöp-szigeteken vagy éppen Dél-Amerikában.

Az utóbbi időben azt tapasztaljuk, hogy a nyugati felekezeteknél egyre inkább a különböző társadalmi aktivizmusok, nem pedig a keresztény identitás a fontos. Mi viszont azt valljuk, hogy az örök reformálás során sohasem távolodhatunk el a keresztény gyökereinktől, még ha alkalmazkodunk is a jelen realitásai­hoz. A mederben kell továbbhaladnunk, mert ha eltűnnek a partok, akkor a tiszta vizű folyó mocsárrá szélesedik

– hangsúlyozta Kovács István. Kriza János kiemelte annak fontosságát, hogy magyar és erdélyi, illetve külföldi gyülekezetek sokszor testvérkapcsolatot építenek ki, sőt a hívek szintjén sem ritka a szoros együttműködés.

Az unitárius egyházon belül a hatékony működés fenntartásában óriá­si szerepe van a világi vezetőknek az egyetemes egyház és a legkisebb gyülekezet élén is. – A lelkésznek megvannak a szakrális feladatai és előjogai, de a gondnokok velük egyenrangúan elnökölik a közgyűlést vagy más vezetői ülést. A világi vezetők besegítenek és részt vesznek a hitélet megélésében és átadásában, és más területeken is felelős munkát vállalnak – hangsúlyozta Kovács István püspök. Kriza János felhívta a figyelmet a világi vezetők szakértelmére, amit a civil életből hoznak magukkal.

A gondviselésben bízva haladnak előre

A pandémia az unitárius egyházat sem kímélte, de igyekeztek úgy viszonyulni a koronavírus-járványhoz, hogy mindig megtalálják a pozitív hozadékot, szem előtt tartva Szilágyi Domokos gondolatát, amely szerint a fájdalom is energiaforrás. Azt nehezen élték meg, hogy személyes részvétellel nem lehetett istentiszteleteket és más alkalmakat tartani, de az átrendeződéssel a közösségi túlélés lehetőségét az on­line térben találták meg, és ezt a műfajt bizonyos fokig meg is tartották. Kriza János kifejtette: ezt a helyzetet főleg az idősek szenvedték meg, akik nem tudtak lépést tartani a változással. Kovács István pedig arról beszélt, hogy a járvány rávilágított arra, hogy a XXI. században az öntelt, a tudományában magabiztosnak tűnő, individualista ember nem látta rendesen a saját életrealitását, és sikerülhetett újból felfedezni a közösséghez tartozás értékét is. Talán ez is segített abban, hogy az unitárius egyház – mind Erdélyben, mind az anyagországban – a legváltozatosabb módon segítette az elmúlt hónapokban a menekülteket, a testvérfelekezetekkel és külföldi unitáriusokkal is együttműködve.

A járvány gyengülése után az unitárius egyház újra nagyobb teret tudott adni a szakrális művészeteknek a gyülekezeti termeikben és a templomaikban, amelyeket igyekeznek a helyi közösség szolgálatába állítani. Kulturális rendezvényeket, így kiállításokat, hangversenyeket, koncerteket és könyvbemutatókat tartanak. Kovács István elmondta, hogy Kolozsváron a korábbi püspöki rezidencia épületéből létrehozták a Vallásszabadság Házát, a felújított ingatlan is a közösség szolgálatában áll.

A Magyar Unitárius Egyház tíz éve rálépett egy útra, amelyen minden nehézség ellenére töretlenül halad. S hogy hol tartanak majd egy újabb évtized múlva? Kovács István abban bízik, hogy az egységes egyházon belül jóval harmonikusabb lesz az együttműködés, és hatékonyabban tudják segíteni egymást. – Szeretném azt is, ha gyarapodásnak indulna a hitélet és a hívek létszáma is – fogalmazott a püspök. Kriza János annyit fűzött hozzá, hogy sok akadály tornyosul az egyház elé, de abban bízik, hogy ezeket leküzdve meg tudják erősíteni az együttműködésüket, és még jobban jelen tudjanak lenni a világban, amihez a reményei szerint a gondviselés megadja a támogatást.

Borítókép: Kriza János püspöki helynök és Kovács István püspök összhangban vezetik a tíz éve újra egyesített történelmi magyar felekezetet (Fotó: Ilkei Árpád)