A 444.hu interjúalanya szerint életellenes a transzmozgalom gondolkodása

Meglepően sok nemátalakításon átesett ember bánja meg, hogy e radikális beavatkozásnak vetette alá magát. Legutóbb a balliberális 444.hu készített interjút egy több kezelésen is átesett nővel, aki az egészségügyi szervezetek felett erős befolyással bíró transzmozgalom életellenes gondolkodásáról is beszélt. Bár a genderlobbi rendre azt sulykolja, hogy a különböző kiadványok – például az LMBTQ-mesekönyvek – nem befolyásolják a fiatalok szexualitását, az interjúalany beszámolója szerint vele éppen ez történt, amikor úgynevezett fiú-fiú képregényeket olvasott.

Bár a baloldal egyik központi kampánytémája az LMBTQ-mozgalmak népszerűsítése és támogatása, az egyre szélsőségesebbé váló eszmék időnként már abban a politikai közösségben is soknak bizonyulnak. 

A napokban például a 444.hu közölt interjút egy, a nemi átalakítás egyes fázisain átesett nővel, aki erősen megbánta a kezeléseket. A nő arra is rávilágított, hogy a transzneműséget természetesnek feltüntető lózungokkal miként tévesztik meg a fiatalokat. Mint beszámolt róla, őt magát is kellő tájékoztatás és konzultáció nélkül terelték az életét megroppantó beavatkozások felé. A fiatal nővel foglalkozó szakemberek ráadásul gyakorlatilag a szájába rágták, hogy férfi szeretne lenni, holott erről szó sem volt.

– Amikor a nemváltáshoz kértem engedélyt, akkor az egyik szakvéleménybe bele is írta az orvos, hogy „a fiús külső elérése miatt fogyókúrázott”. Én meg nem mondtam, hogy az még akkor nem azért volt, hanem ráhagytam – idézte fel a nő. 

Beszámolójából kiderül, hogy a nemátalakítással foglalkozó filmek és könyvek is a tranzíció felé terelték.

– Tinikorban is hall a gyerek olyanokat filmekből, sorozatokból, hogy léteznek ilyenek, mondjuk Thaiföldön, de akkor még azt hittem, ez csak azt jelenti, hogy egy férfi varrat magának mellet. Akkor még nem esett le, hogy hormonkezelés is létezik – fogalmazott. 

Egy másik helyen pedig arról beszélt, hogy egy speciális képregény is jelentősen alakította a szexualitását: „15 éves koromban rászoktam a Yaoi Mangákra, amik szexuális tartalmú, nők által írt fiú-fiú képregények. Nagyon sokan „betranszultak” emiatt. Azt gondoltam, hogy férfiként akarok szexelni, nem nőként. Teljesen a függője lettem. Nem szabad, hogy egy gyerek akármit felügyelet nélkül megnézhessen a neten”.

Számos olyan külföldi történet járta be a világsajtót, hogy az LMBTQ-lobbi nyomására egyes társadalmakban – elsősorban a tengerentúlon – már a szakemberek is egyfajta tabuként kezelik a nemátalakítás vágyát, amelyről még az orvosoknak sem illendő megpróbálniuk lebeszélni a pácienst.

Az USA-ban például már óvodásoknak tartott transzvesztita műsorokkal és gyermekeknek szervezett gendertáborokkal is legitimálni próbálják a legkisebbek LMBTQ-s érzékenyítését. 

Bár hazánkban ennél sokkal jobb a helyzet, elgondolkodtató, hogy a 444.hu interjúalanya mindössze egyetlen konzultáció – és 100 ezer forint kifizetése – után kapta meg a nemi átalakító kezelésekhez szükséges papírt a klinikai szakpszichológustól, az elvileg ugyancsak kötelező nőgyógyászati vizsgálatot pedig még csak el sem végezték.

A beavatkozások elvégzéséhez szükséges kulcsmondatot – „a nemváltás pszichiátriai szempontból indokolt és nincs akadálya” – pedig olyan felszínesnek és üresnek ható kijelentésekkel támasztották alá, mint, hogy „megállapítható a férfi identitáshoz való tartós rögzülés”, ami „a női szerep továbbvitelét akadályozza”.

A transzmozgalom által terjesztett nézeteket a nő életellenesnek nevezte, amelyekkel egyáltalán nem ért egyet. 

– Ez a testmódosításról szól. Nehezen fogom fel, hogyan tudták átvenni az uralmat a tudományos élet fölött, az egészségügyi szervezetek fölött, és meggyőzni az embereket, hogy ahhoz, hogy valaki működőképes legyen, be kell tenni két szilikont a mellkasába vagy meg kell csonkítani az egészséges nemi szervét – fejtette ki.

Hozzátette, hogy a transzmozgalom szerinte egyaránt megsérti a melegek, a nők, a gyerekek, valamint a mentális betegek jogait.

A 444.hu cikkében hivatkozott egyik kutatás szerint akár közel hét százalék is lehet azok aránya, akik utólag megbánják a nemi átalakítást. Azt is megjegyezték, hogy mivel az utánkövetés nem teljes körű és nem elég hosszú távú, a valós arányok magasabbak lehetnek a különböző felmérésekben szereplőknél.

Borítókép: illusztráció (Fotó: Pexels)