Szárszó a református gondolkodás és becsületesség, az evangélium és az irodalom találkozásának, az egyház és a nemzet szolgálatának, a hit és a magyarság iránti elkötelezettségnek a szimbóluma is. Az ébresztő és erjesztő munka szimbóluma.
Czine Mihály irodalomtörténész a híres 1943-as balatonszárszói konferencia ötvenedik évfordulóján így jellemezte a szárszói genius locit. Ahol 1928-tól a ’40-es évek végéig a Magyar Református Diákok Soli Deo Gloria Szövetsége (SDG), majd hosszú, kényszerű szünet után 1992-től a Magyarországi Református Egyház nyaranta megrendezte a hagyományos ifjúsági, majd értelmiségi konferenciát.
A 2010-es években ismét volt néhány év szünet, de 2017 óta (2020-at, a világjárvány miatti kényszerű kihagyást leszámítva) minden évben otthont ad az SDG Konferencia-központ a református értelmiség legfontosabb fórumának, amely a szervezők – a Magyarországi Református Egyház és a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány – szándéka szerint nem pusztán elemzője, de egyre inkább alakítója is a hazai szellemi és közéletnek.
Ma is Isten szeretetéből tartatunk meg
Balog Zoltán püspök, a zsinat lelkészi elnöke előadásában kiemelte, hogy
Isten a magyar reformátusokat stratégiai jelentőséggel ruházta fel, olyan „kegyelmi kincstárral”, amellyel megajándékozhatják az egész magyarságot.
Ezért is természetes, hogy a református egyháznak legyen nemzetstratégiája, amelynek lényege, hogy áldást adjanak a világnak, ezen belül különösen a magyarságnak.
Ezzel kapcsolatban Balog Zoltán a Magyar Nemzet kérdésére kifejtette:
A reformátusok közösségének megvan az a sajátossága, hogy mi az Isten igéje által teremtett közösségnek, nemzetrésznek értjük magunkat, és mi ezzel tudunk szolgálni az egész nemzetnek. Ezért alkottuk meg a nemzetstratégiánkat, amellyel azt szeretnénk elérni, hogy az egész magyarság lássa és értse, ma is lehet és érdemes élni abból a tudásból, hogy az Isten szeretetéből vagyunk, és ebben van a megtartatásunk. Amikor nehéz idők jönnek, mint most, különösen fontos hangsúlyozni, hogy azok a bibliai értékek, amelyekhez a magyar reformátusok évszázadok óta hűségesek, ma is alkalmasak arra, hogy megtartsanak és boldoggá tegyenek bennünket.
A református püspök azt is hangsúlyozta lapunknak, hogy nem elég, ha a reformátusokat „csak” a közhasznú szolgálataikból, szolgáltatásaikból ismeri a társadalom. Ugyanis jó iskolát, kórházat, idősek otthonát más is tud fenntartani, működtetni, de a református intézményekben megvan az a sajátos lelki, szellemi többlet – aminek jól látszania is kell –, hogy itt olyan emberek dolgoznak, akik a saját életükben megtapasztalták a hit megtartó erejét, és ezt tovább akarják adni másoknak szolgáló életükkel.