A napokban született ítéletből kiderül, a felperes a tüntetés lezárulta után a Széchenyi-lánchídon az úttesten átkelt a pesti oldal irányába egy nagyobb számú – körülbelül 150 fős – tüntetőcsoport tagjaként, közben pedig akadályozták a járműforgalmat.
A rendőrség egy órán keresztül hangosbeszélőn figyelmeztette a vonulókat, hogy ezt ne tegyék, és a járdán gyalogoljanak. A felperes nem tett eleget a felszólításnak, tiltakozása jeléül leült az úttesten.
A rendőrök háromszor is felszólították, hogy hagyja el az úttestet, különben testi kényszert fognak alkalmazni ellene. A felperes a gyülekezési joga gyakorlására hivatkozott, a felszólításnak nem tett eleget, ezért két rendőr karon fogta, és húsz méterre elvezette. Miután a felperes további felszólítás ellenére is ott maradt az úttesten, négy rendőr a karját és a lábát megfogva átvitte a Magyar Tudományos Akadémia előtti járdaszakaszra. Ezután a tüntetőt igazoltatták, majd feljelentették, a szabálysértési hatóság pedig negyvenezer forint pénzbírsággal sújtotta. A határozatot a Pesti Központi Kerületi Bíróság hatályában tartotta.
A tüntető a Fővárosi Törvényszékhez fordult, hogy az kimondja: a Lánchídon, majd a rendőrség által közrezárt területen a spontán tüntetőkkel szemben a rendőrség törvénysértő módon hozott olyan intézkedést, amely az oszlatással megegyező eredménnyel járt, továbbá ez az intézkedés szükségtelen és aránytalan volt.
A végzés indoklásában azonban a bíróság kifejtette: a bejelentett gyűlésen elhangzott beszéddel a gyülekezés betöltötte szerepét, a vélemény kifejezésre jutott.
A bíróság szerint a spontán jellegű gyülekezéshez szükség van egy új eseményre; „egy közvetlenül megelőző indokra”, ami azonnali reakciót igényel. Ez azonban nem lehet a korábbi, már célját betöltött demonstráción kinyilvánított vélemény.
A bíróság azt is megállapította, hogy miután a demonstráció befejeződött, a kisebb tömeggel az úttesten tovább vonuló demonstráló a járműforgalmat akadályozta, ezzel pedig veszélyeztette a közlekedés biztonságát.
