Az utolsó pillanatban kezdte meg a Magyarságkutató Intézet a fóti Szent Márton-templom feltárását, amelynek sorsa a huszonnegyedik órájában járt. Makoldi Miklós, az intézet Régészeti Kutatóközpontjának igazgatója, az ásatás vezetője a Magyar Nemzetnek kiemelte: helyi civil szervezetek és a katolikus egyház kezdeményezésére indult el a feltárás. A szakember megjegyezte, két évvel ezelőtt jött ki először erre a terepre, hogy megnézze, mekkora az esély a templom megmentésére.
Akkor még azt látta, hogy az épület romjai elég rossz állapotban vannak. Valószínűleg a török korban már lekerült róla a tető, akkor gyújtották fel, és onnantól kezdve pusztultak a falai. A második világháborúban itt hadiállás is volt, de az 1960-as években a helyiek még négy méter magas, álló falakra emlékeztek. Ezzel szemben amikor Makoldi Miklós először ellátogatott a helyszínre, már csak térdig élő romfalak látszódtak. A templom Fót-Sikátorpusztán, a Rossztemplom-dűlőben található, de mivel itt futnak az autópályák, ez egyben kiemelt logisztikai helyszín, rengeteg ipari parki létesítménnyel körbevéve.
Az igazgató kiemelte, félő, hogy néhány éven belül erre a területre a teljes pusztulás várt volna, mert akár egy raktárbázist is ráépíthettek volna a templomra. Az épület környezete ugyanis belga–holland tulajdonban van, jóllehet a templom maga az önkormányzathoz tartozik. Makoldi Miklós hangsúlyozta: a kereszténység olyan mementójáról van szó, amelyet nem szabad pusztulni hagyni.
A munkálatok ötödik napján találkoztunk a helyszínen a szakemberekkel. Először kutatóárkokat ásnak, viszonylag kis területen a templom hossztengelyében, illetve keresztben a szentélyben és a templomhajóban. A templom szentélyéből eddig nem látszott semmi, most tárták fel: arra következtetnek, hogy félnyolcszög alakú, azaz oktogonális szentélyzáródású szentélye volt a templomnak, amely a kora gótikus építészet jellegzetessége.
Makoldi Miklós szerint a kutatóárkokkal az a fő céljuk, hogy megmutassák, hol vannak a külső és belső járószintek. Jó hír, hogy már a kutatóárkokban megtudták: a szentély falai a templom eredeti belső járószintjétől számítva még mindig negyven centi magasan állnak, tehát nincsenek alapig elbontva, vagyis még megóvhatók, bemutathatók.
A templom építését az igazgató a XIII. század végére, a XIV. század elejére datálja, tehát a tatárjárás után vagy legkésőbb az Anjou-korban építhették. Ezt a faragott kőanyagból tudják kikövetkeztetni. Egyrészt nagyon kevés írott forrás áll rendelkezésére a kutatóknak, ugyanakkor az 1300-as évek második felében több helyen is megemlítik Sikátorpusztát. Makoldi Miklós megjegyezte, a templom pusztulását az előkerült leletanyag a török korra teszi.
A szakember a további munkálatokkal kapcsolatban azt is elárulta, hogy dokumentálják a szelvényfalakat, a járószinteket, majd a kutatóárkokat az eredeti járószintig visszatemetik, lemélyítik az egész templombelsőt és a külső részeket – így megtörténik a templombelső és a templomfalak teljes feltárása, majd következhet az állagmegóvási munkák tervezése és a rom teljes felmérése.
Az engedélyeztetett, műemléki állagvédelmi tervnek megfelelően el fogják végezni a templom falainak részleges rekonstrukcióját, és a templombelsőbe új burkolat kerül. Ezen munkák – reményeik szerint – november 11-re, Szent Márton napjára elkészülnek, amikor is mise keretében újraszentelik a templomot.
Makoldi Miklós szerint egy héttel az ásatás után számára is meglepetéseket rejtett ez a viszonylag kis méretű falusi templom – már a kutatóárkokban, a templomhajó közepén találtak egy törött zárókőtöredéket. Ebből az igazgató arra következtet, hogy a templom rendes gótikus boltozattal ellátott építmény volt, ugyanis ez az úgynevezett függőtagos zárókő nagyon ritka, hasonlót csak olyan nagy méretű és rangos templomokban lehet látni, mint a pannonhalmi apátság kolostortemploma. – Szenzációs dolog, hogy egy átlagos, kis méretű templomban ilyen zárókőre bukkantak – hangsúlyozta Makoldi Miklós.
Mint mondta, már a kora Árpád-kortól kezdve itt ment el egy Kelet–Nyugat irányú főút, ami gyakorlatilag a mai M0-s autópálya korai verziója, és ezen útvonal mellett állt ez az épület. Kiemelte, hogy a főút mentén több templom is volt, többek között még áll a fóti templomtól pár száz méterre lévő Dunakeszi Alagimajori templom, amely egy rotundaként – azaz körtemplomként – épült a XI. században, majd a gótika stílusában bővítették ki.
