A hamarosan induló CPAC Texas kapcsán – mely az ötödik ilyen esemény lesz idén – az Origó feltette a kérdést, hogy miért van arra szükség, hogy ilyen gyakran találkozzanak a konzervatívok? Szánthó Miklós így válaszolt:
– Nem pusztán szükség van rá, hanem igény is. Míg egy évvel ezelőtt még csupán arról beszélhettünk, hogy szükség van a konzervatívok nemzetközi együttműködésére – annak érdekében, hogy szembeszálljunk a totális hegemóniára törő baloldal támadásaival az alapértékeink ellen – ma már elmondhatjuk, hogy ez az összefogás megvalósult. A feladatunk immár abban rejlik, hogy bővítsük azt, hatékonyabbá tegyük. Ebben a munkában óriási része van a CPAC konferenciasorozatnak, hiszen – túlzás nélkül állíthatjuk – ez a világ legbefolyásosabb közéleti és politikai rendezvénye, melynek állomásai rendre a jobboldali intellektuális élet gigászait sorakoztatják fel.
A főigazgató hozzátette, hogy a konferenciasorozat sikerét „mi sem bizonyítja ezt jobban, mint azok a dühkitörések, hisztérikus kirohanások, melyek a nemzetközi fősodratú sajtóban megjelentek. A baloldal attól fél, hogy nem csupán kölcsönvettük kedvenc fegyverüket – a hálózatépítést –, de ráadásul ügyesebben is használjuk, mint ők. A konzervatív konferenciákat rendre nagyobb figyelem és intenzívebb intellektuális pezsgés, lelkesedés jellemzi, mint a progresszív, posztmodern baloldal elitista, gyakran unalomba fulladó rendezvényeit.”
A CPAC nem más, mint a liberális globalizmus legszörnyűbb rémálma: a nemzeti erők nemzetközi együttműködésének megtestesítője.