Idén már 22 ezer kiskamasz kért segítséget

Több mint 31 ezer kiskamasz kért segítséget tavaly, idén pedig már 22 ezren kerestek lelki menedéket a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány önkénteseinél. A legtöbben még mindig telefonon fordulnak a segítőkhöz, de levélben vagy a chatszobában is megnyugvásra lelhetnek a nehézségeket átélő fiatalok.

20220823 budapest kek vonal segelykero szervezet havran zoltan magyar nemzet Fotó: Havran Zoltán

– A járvány miatti korlátozások okán a kortárs kapcsolatok meggyengültek, pedig ebben a korban az iskolai jelenlét nemcsak a tanulás miatt fontos, hanem azért is, mert a közösségi élet legfőbb színtere. A vírus miatti bezártság és a fokozott online jelenlét ráadásul számos veszélyt jelent a mai napig: 

az internetfüggőség mellett megsokszorozódtak a netes zaklatások, míg a személyes találkozások hiánya soha nem látott mértékben növelte a pszichés betegségek kialakulását, a szorongást és a szuicid gondolatokat

 – hangsúlyozta a szakmai vezető.

– A korlátozások végével azonban ezek a számok nem csökkentek, a fiatalok arról számoltak be a beszélgetések során, hogy koronavírus-járvány utáni visszatérés nehezebb volt, mint arra számítottak – sorolta a szakember, aki arra is felhívta a figyelmet: egy tavaly publikált kutatás szerint, a pandémia idején – amíg a világ más pontjain csökkenést figyeltek meg – hazánkban nőtt az öngyilkosságok száma.

Nehéz úgy kapaszkodót találni, ha egyik baj után jön a másik; hogy az örvény alja után nem áll vissza a világ rendje, hanem velünk és a gyermekeinkkel maradtak a krízisek: 2021-ben 1200 szuicid gondolat volt a vonalban, idén pedig már nyolcszáz ilyen hívást kaptunk. Ezek a számok megdöbbentők, még nekünk is

 – hívta fel a figyelmet a pszichológus.

A segítők a beszélgetések során célirányos kérdések helyett azt kérdezik: „Mesélnél még erről?”. – Ha csak nincs akut életveszély, olyan tempóban és abban az irányban haladunk, ami éppen neki fontos. Azok a gyerekek közül, akik hozzánk fordulnak, sokan nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy egyáltalán megkérdezzék tőlük, hogyan érezték magukat akkor és milyen érzés most, mit érzett a másik, mit gondolnak erről a helyzetről és szerintük mi lenne a legjobb megoldás – fejtette ki Csekeő Borbála, aki szerint ideális esetben ezek a beszélgetések csak az első lépést jelentik egy folyamatban, 

a jó kérdés fokmérője tehát nem az, hogy kapunk-e rá választ vagy sem, hanem maga a beszélgetés, ami elindíthatja a megkeresőt egy sokszor rögös és hosszú, de a változás esélyét jelentő úton.

A járvány ideje alatt a megkeresések jelentős része áttevődött a virtuális térbe, mert az érintetteknek nehéz volt úgy telefonálniuk, hogy a családjuk ne hallja, illetve az online oktatás miatt eleve a számítógép előtt voltak. A chatszobában zajló konzultációk sok segítő megélése szerint nagyobb felelősséggel járnak, mint a telefonbeszélgetések.

– Ami egy telefonhívásban 20-25 perc, az chaten egyórás beszélgetést vesz igénybe. Ráadásul sokaknak nehezebb és nagyobb felelősség írásban beszélgetni, hiszen minden leírt szónak óriási súlya van. Amíg telefonon egy sóhajjal jelzem a vonal túloldalán lévőnek, hogy itt vagyok, figyelek rá, addig írásban mindent szavakkal kell kifejezni, hiszen azt nem hallja, hogy vele együtt lélegzem, sóhajtottam, vagy hogy lehalkul a hangom – részletezte, kiemelve, hogy a nehezen vállalható témákban, legyen az szexuális abúzus, a bántalmazások vagy az önsértés is könnyebben megnyílnak írásban a fiatalok.

A szervezet ennek okán meghosszabbította a chatszoba nyitvatartási idejét, valamint több segítő dolgozik egy időben, de még így is kevésnek bizonyul a segítői jelenlét. – Szeretnénk tovább bővíteni a csapatunkat, és önkéntesek segítségét kérjük, mert előfordul, hogy minden igyekezetünk ellenére, sokat kell várnia a gyermekeknek, mire egy segítővel beszélgethet – mondta.

Egyórányi esély

A háború és a gazdasági nehézségek most pedig további bizonytalanságot szülnek a fiatalok körében. Olyan témák is bekerültek a mindennapjaikba, amelyek bár nem közvetlenül, mégis érinti őket: családjuk anyagi nehézségei, a hozzátartozók miatti aggodalom és a gyász is mindennapos volt az elmúlt években.

– Fontos, hogy bárki, aki hozzánk fordul, megtapasztalja: van olyan felnőtt, aki nem áldozathibáztatóan, nem kioktatóan, nem vigasztalóan, hanem az ő érzéseit hitelesen elfogadva tud reagálni a problémáira. Azt szeretnénk, hogy ez egy olyan élmény legyen számára, ami új alapokra helyezheti a magával való kapcsolatát. Hiszünk abban, hogy 

ez az egy óra, amit velük töltünk a virtuális térben vagy a vonal túloldalán, vissza tudja adni a hitüket, hogy vannak felnőttek, akik harag nélkül hallgatják őket, megértik a történeteiket, átérzik, hogy mi zajlik bennük.

Ez lehet a nulladik lépés a gyógyulásuk felé, hogy erőt és hitet merítsenek vagy más szakember segítségét is kérjék majd. Lehetséges, hogy vannak esetek, amikor ezen az egy órán múlik minden – fejtette ki Csekeő Borbála.

Mint fogalmazott: 

A legtöbb beszélgetésben szóba kerül a család. Nehéz úgy segítő kezet nyújtani, hogy nem tudjuk, a segélykérő szüleinek vajon van-e segítsége. Elkerülhetetlen, hogy azok a szorongások, amelyek a felnőtteket érik, óhatatlanul is áthatja a gyerekeket. Ugyanakkor nem szabad rátenni egy 13-14 évesre azt a felelősséget, hogy neki kell a nehéz időkön átsegíteni a családját. Sőt, nyomatékosítanunk kell bennük, hogy ez nem az ő feladatuk. A gyerekek biztonsága a felnőttek felelőssége, és semmiképpen nem fordítva. A segélyszervezet vezetője szerint ez különösen fontos most, amikor a háború közelsége szinte kézzel fogható.

Indikátor

Az elmúlt hónapokban túl közel kerültek hozzánk azok a szörnyűségek, amelyeket eddig csak a nemzetközi sajtóból láthattunk. Az első ukrán–orosz háborúról szóló hírek után mindannyiunk gyomra összeszorult, veszélyben vagyunk-e; az elmúlt hónapok eseményei, a gazdasági helyzet alakulása a felnőttekben is elültette az aggodalom magjait.

– A háború híre nemcsak a felnőtteket, hanem a gyerekeket is elérte, fontos, hogy a félelmeikre megfelelően és időben reagáljunk: fogadjuk el az érzéseiket, a megnyilvánulásaikat, ha kérik, beszélgessünk velük a hírekről.

Segítsünk megfogalmazni nekik érzéseiket, és nyugtassuk meg őket, hogy bár olvashatnak nyugtalanító híreket, jelenleg biztonságban vannak

– tanácsolta, hozzátéve, hogy figyeljünk a változásokra, a stresszben lévő gyerekek ugyanis különböző módokon jelzik az állapotukat.

Az alapítványhoz szeptembertől ukrán és orosz nyelvű segítők is csatlakoznak majd, hogy a háborútól menekülő gyermekek is megfelelő segítséget kapjanak. Nagyon sok feladat vár még ránk, és a többi gyermekkel dolgozó szakemberre, hogy azok a menekültek, akik itt fognak iskolába, óvodába járni, milyen fogadtatást kapnak, mennyire tudnak beilleszkedni, vagy egyáltalán lehetséges-e, cél-e az integrálódás, vagy egy átmeneti állapotban kell biztonságot adni nekik. Megannyi traumával érkeznek ezek a fiatalok: amellett, hogy nem ismerik a betűket, a nyelvünket, maguk mögött kellett hagyniuk az otthonukat, a barátaikat és az édesapjukat. Ezek a történetek ugyanakkor bekerülnek az iskolákba is, így a mi gyermekeinknek, a befogadó közösségnek is fontos, hogy segítséget, megértést és megnyugvást hozó válaszokat nyújtsunk ezekben a törékeny időkben – mutatott rá Csekeő Borbála.

Borítókép: A gyermekekkel és fiatal felnőttekkel foglalkozó lelkisegély-szolgálathoz évente közel negyvenezer hívás érkezik (Fotó: Havran Zoltán)