„Meg kell fogni a beteg kezét”

Elképesztő munkát végeznek a Dél-budai Centrumkórház megépítéséért – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek adott interjúban Bedros J. Róbert miniszterelnöki megbízott. A szuperkórház építéséről adott részletes beszámoló mellett kitért a Szent Imre Kórház főigazgató főorvosaként elért eredményeire, és hogy miért játszik kiemelt szerepet szakmai pályafutásában az obezitológia. Azt is elárulta, hogy aki fogyni szeretne, annak mit érdemes ezért tennie és miként kezdjen neki.

Lesznek hibrid műtőink, ahol a legkorszerűbb képalkotó diagnosztikai eljárások operáció közben elérhetők, és ahol nagyon precíz, máshogy nem megvalósítható beavatkozásokat lehet végezni. 

Mindemellett a kórház kiterjeszti és megerősíti a térség rendkívül szűkös és nehezen elérhető gyermekgyógyászati ellátását. 

Teljes gyermekgyógyászati szakmai spektrumot tervezünk, de itt is a sürgős, életmentő tevékenység, valamint a legsúlyosabb betegségek sebészeti és egyéb programozott ellátása áll a tervezés homlokterében. 

Az új épületbe helyezzük át a Szent Imre Egyetemi Oktatókórház jelentős kapacitású szülészeti és koraszülött-ellátó egységét – annál is inkább, mivel a főváros és környéke legmagasabb születési számát kell biztonságos ellátással fedezni. Összefoglalóan tehát: a súlyos akut és a komplex, nehéz, elektív (halasztható) ellátásokra, valamint a gyermekekre koncentrálunk. 

Ugyanakkor Dél-Buda és az agglomeráció lakosainak rengeteg más egészségügyi szolgáltatásra is szüksége van, ezeket a térségben működő partnereinkkel közösen, hálózati működésben tudjuk majd megoldani.

 Gondolok itt egy baleseti sérült műtétje és intenzív ellátása után szükséges rehabilitációs kezelésre.

– Milyen együttműködést terveznek az egyes specializált gyógyászati centrumokkal, például az onkológiával, szívkórházzal, tüdőszanatóriummal?
– A beteg érdeke az elsődleges: az, hogy szakmailag megfelelő, hatásos, korszerű kezelésben részesüljön. Az adott betegségcsoportokba tartozó pácien­seink jellemző igényei alapján tudunk majd kidolgozni – vagy a meglévőket továbbfejleszteni – olyan betegutakat, ellátási protokollokat, ahol minden gyógyító intézmény a saját kompetenciájának megfelelően vállal szerepet a terá­piás folyamatban. A betegségek felfedezése szűrővizsgálatokkal, a krónikus betegségek gondozása, állapotrosszabbodás esetén a kezelés módosítása és mindenkor a beteg aktuális igényeinek legmegfelelőbb helyre való irányítás akkor lehetséges, ha az adott térségben működő intézmények koordináltan együttműködnek. Ezt az együttműködést egyre hatékonyabb informatikai megoldások – például a páciensek számára az e-receptek révén ismerős EESZT – támogatják. Mire a Dél-budai Centrumkórház megkezdi a működését, az akkor legfejlettebb informatikai alkalmazásokat használjuk majd, amelyek nagyban segítik az optimális betegutak kialakítását. 

A DBC-t úgy tervezzük meg, hogy képes legyen lépést tartani az orvostudomány sok területen ugrásszerű fejlődésével: az épület kialakítása, illetve az eszközpark lehetővé teszi, hogy egy ma még kvázi kísérleti fázisban lévő, de öt-hat vagy akár tíz-tizenöt év múlva rutinná váló eljárást alkalmazzunk. A ritka, ma még speciá­lis és koncentrált szaktudást igénylő műtéti eljárásokkal – például a szívtranszplantációval vagy az égésplasztikával – nem kalkulálunk, arra ott vannak az országos intézetek, központok. De a feltételek adottak lesznek, hogy a későbbiekben szinte bármilyen, szélesebb körben alkalmazható beavatkozást elvégezzünk.

– Ön a Szent Imre Kórház főigazgató főorvosa is 2011 óta. Mit tart a legnagyobb eredménynek, amelyet elért vezetői tevékenysége során ebben az intézményben?
– 

Az egyik legfontosabb, hogy a DBC-SZIOK azon elv mentén működik, amelyet sok évvel ezelőtt úgy fogalmaztam meg, hogy „meg kell fogni a beteg kezét”. Mi ezen ars poetica mentén dolgozunk – ez különösen a Covid időszakában, munkatársaink hősies helytállásban mutatkozott meg. Ezt a szellemiséget mindenképpen szeretném majd továbbvinni a DBC-be is.

A Pécsi Egyetemmel folytatott szakmai együttműködésünk részeként most ősztől – Euró­pában először Magyarországon (!) – indul önálló obezitológiai tanszék a vezetésemmel. Ebben természetesen nagy szerepe van néhai Pados Gyulának és Simonyi Gábornak, akikkel évekkel ezelőtt közösen kidolgoztuk az obezitológiai licencképzést. Ez elismerése annak a magas színvonalú szakmai munkának, amelyet intézményünkben végzünk. Kevesen tudják, hogy az országban egyedül a mi eszközparkunk teszi lehetővé a kirívóan túlsúlyos, akár 200–250 kilogrammos betegek ellátását. 

A tudományos-kutatói munka is aktívan folyik a kórházban, ezt nemcsak a rangos nemzetközi szakmai folyóiratokban megjelenő publikációk igazolják, hanem a szoros együttműködés külföldi egyetemekkel, intézményekkel.

Vezetésem alatt lett a Pécsi Tudományegyetem oktatókórháza, valamint megyei rangú centrumkórház a Szent Imre, családbarát szülészetünkön rekordalacsony a császármetszések száma, és azon kevés kórház közé tartozunk, ahol nem csökkent a születésszám. Mindemellett jelentős eszközparkfejlesztés történt az elmúlt években, valamint megújultak az épületek is. Az intézmény adott otthont az általam – országos kórházfőparancsnok-helyettesként – alapított Köszönet a hősöknek kitüntetésátadó-ünnepségének, amelyen az ország minden pontjáról, betegektől és kollégáktól érkező ajánlások alapján orvosok, nővérek és mentők munkáját ismertem el oklevéllel és pénzjutalommal, megköszönve a járvány idején tanúsított önfeláldozásukat – ez is nagyon közel áll a szívemhez.

– Kevésbé közismert önről, hogy egy nagyon fontos és egyre aktuálisabb egészségügyi probléma, az elhízás gyógyításával is foglalkozik, hiszen a Magyar Obezitológiai és Mozgásterápiás Társaság alapító elnöke immár tizenöt éve. Mi motiválta arra, hogy ezzel a szakterülettel foglalkozzon?
– Az obezitológia nemzetközi szinten sem jelenik meg mint önálló tudomány, mivel más szakmák keretein belül bújik meg – belgyógyászat, endokrinológia, diabetológia –, miközben a fejlett világban lényegében mindenhol népbetegségnek számít. Ezt az ellentmondást akartam feloldani, amikor jó húsz éve elkezdtem foglalkozni a szakterülettel. 

A Magyar Obezitológiai és Mozgásterápiás Társaság megalapítása után, már főigazgatóként létrehoztam a Szent Imrében az Anyagcsereközpontot, majd ennek alapjain az Országos Obezitológiai Centrumot. Sok év tudományos munkájának eredményeként, szerkesztésemmel született meg a Klinikai obezitológia című, első hazai egyetemi tankönyv, amely alapjául szolgál az elhízástudomány egyetemi oktatásának és a licencvizsgára történő felkészülésnek is. 

Ebben a folyamatban újabb mérföldkő a szakmai és betegellátás szempontjából is az obezitológiai tanszék.
– Az elhízás népbetegséggé vált, néhány éve a negyedik legelhízottabb nemzet voltunk a világon. Más betegségek kiindulópontja is itt keresendő, például a szív- és érrendszeri megbetegedések vagy bizonyos gasztroenterológiai daganatos betegségek is gyakrabban alakulnak ki elhízott embereknél. Mit lehet tenni annak tudatosításáért, hogy súlyos következményekkel jár a kövérség, és mindenki maga is felelős a saját egészségéért?
– Éppen az említett következmények kommunikációja lenne fontos: hogy az elhízás nem esztétikai probléma, hanem egy olyan idült megbetegedés, amely kezelés nélkül súlyosbodik – azaz egyre nagyobb a súlygyarapodás. Emiatt az elhízás folyamatos kezelést igényel, úgy, mint ­például a cukorbetegség vagy a magas vérnyomás.

 Fontos lenne olyan kampányok indítása, hogy mindenki álljon a mérlegre, és számolja ki a testtömegindexét, amellyel az elhízás diagnosztizálható és annak mértéke is megállapítható.

– Ha valaki ráeszmél arra, hogy elhízott, és szeretne ezen változtatni, mit javasol, merre induljon, hogyan érhet el tartós sikert? Hogyan lehet egészségesen és esztétikusan fogyni? Sokan küzdenek ugyanis azzal, hogy nem tudják, mitévők legyenek például a táplálkozás terén, vagy hogy megtalálják és beépítsék mindennapjaikba a nekik megfelelő mozgásformát.
– A sokszor veszélyes, azonnali eredményekkel hitegető divatdiéták helyett a páciens a háziorvosán keresztül forduljon obezitológushoz, aki szakszerű segítséget nyújt. Tartós siker csak gyökeres életmódváltással érhető el, ennek előfeltétele pedig egy erős és tartós elhatározás. Kulcsfontosságú a fokozatosság; ne akarjon valaki egy hónap alatt tíz kilót leadni, mert akkor ennél még több jön vissza. 

A mozgás is nagyon fontos: ha máshogy nem megy – nincs idő, pénz vagy elég kondíció –, akkor kezdjük a gyaloglással. Gyalogolni egy kétszáz kilós beteg is tud. A lényeg a terhelés fokozatos bevezetése.

Borítókép: Bedros J. Róbert szerint a szuperkórházat úgy tervezik meg, hogy lépést tartson az orvostudomány ugrásszerű fejlődésével (Fotó: Világgazdaság/Móricz-Sabján Simon)