– Ha magányos nemzetként […] nem sajátunk az önálló, szabad, független Magyarország, akkor egész egyszerűen elveszünk – tette hozzá. Majd úgy folytatta:
– Szabadnak lenni azt jelenti, hogy önmagunk lehetünk, hogy a saját életünket éljük, hogy vagyunk, akik voltunk, és leszünk, akik vagyunk, hogy nem mások elvárásainak kell megfelelnünk, hogy saját életünk dolgairól mi magunk döntünk.
Demokratikus körülmények között a magyarok szabad akaratukból, választáson hatalmazzák fel a nemzeti kormányt, hogy képviselje a szabadság és jólét programját. Mi erre kaptunk felhatalmazást. Nekünk, akárcsak '56 szabadsághőseinek, Magyarország és az egész magyar nemzet az első, mert magyarul éljük az életet, magyarul nézzük a világot, magyar nézőpontból mérünk meg mindent. Ha kiállunk önállóságunkért, szuverenitásunkért, azt Magyarországért és az egész nemzetért tesszük. Ha kiállunk jogos jussunkért Brüsszelben, azt Magyarországért és az egész nemzetért tesszük.
– Ha nemet mondunk hazánk, szokásaink és kultúránk erőszakos megváltoztatására, azt Magyarországért és az egész nemzetért tesszük – hangoztatta Fürjes Balázs. Rámutatott, hogy Magyarország számíthat a kormányra, amely meg fogja védeni a magyarok békéjét, biztonságát, szabadságát és összetartozását határon innen és túl. – De ehhez az is kell, hogy a maga helyén mindenki tegye a maga dolgát – hangsúlyozta.
– 1956 a nemzet példátlan összefogása, egysége és egyetértése volt – magyarázta Fürjes Balázs, aki arra is kitért, hogy a nagy dolgok csak nemzeti egységben tudnak megtörténni. Az egység, az egyetértés erőt ad és cselekvőképessé tesz. Minél egységesebbek vagyunk a nemzeti ügyekben, annál nagyobb eséllyel visszük sikerre őket. Ez az egység és egyetértés teszi lehetővé a határokon átívelő nemzetegyesítés politikáját is – részletezte. Kitért arra is, hogy ez az egység adja a talapzatot a magyarok önazonosságának és szuverenitásának a védelméhez, illetve ez alapján tudja a kormány érvényesíteni a nemzeti érdekeket a brüsszeli bürokratákkal szemben is.
Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke beszédében kijelentette: – Közösségi erőnk abban mérhető, hogy mennyi vérveszteséget vagyunk képesek elviselni úgy, hogy nem adjuk fel, hanem megőrzünk mindent, ami a magyarságunk számára fontos. Megtartjuk az otthont a szülőföldünkön, hogy azoknak, akik megtapasztalták a nyugati szabadság jelenlegi állapotát és megnyilvánulásait, legyen hova hazajönniük. 1956 is megmutatta, hogy a magyarok képesek erre – szögezte le.
– Akik maradnak, azoknak ki kell bírni. Hinni kell, összeszorított foggal dolgozni, őrizni azok hiányát, akik elmentek, mert csak így tarthatjuk meg a nemzetet és a közösséget. Sokszor elmondtam: el fog érkezni annak az ideje, amikor megfordul a trend, sokan, egyre többen azok közül, akik másutt keresték a boldogulást, vissza fognak jönni; ez a folyamat elindult – húzta alá a politikus.
Pásztor István idézett egy tanulmányt, amely arról szólt, hogy ha 1956-ban nem hagyta volna el 176 ezer ember Magyarországot, akkor mennyivel lenne magasabb az ország népességszáma. A VMSZ elnöke úgy fogalmazott: – Az idézett tanulmány egyik megállapítása az volt, hogy mennyivel több magyar lett volna, ha nincs '56, de ha nincs '56, akkor bizony ma nemzet sincs. 1956 ugyanis a nemzetként való megmaradás egyetlen módja volt minden vérveszteségével, áldozatával egyetemben. Egy egész ország a hiányból építkezve tartotta meg önmagát: a család fogalmának erejét széttépett, tönkretett családok mentették át a magyar fejekben, az önkényuralmi jelképpel meggyalázott nemzeti zászló, amelynek a közepéből eltávolították a kommunista jelképet, megcsonkítottságával nemzedékről nemzedékre mentette át annak élményét, hogy az önrendelkezés és szuverenitás nem feladható – folytatta
A legnagyobb délvidéki magyar párt elnöke szerint a nemzet ünnepei az emlékezésen kívül arra is lehetőséget adnak, hogy az ember átgondolja, jól értelmezi-e a jelen történéseit. Emlékeztetett arra, hogy, mint mondta, újra háború zajlik Európában azok támogatásával, akik egyébként Szerbiát kettős mércével mérik, és akik a szankciókat akkor is kiváló megoldásnak tartották, amikor annak a következményeit úgy megtanultuk, hogy doktori fokozatot szerezhettünk volna belőlük.
– A benzinhiány, az áramszünetek, a hideg tantermek és gyárcsarnokok, illetve a hiperinfláció mindenki számára ismerős a Vajdaságban – magyarázta, majd hozzátette: – Nem úgy vettük észre, hogy ettől megroppant volna a rezsim.
– Akkoriban még értetlenül kérdezgettük egymást, mi végre a szankciók, ha nem hoznak eredményt. Manapság, több mint húsz év elteltével már sejtjük, hogy a rezsim megbuktatása másodlagos volt. Elsődleges cél a szabadság eszményének paravánja mögé bújva a válsághelyzet fenntartása, és egy legatyásított ország teljes gazdasági kizsákmányolása volt. A most zajló válság, amelynek egynémely elemei kísértetiesen hasonlítanak azokhoz, amelyek ezt a térséget legyalulták, komoly változásokat fognak hozni a mi életünkben is. Ám nekem meggyőződésem, hogy ha ebben a térségben a józan ész politikája mentén intéződnek a dolgok, ezek között a változások között pozitívak is lesznek – hangoztatta Pásztor István.
A politikusok az ünnepség előtt megkoszorúzták az 1956-os emlékművet a Szabadka melletti Palicson.
Borítókép: Fürjes Balázs, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára (Fotó: MTI/Illyés Tibor)
