Mindig azt tartjuk szem előtt, hogy a gyermeknek mi a legjobb. Az első, hogy a vér szerinti családjában maradhasson akkor is, ha egy Heves megyei faluban élnek és akkor is, ha egy budai villában. Ha ez nem járható út, akkor szeretnénk megtalálni neki a legjobb szülőket
– szögezi le Lukács József, a Várva Várt Alapítvány elnöke.
A szervezet tagjai – többen maguk is örökbefogadó szülők – az emberi élet felbecsülhetetlen értékét védelmezve támogatják a hozzájuk forduló krízisterhes kismamákat, továbbá átfogó segítséget nyújtanak az örökbefogadáson gondolkodó szülőknek. Segítő szolgálatukat az egész ország területén, hét régióban végzik, képzett szakemberek és aktivisták segítségével. Az alapítvány családként működik, tagjai hiszik: munkájuk révén a következő generációk életében már kézzel fogható, számszerűsíthető változások következhetnek be az életvédelemben.
A döntés joga
A Várva Várt Alapítvány szinte kizárólag újszülötteket közvetít – meséli Lukács József elnök, majd, hozzáteszi, az esetek csupán néhány százalékában adják örökbe gyermekeiket a válságterhes kismamák: ezt az alapítvány sikertörténetként könyveli el, még akkor is, ha az örökbefogadások ezeknek az anyáknak a közreműködésével valósulnának meg.
Mindent megteszünk azért, hogy a gyermek a vér szerinti családjánál maradhasson: segítünk, hogy a körülmények megfelelők legyenek. Minden kisbabáért megéri a küzdelem
– hangsúlyozza az alapítvány elnöke.
Azonban, mint mondja, előfordul, hogy a vér szerinti szülő nem alkalmas a gyermek felnevelésére, nincs a megfelelő kompetenciák birtokában. A krízishelyzetek kialakulásának okai széles spektrumon mozognak, mutat rá Danó Éva, az alapítvány egyik krízisgondozója.
Gyakori, hogy a férfi élettárs részéről elvárás az abortusz. De rendre találkoznak a kirúgástól való félelemtől, kiskorú esetében szülői pressziókkal és azzal is, hogy az anya nem tudja biztosítani a babakelengyét vagy befizetni a tb-járulékot.
Danó Éva kifejti, őket leggyakrabban már olyan nők keresik meg, akikben megszületett az elhatározás: világra hoznák gyermeküket.
Pálinkás Éva, az alapítvány titkára, örökbefogadási referens nyomatékosítja: nem szólnak bele senki döntésébe akkor sem, ha átlátnak egy családi problémát. Úgy fogalmaz,
támaszként állnak a krízisterhes nők mellett, de a személyes találkozások révén létrejött bizalmi kapcsolattal soha, semmilyen körülmények között nem élhetnek vissza konkrét utasítással.
A bajbajutott mindig mondhat nemet, hangsúlyozza, hozzátéve: soha nem fordult még elő, hogy valaki kapcsolatba lépett velük, és megbánta gyermeke vállalását, fordított esetben viszont általános az utólagos krízis.
Az elmúlt két évben 37 babát tartottak meg, idén már a 25. babáért küzdünk
– emeli ki a jó hírt a szakember.
Pálinkás Éva elmondja: ha az anya úgy dönt, mégis elmegy az abortuszra, ők a beavatkozás utáni is szívesen meghallgatják, van posztabortusz-terapeuta kolléganőjük.
Lemondani a gyermekről
Amikor egy nő krízishelyzetben van, először odáig kell eljutni, hogy megszeresse a szíve alatt hordott gyermeket – kezdi Lukács Réka, örökbefogadási referens, prevenciós vezető, majd úgy folytatja:
Ha a babát képes megszeretni, akkor meg tudja szülni. De arra kérni egy nőt, hogy szeresse, de már engedje is el gondolatban a gyermekét, nem lehet
– fejti ki.
A Családvédelmi Szolgálat védőnőinél az abortuszt megelőzően megjelenő várandósok hallani sem akarnak az örökbe adásról, viszont – mutat rá Lukács Réka – kilenc hónap hosszú idő, ezalatt sok beszélgetés zajlik, és az élethelyzet is változhat. Ha az édesanya megnyugodott, a következő lépés már lehet az örökbefogadás.
Pálinkás Éva elmondja, gyakori jelenség a kis falvakban, hogy alacsony iskolázottságuk ellenére rendkívüli érzelmi intelligenciáról tesznek tanúbizonyságot az örökbe adó édesanyák.
– Csodálatos nőkkel találkozunk – támasztja alá Danó Éva, hozzátéve:
a magyar társadalomnak meg kell újulnia abban, ahogyan az örökbe adó anyák felé fordul, hiszen ők is a legjobbat akarják a gyermeküknek.
A szakemberektől azt is megtudom: befutott hozzájuk az első, szívhangrendeletnek köszönhető telefonhívás is: egy gyermeke megtartása mellett döntő anyuka kért tőlük segítséget.
Üdvözöljük és támogatjuk a szívhangrendeletet: reméljük, hogy ez az első lépés. Örülünk, hogy elindul egy vita, sokat kell beszélni az abortuszról: a XXI. században nem lehet a terhességmegszakítás a családtervezés eszköze
– mondják.
– Az örökbe adás lehetősége nagy ellenállást válthat ki a nőknél, azonban a pozitív példák megismerése, mint a túlélők és örökbefogadott emberek beszámolói nagyon erős irányjelzők lehetnek – véli Lukács József.
Elmondják: az örökbe adó nőkért indították útjára tavaly november 8-án az Örökbeadó Szülők Napját, hiszen fontos, hogy a társadalom megértse, ne pedig megbélyegezze őket.
– Sajnos azt látjuk, hogy kisebb lenne az örökbe adó családon a nyomás, ha abortuszra mennének, és ez nem normális – húzza alá Danó Éva krízisgondozó.
Út az örökbefogadásig
Az alapítvány munkatársai elmondják: jelenleg több mint száz örökbefogadó szülő vár kisgyermekre náluk, azonban évente csupán öt-nyolc babát adnak örökbe, ami egyszersmind azt is jelenti, hogy a hozzájuk fordulók többsége megtartja a kisbabáját.
Az alapítvány nyílt örökbefogadásokat közvetít, azaz az örökbefogadó szülő és a vér szerinti szülő ismeri egymást. Az eljárás előnye, hogy az örökbefogadó szülő információt adhat a gyermeknek a vér szerinti szülőről, ami az identitáskeresés időszakában fontos lehet.
– Az örökbefogadott gyerekek szinte mindig érdeklődnek az életadó szüleik után, de főleg azokban az esetekben kérnek betekintést saját úton a vér szerinti szüleik irataiba, ha az örökbefogadás tényét eltitkolták előlük, és csak később tájékozódtak a származásukról– mutat rá Pálinkás Éva.
Lukács Réka arról tájékoztat: az örökbefogadó párok a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat (Tegyesz) mellett jelenleg kilenc civil szervezet közül választhatják ki, hová jelentkezzenek. A területileg illetékes Tegyeszben indul az egész folyamat, ahonnan a megfelelő szakvélemény kiállítása után a gyámhivatalhoz irányítják a párokat, innen pedig egy határozat birtokában a választott civil szervezethez fordulhatnak – ismerteti a lépéseket.
Amellett, hogy bekérjük a kötelező önéletrajzot, lehetőséget biztosítunk a személyes találkozásra is, hogy minden fennmaradó kérdést tisztázhassunk
– mutatja be a folyamatot az örökbefogadási referens, majd hozzáfűzi: szigorúan betartják a sorrendiséget.
Elmondja: amikor látják, hogy egy gondozott terhességből örökbefogadás lehet, akkor a sorrendnek megfelelő három-négy párnak az anyagát mutatják be az anyának. Ha lehetőség nyílik rá, akkor már a szülés előtt találkozik a pár és az örökbe adó.
Igyekszünk tudatosságra ösztönözni az örökbe adó szülőket: kérjük, hogy adjanak nevet a gyereknek, és gondolják át, hová kerüljön
– részletezi Lukács József.
Pálinkás Éva, az alapítvány titkára úgy látja: rendkívül kedvező, amikor az örökbe adó és örökbefogadó szülők összeismerkednek, mint mondja, előfordul, hogy az örökbefogadó szülő bent lehet a kórházban a szüléskor, így minél hamarabb elkezdheti a baba gondozását.
Hozzáteszi: a szülőanya még hat hétig meggondolhatja magát az örökbe adást illetően, ez rendszerint egy feszült időszak, még akkor is, ha egyértelműek a körülmények.
Pálinkás Éva felidézi:
lélekemelő, amikor a gyámhivatal előtt közös képet készítenek az örökbe adó és az örökbefogadó szülőkről.
Mint mondja: így lesz krízisből élet, megbélyegzésből pedig megbecsülés.
Borítókép: Még pólókon is népszerűsítik a családhoz tartozás fontosságát (Fotó: Teknős Miklós)
