Mit lehet tudni a költségvetési csalással és hűtlen kezeléssel gyanúsított vörös báróról, Varga Zoltánról?

Különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás miatt gyanúsítottként hallgatta ki a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) a baloldali médiumokat – köztük a 24.hu-t is – működtető Central Médiacsoport tulajdonosát, Varga Zoltánt. A történet szálai a Vargához köthető, néhány éve értékesített Nógrádi Vegyipari Zrt.-hez vezethetők vissza. Az ügyben Budai Gyula fordult tavaly első körben az Európai Csalás Elleni Hivatalhoz (OLAF), majd pár hónappal később a NAV-nál tett feljelentést. Az Origó összefoglalójából kiderül, ki is lehet valójában Varga Zoltán, a befolyásos baloldali oligarcha.

Varga Zoltán, a Central Médiacsoport tulajdonosa-vezérigazgatója egy szegény bonyhádi bányászcsalád gyermekeként látta meg a napvilágot 1967-ben. Miután a pécsi „közgázon” lediplomázott, egyből az üzleti szférában helyezkedett el, ahonnan hosszú utat bejárva Magyarország 61. leggazdagabb embere lett a Forbes 2020-as listája szerint. Az Origó korábban többször és részletesen foglalkozott a vörös báró ügyeivel.

Érdekes fordulatok

„Édesapja bányászként, édesanyja betanított munkásként dolgozott Bonyhádon. Bár, mint visszaemlékszik, nem volt kiugróan tehetséges, a helyi gimnáziumban osztályfőnöke, Katz Sándor – az azóta Rátz Tanár Úr-díjjal is jutalmazott matematikatanár – mindent kihozott belőle. Ezért állandóan matekversenyekre járt, majd tanulmányait a Pécsi Tudományegyetem közgazdasági karán folytatta” – olvasható az akkor erősen baloldali kötődésű Figyelő 2010-es portréjában.

A rossz családi hátteret azért hangsúlyozták, hogy erősítsék a semmiből felemelkedő „legkisebb fiú”, a „self-made man” narratíváját. Ennél is érdekesebb a folytatás: „Nyaranta Varga Zoltán a Balaton környékén dolgozott, majd két társával külföldi újságok értékesítésére százfős hálózatot szervezett. Vonzó volt a hirtelen jött jólét, de amikor az AIESEC nemzetközi diákszervezet révén külföldi ösztöndíjat kapott, társaira hagyta a vállalkozást. A Stuttgart melletti Pforzheimben a negyedik legnagyobb német népbank, a Volksbank Pforzheim értékpapírosztályán gyakornokoskodott.”

Egyébként a szocializmusban nem lehetett csak úgy külföldi újságokat terjeszteni és százfős hálózatot szervezni. Főleg úgy, hogy ezt a területet szoros felügyelet alatt tartotta az állambiztonság (azon belül is a hírszerzés és az elhárítás) és a katonai hírszerzés (MNVK-2.). Az nem derült ki a portréból, hogy ki volt Varga két társa – írta korábban a Pesti Srácok.

A Forbes Vargáról készített írásában a következőket lehet olvasni: „Esélytelen, protekció kell, csak a párttitkárok gyerekei kerülnek be. Erről világosították fel a mindent tudók Varga Zoltánt, amikor egyetemistaként nyári melóra jelentkezett. Biciklis újságárusnak lenni a Balatonon nemcsak azért volt menő a nyolcvanas években, mert a keletnémet turisták borravalóiból tisztes összegek jöttek össze, hanem közben sok érdekes emberrel lehetett csacsogni, kávézni. Varga nem keseredett el, beadta a jelentkezést, és miután a csókos gyerekek közül többen visszamondták a lehetőséget, ölébe pottyant a nyári állás. Nyílt egy ajtó, amin már csak be kellett lépni. […] Az egyetemista Varga annak idején annyira belejött a balatoni újságbizniszbe, hogy pár év után saját hálózatot szervezett, ”88-ban már közel 100 bringás árus dolgozott neki és két társának.”

Varga ezek után kapta meg az AIESEC ösztöndíját. Ez volt az a nemzetközi közgazdász-szervezet, amelynek magyarországi megfelelője mögött a KISZ állt, és amelyet előbb „Kiri” titkos munkatárs, majd Sarlós Gábor társadalmi kapcsolatként vezetett. 

Két nap alatt eljátszotta a pénzét

A ma is működő szervezet a nyolcvanas évektől egyre többet szerepelt a sajtóban, hiszen a Nyugat felé nyitás egyik fontos szerve volt. A rendszerváltásban, a privatizációban és a hatalomátmentésben is kiemelkedően fontos szerepet játszottak a külkeresek és közgazdászok a velük összedolgozó jogászokkal, újságírókkal és másokkal együtt. Ma már az is egyértelmű, hogy nagyon sok fiatal külkeres, jogász és közgazdász mögött komoly káderszülők, sokszor egykori ÁVH-sok, katpolosok álltak. Mások meg kívülről érkezve bekapcsolódtak ebbe a hálózatba.

Az AIESEC-hez tartozó fiatalokra mindenesetre különleges lehetőségek vártak. Varga így került ki Nyugat-Németországba gyakorlatra, ahol éppen az egyik német bank értékpapírosztályán kötött ki. A Forbes-ban megjelent történet szerint a „bankárjelölt bevásárolt olcsó részvényekből, ami jó húzásnak bizonyult. Az árak visszapattantak, a nyereség nagy volt.” Csakhogy a történet nem folytatódott jól, Varga legatyásodva érkezett vissza. 

A pénz nem tartott sokáig, két este elég volt ahhoz, hogy Varga az összes addig szerzett pénzét elbukja a wiesbadeni kaszinóban. Negyvenezer márka iszonyatos összeg volt akkoriban

 – olvasható az említett írásban, amely szerint végül stoppal jött haza.

Felbukkant Hardy Ilona

A csúfos kudarc után Varga nem tört össze. Ahogyan a Forbes-ban írták: „Nincs Forbes-sztori e nélkül a fordulat nélkül, de ő maga is többször mondja, hogy jókor volt jó helyen a rendszerváltás idején. Persze kellett ahhoz önbizalom és magabiztosság, hogy ismeretlenül is lazán felhívja az Értékpapír-forgalmi Titkárságon Hardy Ilonát azzal, hogy ott szeretne dolgozni. Összejött.” A Figyelő portréjában ugyanezt írták. „Hazatérve – még pécsi egyetemistaként – eljárt a fővárosba a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) megalapításán dolgozó Hardy Ilonának segíteni; tolmácsolt, fordított.”

Varga tehát így került kapcsolatba Hardy Ilonával, aki ma is ismert és elismert, az egyik legsikeresebb magyar nőnek tartják. Ha Varga „self-made man”, akkor ő „self-made woman”. Ügyvéd és jogász, munkahelyeit, pozícióit hosszan lehetne sorolni. Hivatalos életrajzából, a sajtóban megjelent előtörténeteiből persze sok minden kimaradt, így például az, hogy fiatal korától a KISZ-ben sürgölődött.

Varga „mentora” fiatal korában a dunaújvárosi Münnich Ferenc Gimnázium „csúcstitkára” volt. Egy korabeli írásban azt írták róla: „Hardy Ilonának, a Dunaújvárosi Münnich Ferenc Gimnázium KlSZ-csúcstitkárának utolsó három éve nehezen választható el az iskolai KISZ-élettől. Úgy beszél erről az időről, mint a nagy fejlődés korszakáról és szinte beleszédül, ha a csúcsról, a KISZ KB Vörös vándorzászlója harmadszori elnyerésének évében tekint vissza a kezdetre.

Másodikos korában választották KlSZ-csúcstitkárává, és ez két gondot okozott neki. […] Hardy Ilona szerint a KISZ-munka nem úgy követel sok időt az embertől, hogy gyűlésekre, rendezvényekre kell járni, hanem úgy, hogy gondolatai majdnem mindig e körül forognak.

Mehet hazafelé, segíthet otthon, a KISZ ott zsong a fejében. […] Hardy Ilona most negyedik osztályos gimnazista. Érettségi után jogi egyetemre készül. De kerüljön bárhová, tudja, a KISZ-munkát nem hagyja abba, mert a KISZ szeretete nem helyhez, hanem emberhez kötött. A KISZ KB Vörös vándorzászlója ott marad, ahol harmadszor is kiérdemelték. De a tagok, akik megszerezték, százfelé mennek és magukkal visznek valamit a zászlószerzés lelkes szelleméből.”

Ezzel a háttérrel nem meglepő, hogy rögtön felvették az állampárt felügyelete alatt álló ELTE-re, ahol KISZ-es maradt.

Az ELTE lapja szerint 1975-ben Draskovits Tibor (Medgyessy Péter szt-tiszt-miniszterelnök, majd Gyurcsány Ferenc minisztere) és néhány társa mellett (elsősként) ő is bekerült a KISZ-vezetőségbe. A titkár az a Szegvári Péter lett, aki a Horn-kormány alatt főtanácsadó volt.

Hardy 1980-ban végzett, ami után rögtön az Állami Fejlesztési Bankhoz került, ahol jogtanácsosként kezdett. Itt kilenc hónapig a bank nagyhatalmú vezérigazgatója, Havas Péter személyi titkára lett. Hardy közben vendéghallgatóként látogatta a Közgazdasági Egyetem pénz- és hitelügyi szakát, és osztályvezető (más megfogalmazás szerint csoportvezető) lett a banknál.

Meglökte Varga karrierjét

A Figyelő cikkéből kiderült, hogy a hűséges KISZ-esből a szabadpiac és a tőzsde híve lett.  Amikor 1988 áprilisában a bankok létrehozták az Értékpapír Kereskedelmi Titkárságot, és a vezetésére pályázatot írtak ki, azt ő nyerte meg. Ekkor már a Budapest Bankban dolgozott.

Hardy Ilonára így kulcsszerep várt: 1987 és 1988-ban ő vezette a bank Értékpapír Irodáját. Innen került a pályázat megnyerésével 1988 tavaszán az Értékpapír Kereskedelmi Titkárság élére. Ahogyan a Figyelőnek fogalmazott: „Fejest ugrottam a sötétbe, csak a titkárnőmet és egy pályakezdő munkatársamat vittem magammal.”

Tehát a korábban KISZ-hez, így Moszkvához hű Hardy ekkorra már Amerika felé nyitott, nem sokkal a tőzsde megalakulása után az Egyesült Államokba utazott, ahol egyéves ösztöndíjat kapott.

A Pesti Srácok cikke szerint nyilvánvaló, hogy ő emelte fel Vargát, mert „ez a lényege a hálózatnak”. A 24 tulajdonosa közben újabb ösztöndíjat kapott, és kint is Hardy segítette: „Közben újabb ösztöndíjat kapott Németországba, és immár Hardy közbenjárására a Dresdner Banknál és a Frankfurti Értéktőzsdén dolgozhatott. Onnan Londonba vezetett az útja. Előbb nyelvet tanult, majd Járai Zsigmond segítségével, aki akkor a James Capel & Co londoni befektetési házat képviselte Budapesten, kéthónapos szakmai ösztöndíjat nyert a cég londoni központjába.”

A pécsi „közgázon” diplomázott 1990-ben, azaz közgazdász végzettsége van, először a Budapesti Értéktőzsdén dolgozott, majd a Crédit Suisse First Bostonnál helyezkedett el. A 2000-es évek második felében Varga figyelme a kockázati tőkealapok felé fordult, 2009 áprilisának végén alakult meg az általa vezetett Central-Fund Kockázati Tőkealap, amely nyert a Jeremie I uniós program kiíráson. Ez utóbbi a mostani büntetőügy előzménye. 

Saját bevallása szerint a legnagyobb pénzt a Wizz Airrel szerezte,

hatalmas profitra tett szert a pénzügyi manőverrel, amivel meg tudta alapozni későbbi terveit.

„Tudtam, hogy ez egy óriási lehetőség, fél évet húztam le náluk. A statisztikák szerint száz légitársaságból kilencven tönkremegy, nem sokkal a vállalkozás kezdete után. (…) Erre kifejezetten büszke vagyok. Bár vállaltam némi rizikót, nagyon sok pénzt kerestem rajta.” A Wizz Airből szerzett vagyonából fektetett már repülőautó-fejlesztő startupba és dél-amerikai fapados légitársaságba is.

2014-ben vette meg a Centrált

A Central Médiacsoport 2014 óta van Varga Zoltán tulajdonában. A cégcsoport lapjai korábban a Sanoma finn céghez tartoztak, amely 2014 áprilisában jelentette be, hogy eladja magyarországi érdekeltségét egy magyar pénzügyi befektetőnek, amely a Central-Fund volt – emlékeztet a Magyar Nemzet. „Hadd hangsúlyozzam: technokrata szemlélettel rendelkező pénzügyi befektető vagyok, függetlenként próbálok mozogni a médiapiacon. A vállalkozás célja a szórakoztatás és a profit. A 24.hu portálon kívül nincs is politikai termékünk” – nyilatkozta Varga a balliberális értékrendű 24.hu portálról a Médiapiac.com-nak 2016-ban. 

Az üzletember terve kezdetben az volt, hogy feldarabolja a Sanomát, és részenként eladja. Aztán teljesen váratlan dolog történt: beleszeretett a termékeibe. A befektető egyik ismerőse arról számolt be a 888-nak, hogy Varga leginkább abba a képbe szeretett bele, „amit a termékek által kezdett elhinni magáról. Azt gondolja, ő a magyar Rupert Murdoch”. Az informátor kiemelte,  Varga Zoltánt idegesíti, ha a Story vagy a Best magazinokkal azonosítják portfólióját, szíve csücske a Nők lapja és a baloldali 24.hu. „A pletykagyáros kifejezés szégyenletes számára, pedig több szempontból is találó, megállja a helyét” – tette hozzá. Egyes információk szerint egy (olvasottságra nézve jelentéktelen) médiablog is az övé, egyik volt alkalmazottja a stróman.

Függetlenséget hazudik

Varga rendszeresen azt hangoztatja, hogy apolitikus: médiaportfoliójában mindössze egy politikai felület, a 24.hu van, ami szerinte független, tulajdonosként nem befolyásolja a lap irányvonalát.

A képet némileg árnyalja, hogy az utóbbi években kikkel töltötték fel a szerkesztőséget:

egykori népszabadságos újságírók, Simicska-árvák és más baloldali médiumok korábbi újságírói alkotják a 24.hu derékhadát. A 24.hu az egyik legerőszakosabb baloldali propagandamédium, a volt indexesek blogja (Telex), a Szauer-féle Hvg és a Soros-blog (444) mellett.

Az olvasó alig találkozhat olyan cikkel, amely a nyilvánvaló gazdasági eredmények ellenére legalább minimálisan méltányos lenne a kormánnyal vagy a jobboldali szereplőkkel. 

Az offshore-botrány egyik főszereplője volt

Ahogyan az Origó elsőként számolt be róla, Varga Zoltán neve felmerült a Panama-iratok botrányában is, a hozzá kapcsolódó cégháló több tagjában feltűnt egy Dorel Securities nevű, Panamavárosban bejegyzett cég.

A milliárdos vállalkozó két offshore hátterű cégben töltött be vezető pozíciót, az Ada Immo Ingatlanforgalmazó Kft.-ben, valamint a Hybrid Logistics Kft.-ben volt ügyvezető. Az efféle, adóparadicsomokban bejegyzett cégeket leginkább adóoptimalizálás céljából szokták alapítani, vagyis akkor, ha a cégvezető nem akar hazájában adót fizetni. Varga Zoltán ezzel ugyan törvénysértést nem követett el, az efféle módszerek viszont erkölcsi problémákat vetnek fel.

Nem szereti, ha Trükkös Zotyónak hívják

Azt, hogy hogyan is rejtette offshore cégek mögé vagyonát az ismerősei által csak Trükkös Zotyónak nevezett Varga, a Ripost leplezte le. A vörös báró palotának is beillő luxusvillájának tulajdoni lapjából derül ki, hogy szövevényes céghálót épített ki, amelyet trükkös áttételeken keresztül a brit Virgin-szigetek hírhedt offshore paradicsomában, Tortolán egy postafiók mögé rejtett el.

Miután a Ripost megírta Varga még a kommunista időkből származó gúnynevét, a vörös báró egyenesen Brüsszelbe szaladt segítségért, a Politico nevű lapnak nyilatkozva panaszolta el, hogy bántják Magyarországon. A brüsszeli „elit” lapja pedig készségesen, minden kritika nélkül átvette rágalmait.

Az üzlet az első

Egy korábbi Hír TV-s interjúját úgy zárta a milliárdos, hogy reméli, Magyarország ötven év múlva „tisztességes, becsületes, értékalapú és szerethető” lesz, ám ezzel a jövőképpel szembemegy az általa vezetett korábbi offshore birodalom. 

Ahogy arról az Origó is írt, Varga Zoltán az alkalmazottai iránti felelősséget hangsúlyozta egy korábbi interjúban, majd vélhetően magának és társainak 1,5 milliárdos osztalékot fizetett ki, miközben a koronavírus-járványra hivatkozva csökkentette az alkalmazottai bérét.

A Central Médiacsoport tulajdonosával üzletelt a Telexet támogató cseh milliárdos

Érdemes még tudni azt is Vargáról, hogy üzleti kapcsolatban állt azzal a cseh milliárdossal, akinek médiacége 200 ezer eurót ajánlott fel az Indexből kiváló dolgozói csoportnak. A cégnyilvántartásokban fellelhető adatokból levonható következtetés, miszerint Varga Zoltán, a Central Csoport tulajdonosa közvetett, illetve közvetlen üzleti kapcsolatban is állt Zdenek Bakala cseh üzletemberrel. A Magyar Nemzeti Banknak a tőkepiaci szereplőket tartalmazó közzétételi adatbázisában fellelhető dokumentumok szerint 2017 év végén a BC Central Europe Savings Limited tulajdonában 10 000 darab Central-Fund Zrt. részvény volt. A Világgazdaság információi szerint a BC Central Europe Savings Limited pedig a cseh Zdenek Bakala és a magyar származású, kanadai állampolgár Kádas Péter által jegyzett Bakala Crossroads csoporthoz tartozik. Mindezek alapján a kapcsolat megléte egyértelműnek tűnt, de Varga Zoltánt is megkeresték felvázolva a fenti adatokat, az iránt érdeklődve, hogy még kapcsolatban van-e a cseh milliárdos üzletemberrel, és esetleg volt-e ráhatása a támogatói döntés megszületésére.

Az igen részletesen felvázolt kapcsolatrendszerre a magyar üzletember a Világgazdaságnak azt írta, Zdenek Bakala és Varga Zoltán 2014 óta nem állnak üzleti kapcsolatban. Zdenek Bakala magánemberként hozott adományozási döntései nem tartoznak Varga Zoltánra.

Varga Zoltán legutóbbi botránya, hogy idén is milliárdos nagyságú osztalékot vett ki a cégéből, miközben dolgozóit gyakran éhbérért ugráltatja.

Az eredeti cikk IDE kattintva érhető el.

Borítókép: Varga Zoltán (Fotó: Origó)