Jónás Róbert beszélt arról is, hogy 1956 újraértékelése az 1988. májusi értekezleten merült fel, de az ellenzékben és a párton belül is kérdéses volt, hogyan értelmezzék a múltat, mert azt mindenki tudta, hogy a gazdasági folyamatok elemzése nem lesz elég. Felidézte, hogy az akkori politikusok elhatárolódtak a Rákosi-rendszertől.
A szerkesztő szólt Berend T. Iván és Ormos Mária reformpárti szerepéről, és Horn Gyula személyéről is.
A Kossuth rádiónak adott Pozsgay-interjúról úgy fogalmazott: a politikus felismerte, hogy nem elég az intézményrendszer megújulása, hanem átfogóbb reformra van szükség, ezért olyan alternatívát akart kínálni, amely kihozhatta volna az MSZMP-t az akkori helyzetéből, de az ellenzéknek is elfogadható lett volna.
A népfelkelésről úgy gondolta, hogy ez mindkét oldalnak megfelel, így konszenzusra juthatnak – tette hozzá.
A hiánypótló kötetben megjelent, Pozsgay Imre magán-irathagyatékából származó dokumentumok nagy részét korábban még nem közölték, éppen ezért nélkülözhetetlen forrásokat biztosítanak az 1956-os forradalom újraértelmezésével, valamint a Pozsgay Imre felügyelete alatt működött tényfeltáró bizottság tevékenységével kapcsolatos kutatásokhoz.
Borítókép: Pozsgay Imre és Horn Gyula (Fotó: Fortepan/ Szalay Zoltán)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!