Darabokra tört, elégetett mobiltelefonok, pokrócba csomagolt tégladarabok, hátrahagyott sportcipők, ruhák, hálózsákok, szemétkupacok, szétdobált közel-keleti pénzek – ez a látvány fogad bennünket a Szabadka mellett elterülő Makkhetes-erdőben.
Mint több ízben beszámoltunk róla, a zöldterület évek óta fontos stratégiai pontként szolgál a bevándorlóknak, hiszen vannak olyan részei, amelyek közvetlenül a magyar kerítés mellett fekszenek. A migránsok az erdőben alkalmi táborokat vernek, ott várják ki a legmegfelelőbb pillanatot, hogy a közeli kerítésen átjutva elinduljanak nyugat felé.
Mire jók téglák?
A közelmúltbeli lövöldözések miatt a szerb hatóságok ugyan a bevándorlók többségét elszállították a helyszínről, azok azonban szép lassan visszaszivárognak a területre, amelyet teljes egészében nem tudnak átfésülni a rendőrök. A migránsok emiatt a könnyebben felderíthető pontok helyett inkább a hatékonyabb búvóhelyet nyújtó erdő sűrűjébe táboroznak. A helyi természetvédők figyelmeztetnek is bennünket: rendőrségi felügyelet nélkül csak a periférián mozogjunk, mert velük megtörtént már, hogy
amikor bementek egy táborba, a migránsok fegyverrel közelítettek feléjük.
Az erdő mélyébe egy széles földes út vezet, amelynek mentén végig szeméthegyek állnak. Egy tisztásra érünk a zöldterület közepén. Már látszik a magyar határt védő fizikai határzár. Itt található a migránstanyaként híressé vált Napfény tanya, amelynek gazdája örömmel fogad bennünket. Antunovity Mihály vezet körbe bennünket az elhagyatott migránstáborokban.
– Ezt nézzék – mondja, miközben egy pokróchoz siet. Kinyitja. Benne tégladarabok vannak. Elmeséli, amikor a kerítés környékén legelteti birkáit, gyakran látja, hogy ilyen téglákkal dobálják meg a bevándorlók a magyar rendőröket, rendőrautókat.
Semmi pénzért nem lennék most magyar rendőr
– mondja. A kiüresedett migránstáborokban a szétdobált SIM-kártyák, új cipők, hálózsákok, sátrak, elázott közel-keleti pénzkötegek mellett számtalan széttört, illetve részben elégetett mobiltelefont találunk.
Miért dobálják szét telefonjaikat a migránsok?
– Az embercsempészek alapvetően mobiltelefonok segítségével kommunikálnak ügyfeleikkel. Arra ösztönzik őket, hogy az adott országban használatos mobilkártyát vásároljanak hozzájuk. Ezek a szervezett bűnözői csoportok kiépítették azokat a csatornákat, amelyeken keresztül kontroll nélkül vagy minimális kontrollal tudnak telefonokat beszerezni.
Tisztában vannak azzal is, hogy a hatóságok figyelik ezeknek a telefonoknak a forgalmazását. Ezért aztán időről időre lecserélik, és eldobják a régi kártyákat, adott esetben még a telefont is, hogy ne lehessen lekövetni őket – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Horváth József. Az Alapjogokért Központ nemzetbiztonsági tanácsadója hozzátette: mindez része a migránsokkal kötött komplex üzletnek. Az embercsempészek ügyfeleiknek is adnak SIM-kártyát, amelyen keresztül a kommunikációjuk zárt marad, és nem leplezheti le őket az adott ország hatósága.
Folyamatosan cserélgetik a telefonokat és a kártyákat is. Ez a »lehúzás« egyik módszere.
– Az illegális bevándorlóknak eladják ezeket, ahhoz képest jóval drágábban, mint amennyiért ők szerzik be. Egy prédáról több bőrt is lenyúznak. A saját biztonságuk érdekében is igyekeznek ezen lépéseket megtenni, illetve az ügyfeleikkel busásan kifizettetik ezeket az eszközöket – mondta.
Hozzátette: a telefon jóval drágább, mint egy kártya, ezért azokat két-három használat után, míg a kártyákat szinte minden beszélgetés után cserélik. Szerbiában az embercsempészek relatíve könnyen hozzájuthatnak ezekhez a SIM-kártyákhoz, hiszen az országban az unióstól eltérő szabályozások vannak érvényben, így vásárláskor nem kell megadni személyi adatokat.
