– Idestova lassan-lassan száz éve már, hogy minden január elsején a Musikvereinből a bécsi filharmonikusok csodálatos előadásában felhangzik a Strauss család muzsikája. Fantasztikus élmény szerintem nagyon-nagyon sok embernek szerte a világon, másfél-kétmilliárdan szokták nézni a televíziós közvetítést, és engedjenek meg annyi személyes beszámolót, hogy nagyjából négyéves koromtól kezdve a nagyszüleimnél én is mindig az újévi koncertet néztem elsején. S a nagyszüleim mindig fohászkodtak, hogy ó bárcsak egyszer eljutnának ők is oda – meséli Bayer Zsolt.
Én idén eljutottam. Igaz, hogy nem az elsejei nagykoncertre, hanem a harmincadikaira. Három előadást tartanak a bécsi filharmonikusok, 30-án, 31-én és 1-jén. Ugyanaz mindegyik, egyetlenegy különbség van, hogy az a csodálatos virágpompa, az csak az elsejei koncerten szerepel.
No de a lényegre visszatérve, ott ültem tehát a Musikverein Aranytermében, abban a csodálatos, lenyűgöző teremben hallgattam ezt a csodálatos zenét, és ahogy vége lett, utána értesültem arról, hogy a koncertet megelőzően az osztrák közszolgálati televízió interjút készített a koncert karmesterével, ahol két kérdést sikerült föltenniük. Az egyik így szólt: van-e még egyáltalán létjogosultsága az újévi koncertnek?
A karmester úr, egy csodálatos ember hál’ istennek megőrizte a nyugalmat, és helyretette azt az idiótát, aki ezt a kérdést feltette. Ám az idióták azok onnan ismerszenek meg, hogy nem hagyják könnyen magukat, úgyhogy mindjárt jött a következő kérdés, miszerint: nem kéne-e a Radetzky Marschot kihagyni a műsorból, most hogy Ukrajnában háború van?
S ül az ember, és nem hiszi el, hogy amit hall, az valóság. Pedig valóság.
2022-ben megkérdezi az osztrák közszolgálati televízió riportere a karmestert, hogy azt a Radetzky Marschot, ami ugye a legutolsó ráadás, a legnépszerűbb zenedarab, hogy azt nem kéne-e kivenni a műsorból az ukrán háború miatt. Azt a Radetzky Marschot, amit idősebb Johann Strauss 1848 augusztusában komponált, egyébként a császári táborszernagy, Radetzky tiszteletére, aki megnyerte a custozzai csatát – teszi hozzá Bayer Zsolt.
Itt tartunk ma.
Az újévi koncert Ausztria legismertebb és legnagyobb kulturális export terméke. Újévi koncert nélkül nem is nagyon van osztrák kultúra, vagy legalábbis ha azt kivesszük belőle, akkor olyan léket ütünk az osztrák kultúrán, ami befoltozhatatlan. És ennek az országnak a közszolgálati televíziójában mind a koncert létjogosultságát, mind az ott elhangzott zeneszámok létjogosultságát kétségbe vonják.
„A múltat végképp eltörölni” – ezzel a remek mondattal indultak csatába a bolsevikok. Ezek ma, akik Európában, ezekben a televíziókban és újságokban tevékenykednek és sajnos levegőt vesznek, ezek sokkal rosszabbak még azoknál is.
S végezetül hadd idézzem ide a nagyszerű karmester csodálatos mondatát a koncertről, aki csak ennyit mondott Nietzschét idézve: „Zene nélkül az élet hiba lenne” – zárja videóját a publicista.
Borítókép: Pillanatkép a videóból (Forrás: Videa.hu)
