Embertelen, az egészségre ártalmas körülmények között élnek azok a családok, idősek, fiatalok, kiskorúak, akiknek a ferencvárosi önkormányzat biztosít bérlakást a Drégely utca 12.-ben. A házat ugyan 2021-ben bontásra ítélték, ám a Baranyi Krisztina vezette önkormányzat semmit nem tett annak érdekében, hogy a lakókat átköltöztesse egy másik ingatlanba, az épületet pedig a határozatnak megfelelően lebontsa. Így az ott élők egy életveszélyes állapotban lévő házba mennek haza munka után, ott nevelik gyermekeiket, miközben fizetik a lakbért.
Vécé a gang végén
Aki veszi a bátorságot és belép az épület omladozó, sok helyütt vakolat nélküli, mocskos, dohos lépcsőházába, azt hiheti, máris mindent látott, amit addig elképzelni sem tudott a Drégely utca 12.-ben lakók életkörülményeiről. De mindez csak a kezdet. A ház egyik, valaha szebb napokat látott lépcsőháza használhatatlan, a pincétől a padlásig keresztbe-kasul fagerendákkal dúcolták alá, hogy ne omoljon össze.
A ház pincéje is megközelíthetetlen, de ki is menne egy olyan helyre, ahol áll a víz a beázások miatt, és tele van patkánnyal, amelyek előszeretettel másznak fel az emeleten lévő lakásokba is. A házat ellepték a csótányok, atkák, poloskák és egyéb paraziták is, ami miatt a közegészségügyi hatóságnak minden bizonnyal le kellene záratnia az egész épületet.
Az itt élőknek és a látogatóknak azonban nem csak ez okoz lelki traumát. A gangon sétálva arra leszünk figyelmesek, hogy a folyosójárda és a korlát között ijesztő rések tátonganak, miközben a fejünk feletti plafonról hatalmas darabok hiányoznak. Az embernek az az érzése, az egész házat csak a szentlélek tartja egyben. Áldatlan állapotok tapasztalhatók a lakásokban is, a nagy részükben nincs például fürdőszoba, sokan a mai napig lavórban mosakodnak, míg a fűtetlen, leírhatatlan állapotban lévő, alul-felül nyitott közvécé a gang végén található.
Nem véletlen, hogy a ház lakói ránk zúdítják a panaszaikat. Noha már tudják, hogy az önkormányzat figyelmen kívül hagyja minden problémájukat, örülnek, hogy valaki meghallgatja őket. Kiderül, hogy a lakásokban még az addig látottaknál is rosszabb állapotok uralkodnak.
Harminchárom éve élek ebben a házban. Korábban a földszinten volt egy lakásom, de az használhatatlanná vált, le is van már zárva. Kínkeservesen sikerült kiharcolnom az önkormányzatnál, hogy adjanak egy másik lakást. Most a harmadik emeleten lakom, két szívinfarktus után, lift híján kell felcaplatnom ide nap mint nap
– mondja az egyik lakó, miközben nyitja az ajtót.