Embertelen, az egészségre ártalmas körülmények között élnek azok a családok, idősek, fiatalok, kiskorúak, akiknek a ferencvárosi önkormányzat biztosít bérlakást a Drégely utca 12.-ben. A házat ugyan 2021-ben bontásra ítélték, ám a Baranyi Krisztina vezette önkormányzat semmit nem tett annak érdekében, hogy a lakókat átköltöztesse egy másik ingatlanba, az épületet pedig a határozatnak megfelelően lebontsa. Így az ott élők egy életveszélyes állapotban lévő házba mennek haza munka után, ott nevelik gyermekeiket, miközben fizetik a lakbért.
Vécé a gang végén
Aki veszi a bátorságot és belép az épület omladozó, sok helyütt vakolat nélküli, mocskos, dohos lépcsőházába, azt hiheti, máris mindent látott, amit addig elképzelni sem tudott a Drégely utca 12.-ben lakók életkörülményeiről. De mindez csak a kezdet. A ház egyik, valaha szebb napokat látott lépcsőháza használhatatlan, a pincétől a padlásig keresztbe-kasul fagerendákkal dúcolták alá, hogy ne omoljon össze.
A ház pincéje is megközelíthetetlen, de ki is menne egy olyan helyre, ahol áll a víz a beázások miatt, és tele van patkánnyal, amelyek előszeretettel másznak fel az emeleten lévő lakásokba is. A házat ellepték a csótányok, atkák, poloskák és egyéb paraziták is, ami miatt a közegészségügyi hatóságnak minden bizonnyal le kellene záratnia az egész épületet.
Az itt élőknek és a látogatóknak azonban nem csak ez okoz lelki traumát. A gangon sétálva arra leszünk figyelmesek, hogy a folyosójárda és a korlát között ijesztő rések tátonganak, miközben a fejünk feletti plafonról hatalmas darabok hiányoznak. Az embernek az az érzése, az egész házat csak a szentlélek tartja egyben. Áldatlan állapotok tapasztalhatók a lakásokban is, a nagy részükben nincs például fürdőszoba, sokan a mai napig lavórban mosakodnak, míg a fűtetlen, leírhatatlan állapotban lévő, alul-felül nyitott közvécé a gang végén található.
Nem véletlen, hogy a ház lakói ránk zúdítják a panaszaikat. Noha már tudják, hogy az önkormányzat figyelmen kívül hagyja minden problémájukat, örülnek, hogy valaki meghallgatja őket. Kiderül, hogy a lakásokban még az addig látottaknál is rosszabb állapotok uralkodnak.
Harminchárom éve élek ebben a házban. Korábban a földszinten volt egy lakásom, de az használhatatlanná vált, le is van már zárva. Kínkeservesen sikerült kiharcolnom az önkormányzatnál, hogy adjanak egy másik lakást. Most a harmadik emeleten lakom, két szívinfarktus után, lift híján kell felcaplatnom ide nap mint nap
– mondja az egyik lakó, miközben nyitja az ajtót.
– A lakásom rendszeresen beázik, mert az ereszt szakszerűtlenül csinálták meg. Lyukas, így ha eső van, ömlik a víz a lakásba – mutat a hölgy a mennyezeten lévő hatalmas foltokra.
Marika néni 54 éve él a házban. A lakásában nincs vécé, a saját költségén építtetett be zuhanytálcát. Elborzasztó látvány fogad itt is minket, a szoba-konyhás apró lakás szinte minden sarkán ázik, pereg a vakolat, a penészes fal pedig tele van repedésekkel. Ez a jelenség egyébként általános a házban, egy-egy lakásban legfeljebb a repedések és a beázások méretében különbözik.
Felújítás önköltségen
Amikor már éppen távoznánk, a lépcsőházban egy fiatalember fut utánunk, ő is szeretné megmutatni az „otthonát”. – Több millió forintot költöttünk a lakásra, hogy a gyerekeink emberibb körülmények között nőhessenek fel – mondja, miközben belépünk a család szoba-konyhás lakásába. – Itt a tégláig le volt rohadva a fal, vécét és zuhanyt önköltségen csináltattunk két éve – teszi hozzá, miközben kinyitja a fürdőszoba ajtaját. Tömény penészszag üti meg az orrunkat. A pár éve rendbe tett, kifestett falak sötétszürkévé váltak. – A bejárati ajtót, a nyílászárókat is kicseréltettük, de körülötte is szinte azonnal megjelent a penész, már az ajtó is csupa mocsok – mutat körbe a lakásban dühösen. A szobában két kisgyerek játszik, a nagyobbik illedelmesen bemutatkozik, még azt is elmondja, már elsős az iskolában. Húga megszeppenten ül az ágyon, szégyenlősen méreget minket. Az édesanyjuk is elkeseredett, szerinte a fürdőszoba mögötti folyosói közvécé lehet az oka a vizesedésnek, ezt ugyanis „Mekk mester módjára" újíthatták fel. Attól ázik a fal és penészedik az ő fürdőszobájuk is.
Az önkormányzat nem adott semmilyen segítséget. Saját szakemberekkel, saját pénzünkből újíttattuk fel a lakást, de hiába. A ház falai olyan szörnyű állapotban vannak, hogy egy fillért sem ér meg bármilyen szándék, hogy tisztább, egészségesebb körülmények között éljünk
– jelenti ki az asszony.
A lakók egyébként egyöntetűen azt állítják: az önkormányzat egyáltalán nem foglalkozik velük. – Kértük már Baranyi Krisztina polgármestert, hogy jöjjön ide, nézze meg a saját szemével, ahogy a fejünkre esik a vakolat, de nem jön. Akit pedig küldenek, hogy javítsák meg a falakat, a körfolyosó alját, azok egy bottal megpiszkálják a vakolatot, hogy hulljon le, ami már alig tart. Éjszakánként félünk, mert a kapu nem zárható. Rengeteg a drogos a környéken, ezért sokan a vécére sem mernek kimenni sötétedés után. Feltettek ugyan egy rácsot a belső udvar elé, de kulcsot nem adtak hozzá, így annak sem volt semmi értelme – sorolják a nehézségeiket a házban élők.
A 2021-ben hozott bontási határozatról azt mondják, ha megvalósítják, az önkormányzat nem vállal felelősséget az ottaniakért. – Azt mondták, mindenki mehet, ahova akar. Az is elhangzott, esetleg valahova vidékre telepítenek minket, nem törődve azzal, hogy Budapesten dolgozunk. Az igazság az, hogy az önkormányzatot egyáltalán nem érdekli, mi van, mi lesz velünk – állítják.
