Az ADHD, vagyis a figyelemhiányos hiperaktivitási figyelemzavar napjaink egyik kihívásai közé tartozik. Főként iskoláskorú gyermekek érintettek a betegségben, amellyel kapcsolatban igen nagy az információhiány és a téves információk is. – Nem túlzás azt állítani, hogy az ADHD-ban érintettek stigmatizálva vannak. Ha definiálni szeretnénk a betegséget, akkor leginkább a tünetek alapján érdemes: az érintettek feledékenyek, elhagynak dolgokat, és ha beszélnek hozzájuk olyan, mintha nem figyelnének. Kisebb korban nehezen tudnak ülve maradni, izegnek-mozognak, ugrabugrálnak, míg a felnőtteknél a szubjektív nyughatatlanság a jellemző – fogalmazott Bunford Nóra MCC-Mindset Pszichológia Iskola vezetője, a Batthyány Lajos Alapítvány sikeres nőket bemutató portrébeszélgetésén. Hozzátette: A jelenlegi kutatások alapján azt gondolják, hogy ezek a tünetek 12 éves kor előtt meg kell, hogy jelenjenek.
A klinikai szakpszichológus szerint gondot okoz a túldiagnosztizálás, miközben stigmatizált is ez a zavar. – Pici korban, jellemzően iskoláskor előtt nem érdemes diagnosztizálni, még akkor sem, ha az jól látszik, hogy egy gyermek rendellenes vagy eltérő fejlődésű, de az, hogy ez minek tudható be, azt nehéz meghatározni – fejtette ki.
Álláspontja szerint a tudományos életben arról is megoszlanak a vélemények, hogy a betegségben érintett iskolásoknak "mi az, ami jót tesz", de vannak olyan pszichoterápiás módszerek, amelyek lényege, hogy az ADHD-s gyermeket egy tipikusan fejlődő gyermekkel társítják össze, ez egyfajta féket, támaszt jelent a figyelemzavaros számára.
– Fontos megjegyezni, hogy az ADHD-s gyermek nem húzza le a normál fejlődésű társát – teszi hozzá. A beszélgetésen arról is szó volt, már gőzerővel dolgoznak azon, hogyan lehetne hatékonyan szűrni az iskolákban az ADHD-t, az ezzel kapcsolatos információhiány, a rosszul diagnosztizált esetek száma ugyanis nagyon nagy, a pedagógusok és a diákok pedig nem tudnak egyedül megbirkózni az ebből adódó nehézségekkel. A kutató elmondása szerint arról sem egyöntetű a tudományos világ véleménye, hogy mi okozza a betegséget.
Ami bizonyos, a betegség hátterében egy kései agyi érés áll, ami azt jelenti, hogy az érintettek agya le van maradva fizikailag.
– Vannak, akiknek ez idővel beérik, az agyuk behozza a lemaradást, de pontosan emiatt mondható el, hogy a betegség kimenetele folyamatosan, az évek előrehaladtával, a testi fejlődéssel változik. Amíg kisebb korban a hiperaktív-impulzív dolgok dominálnak, iskolás korban a figyelemhiány jellemző, felnőttkorra viszont újra impulzívabbak a tünetek. Azt látjuk, hogy az esetek egy részénél felnőttkorra már nem olyan súlyosak a tünetek, nem okoznak funkcionális nehézséget, ugyanakkor kétségtelen, hogy egy romantikus kapcsolatban gyakori problémát, konfliktust jelent a figyelemzavar – fejtette ki.
