Látva a megsebzett Európát, a sebesült lelkű menekülteket, a háború sérültjeit vagy akár a Föld sebeit, reményt ad, hogy nemcsak a szenvedő, de a feltámadt Jézus testén is sebek vannak. Azt hihetnénk, hogy a megdicsőült Jézus testén már nincsenek sebek, de a feltámadt Jézus megmutatja Tamásnak a kezét, a lábát, az oldalát, amelyeken ott vannak a szenvedése jelei. Merészen gondolhatjuk azt is, hogy Jézus a mennybe is magával vitte ezeket a sebeket, megmutatni az Atyának, hogy milyen a földi szenvedés – fogalmazott Fabiny Tamás.
Az evangélikus püspök rámutatott: ami húsvét után következik, az a karácsonyi történet fordítottja. Jézus karácsonykor lejön a Földre, vállalja az emberi sorsot, de húsvét után visszamegy az Istenhez, és jó fiúként beszámol a földi szenvedésről, kérve, hogy segítsen. Isten kétezer éve jött el, de a segítségére azóta is, folyamatosan rászorul az ember – mondta.
Kitért arra is, hogy Jézus és Tamás találkozása János evangéliumában rávilágít a hit csodájára. Tamás ugyan fogadkozik, hogy csak akkor hisz, ha láthatja és érintheti a sebeket, de amikor megkapja a lehetőséget, nem érinti meg Jézust, hanem leborul és azt mondja: „én Uram, én Istenem”. Az ember sokszor „tamáshitű”, sokszor csak azt hiszi el, amit megérint, amit tapasztal, de ha igazán ott van mellette Krisztus, megtörténhet a hit csodája.
Fabiny Tamás szerint a húsvéti történetben reményt keltő az is, hogy nem mi megyünk Jézushoz, hanem ő jön hozzánk.
Ha nekünk kellene utána bóklászni, valószínűleg elvétenénk, de Jézus jön hozzánk, mert ő tudja, kit hol, milyen élethelyzetben kell megtalálni
– jelentette ki a püspök, hozzátéve: Jézus nem nyugszik bele a kudarcba. Amikor először jelenik meg a tanítványoknak, Tamás nincs ott, ezért visszamegy hozzájuk, és addig jön újra meg újra, amíg rá nem talál a mindenkori Tamásokra. A mai ember reménye, hogy Jézus megtalálja akkor is, ha ő bezárja előtte az ajtaját.
Lutheránus Világtalálkozó lesz Krakkóban
Fabiny Tamás beszélt a szeptemberi Lutheránus Világtalálkozóról is a lengyelországi Krakkóban, amely az evangélikus egyház fontos eseménye lesz. A Lutheránus Világszövetség (LVSZ) hatévente megrendezett nagygyűlésére készülve tartották meg március végén Oxfordban az európai evangélikus vezetők konferenciáját. Ezen szó volt az ukrajnai háborúról is, részt vett rajta az ukrán evangélikus egyház püspöke és a két orosz evangélikus egyház több képviselője is. Az LVSZ tehát jó viszonyt ápol mindkét háborúban álló fél egyházaival, és egyiket sem zárja ki soraiból. Megjegyezte ugyanakkor, hogy a háborúról szóló nyilatkozatban az agresszió ellen és a menekültek megsegítése mellett foglaltak állást az európai egyházi vezetők.
Amikor a menekültek megsegítéséről volt szó, „végre jó volt magyarnak lenni” – emelte ki Fabiny Tamás. Szerinte a többi ország képviselői „látják és értékelik, amit teszünk”.
A kárpátaljai magyar közösség helyzetével nincsenek tisztában, de „őszintén el tudjuk nekik mondani, hogy miközben a kárpátaljai magyarok különösen fontosak nekünk, az ukránokat és az ukrajnai cigányokat is segítjük”.
Az evangélikus püspök az Angliai Evangélikus Egyházak Szövetségének vezetőjével, Tor Berger Jorgensennel egyeztetett arról, hogy megkeresik és újra gyülekezetbe szervezik az Angliában élő magyar evangélikusokat, egyrészt a még élő 56-osokat, másrészt az elmúlt években, évtizedekben Angliába érkezett magyarokat. A tervek szerint havonta, kéthavonta küldenek lelkészt Magyarországról, hogy tartson istentiszteletet a számítások szerint néhány száz tagú közösségnek.
