Köves Slomó: A belső kovászunktól is meg kell szabadulni

– A pészah ünnepén elégetjük az utolsó megtalált kovászos morzsát, amivel kifejezzük, hogy a belső kovászunktól is meg kell szabadulni, vagyis a felfuvalkodottságtól, a rátartiságtól − hangsúlyozta lapunknak az EMIH – Magyar Zsidó Szövetség vezető rabbija. Köves Slomó kifejtette: arra tanít bennünket a Biblia, hogy fontos az oktatás, a hagyományok átadása, és azokat úgy adjuk át, hogy a gyerekek kíváncsiságát felkeltsük és a kérdéseikre válaszokat adjunk.

Budapest, Köves Slomó, ortodox rabbi, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége alternatívájának szánt, attól független Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség egyik alapítója, vezetője, az óbudai zsinagóga rabbija irodájában Fotó: Teknos

– A pészah ünnepe az egyiptomi kivonulásra emlékeztet bennünket − emelte ki lapunk megkeresésére Köves Slomó, az EMIH – Magyar Zsidó Szövetség vezető rabbija a héten megkezdődött ünnep kapcsán.

Kifejtette, hogy az egyiptomi kivonulás az egyik legközpontibb eleme a Bibliának, Mózes öt könyvéből három ezzel a témával foglalkozik. − Ez az a történet, amely leírja, hogy Jákob leszármazottai, a héber törzsek hogyan szabadulnak meg Mózes vezetésével az egyiptomi rabszolgaságból. A Sínai-hegynél megkapják a Tízparancsolatot, a kinyilatkoztatást, ami nemcsak a zsidó népnek, hanem az egész emberiségnek egyik nagyon fontos, civilizációs alapköve − hangsúlyozta Köves Slomó. Mint mondta, a kivonulás története sok zsidó szokásban, rituáléban megjelenik, legközpontibb módon ebben az ünnepben.

A pészahhal kapcsolatos szokásokról a vezető rabbi elmondta: az egyik legismertebb és legmeghatározóbb az, hogy ilyenkor nem esznek semmi kovászosat. Elmondta, hogy tulajdonképpen minden tésztaétel kovászos, amelynek megkelt a tésztája, mielőtt megsütöttük volna. 

− Nemcsak nem eszünk, de nem is birtokolhatunk kovászosat: ilyenkor elégetjük az utolsó megtalált kovászos morzsát, amivel kifejezzük, hogy a belső kovászunktól is meg kell szabadulni, vagyis a felfuvalkodottságtól, a rátartiságtól 

− emelte ki Köves Slomó.

A másik központi szokás a pészah kezdetét jelző szédereste: egy olyan különleges vacsora, ahol felidézik a kivonulás történetét a Haggada, egy ősi zsidó szertartáskönyv alapján. A Misna, az első héber nyelvű kódex, amit több mint kétezer évvel ezelőtt írtak, abban már ez a szöveg 85-90 százalékban a mai változattal megegyezően szerepel.

 A széderestén különböző szimbolikus ételeket esznek, amelyek a történet egyes  stációit jelképezik. – Tehát amikor a keserűségről beszélünk, akkor eszünk egy kis tormát, ha a szabadságról beszélünk, akkor bort kortyolunk. Négy pohár bort iszunk ezen az estén és megesszük a pászkát, a kovásztalan kenyeret − mondta a vezető rabbi, aki emlékeztetett arra is, hogy az utolsó vacsora is egy szédereste volt kétezer évvel ezelőtt.

Köves Slomó kiemelte, hogy a pészah meghatározó a zsidó kultúrában, és mint mondta, világviszonylatban is a két leginkább megtartott zsidó ünnep a hanuka és a pészah. A pészahhoz tartozó széderestét a Biblia szerint úgy kell megtartani, hogy emlékezzünk, éljük át a kivonulást, és a legfontosabb feladat, hogy „beszéld el fiadnak.”

Köves Slomó hangsúlyozta, hogy maga a történelmi elbeszélés nagyon fontos eleme a zsidó kultúrának, a bibliai gondolkodásmódnak. −A Biblia az első olyan ókori szöveg, amely nemcsak leír egy történetet, hanem kötelességgé teszi az elbeszélését a történeteknek. Mózes V. könyvének a végén azt mondja, hogy „kérdezd meg vénjeidet, ők majd elmondják neked, az elődeid elbeszélik azt, amit te már nem láthattál” − emelte ki a vezető rabbi, majd hozzátette: nekünk, leszármazottaknak is kötelességünk, hogy megtudjuk, mi történt az elődeinkkel.

− Az elbeszélés kötelezettségét teljesítjük a pészah első estéjén. Ennek a középpontjában a gyerekek állnak, vagyis a következő nemzedék, akiknek átadjuk a hagyományt 

− folytatta Köves Slomó. Kifejtette: arra tanít bennünket a Biblia, hogy fontos az oktatás, a hagyományok átadása, és azokat úgy adjuk át, hogy a gyerekek kíváncsiságát felkeltsük és a kérdéseikre válaszokat adjunk. Szerinte az embernek arra kell ösztönöznie a gyerekét, hogy mindig bátran kérdezzen, és soha ne érezze azt, hogy van olyan kérdés, amit nem szabad feltennie. Szerinte a kíváncsiságukat erősíteni kell. 

A közösségi médiában most induló, „Kérdezd a rabbit tabuk nélkül” című sorozat – amelyben a rabbi és legidősebb fia beszélget – is arról fog szólni, hogy a hit, a vallási elköteleződés, a hagyományok tisztelete nem szabad hogy a kíváncsiságot, a tudásvágyat, az önálló gondolkodást kioltsa, hanem ellenkezőleg, erősítse ezeket a természetes késztetéseket.

Az ünnepről bővebben lehet olvasni a zsidounnepek.hu oldalon.

Borítókép: Köves Slomó, az EMIH – Magyar Zsidó Szövetség vezető rabbija (Fotó: Teknős Miklós)