A közelmúltban fókuszba került ragadozó, a szürke farkas kapcsán jelent meg egy elemzés, amely három kontinens elemzését foglalta össze. A MATE Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézetének munkatársai úgy látják, hogy a farkasok megítélése meglehetősen negatív a közvélekedésben, elsősorban az általuk okozott gazdasági károk miatt, a ragadozók ugyanis megritkíthatják az általuk bejárt területeken a legelő háziállat-állományt.
Heltai Miklós intézetigazgató egyetemi tanár és Katona Krisztián egyetemi docens szerint a farkasok táplálkozásának a korábbinál pontosabb feltérképezése elősegíti majd a farkasokhoz fűződő konfliktusok, illetve az előítéletek csökkenését.
Úgy tűnik, a farkasok legkedveltebb tápláléka a gímszarvas, de természetesen más csülkösvadat is szívesen elfogyasztanak. A köztudatban úgy él, hogy csak a gyenge vagy beteg egyedekkel táplálkoznak, de ez ebben a formában nem igaz. Ugyan könnyebben elejtik az ilyen példányokat, de a kifejlett, jó állapotban lévő vadakat is elkapják.
A MATE kutatói által még hivatalosan nem publikált vizsgálata viszont azt mutatja: az Északi-középhegységben lényegében nincs is rossz kondíciójú gímszarvas, a farkasok mégis táplálkoznak valahogyan.
A kutatók szerint a hazánkban jelenleg ötven-száz egyedre becsült, növekvő farkasállomány mindenképpen fontos ökológiai szabályozó szerepet tölthet be, a csúcsragadozók enyhíthetik például a nagytestű növényevő fajok erőteljes lokális hatásait. Ezt erősíti meg William Ripple és Robert Beschta 2012-ben megjelent tanulmánya is, ezek alapján az „átlagos szarvas egyenérték” hatszor nagyobb azokon a területeken, ahol a farkas nem fordul elő, mint azokon, ahol jelen van – olvasható a Pénzcentrum.hu cikkében.
