– Tavaly május óta a Fidesz–KDNP frakcióvezetőjeként ül a Fővárosi Közgyűlésben. Hogyan látja az elmúlt egy évet, eredményesnek tartja-e azt a munkát, ami a Városházán zajlik?
– Kézzelfogható valóság lett az a semmittevés, elvesztegetett idő a fővárosban, amit előtte kívülről, budapesti polgárként már láttam. Karácsony Gergely három és fél éves főpolgármestersége alatt csak azok a beruházások készültek el, amelyeket még Tarlós István és a Fidesz–KDNP-városvezetés készített elő és szerzett hozzá forrást. Szomorú látni és tapasztalni azt is, hogy valamennyi ilyen beruházás Karácsony Gergely alatt drágább lett és csökkent a műszaki tartalom. Közben a főpolgármester egyetlenegy önálló projektet sem indított el. Az elmaradt fejlesztések hiánya pedig mostanra jól látható egy ekkora város, a nemzet fővárosa esetében. Gondoljunk csak az utak állapotára, a köztisztaság hiányára, a parkok gondozatlanságára, amelyek a város leépüléséhez vezetnek.
– Erősen szembetűnő a kaszálás hiánya, amit Bardóczi Sándor, Karácsony Gergely főtájépítésze már korábban előrevetített, sőt példáját több baloldali kerületvezető is átvette. Ez hova vezethet a fővárosban?
– Nyilván földutakon is járhatnánk Budapest belvárosában, de szerintem teljesen érthető, hogy az embereknek az az igénye, hogy utakat építsünk. Fontosnak tartom, hogy ne csökkenjen Budapesten a zöldterületek nagysága és hogy minél több fát ültessünk, ezt senki sem vitatja. Mostanra azonban a főváros baloldali vezetése átesett a ló túlsó oldalára. Attól, hogy nem kaszálok le egy területet, hanem hagyom parlagon nőni a dudvát, még nem lesz méhlegelő. Sok helyütt a kétszer két sávos autóút közepén lévő zöld sávot se kaszálják le, csak kitesznek egy táblát. A benzingőzben, a zajban azonban a méhek nem találnak megfelelő élőhelyre. Ezért ezeknek a területeknek inkább gondozott, virágos zöld sávnak kellene lenniük.
– Mi kell ahhoz, hogy Budapest újra egy jól működő város legyen, minden budapesti megtalálja a komfortérzetét?
– Egy közel kétmillió lakosú főváros működtetése nagyon összetett feladat. Vegyük példaként a Városliget és a Népliget esetét: az előbbit a kormány felújította, a Népliget viszont a főváros tulajdona. A Városliget felújítása ellen Karácsony Gergely folyamatosan tiltakozott, és azzal hergelte a budapestiek egy részét, hogy a fejlesztés bűnös dolog. Mostanra azonban a Városliget felélénkült, a zöldterületek nagyobbak és szebbek lettek, a gyerekek tudnak játszani, a fiatalok sportolni, a kultúra után érdeklődők és a turisták is megtalálják a számukra megfelelő kikapcsolódást. Ezzel szemben hiába kampányolt a Népliget felújításának ígéretével a főpolgármester, mostanra még csak egy ötletpályázatig jutott. Ez azt jelenti, hogy nincsenek kivitelezési tervek, sehol egy közbeszerzési kiírás, se pénz a felújításra. A Népliget közben az enyészeté, ahova senki se vágyik igazán. A két park helyzete jól mutatja, hogy Karácsony Gergely főpolgármester a beszéd embere, nem pedig a tetteké.