Súlyos igazságokról, elhallgatott múltról, a magyarság élet-halál küzdelméről beszélt Cey-Bert Róbert Gyula író a FEOL-nak, aki egykori ötvenhatos szabadságharcos, nemzetközi gasztronómiai szakértő, és aki egy időben a székesfehérvári Kodolányi János Főiskolán tanított. Azt állítja, jelenleg Brüsszelben folyik ellenünk a pozsonyi csata: feltétlenül meg kell nyernünk ezt a magyarság szempontjából ismét sorsdöntő, másik ütközetet is, mert ez a nemzet túlélését jelenti!
– Magyarországra való hazatérésem után nyilván azt látta a főiskola vezetése, hogy hazajött egy csodabogár, aki ért a borokhoz és a gasztronómiához. Akkoriban több alkalommal főszakácsként mutattak be, mire el kellett magyaráznom, hogy a gasztronómia az étkezési tudományok filozófiája, a szokások lélektana, kultúrája, amely minden népnél más és más – mesélte a FEOL-nak Cey-Bert Róbert arról az időről, amikor a fehérvári főiskolán tanított. Szerinte szükségük volt egy tanárra, aki ezen a területen otthonosan mozog, s így tanított ő Székesfehérváron, Siófokon és Budapesten, amit örömmel tett, hiszen korábban gasztronómiai szakértőként tevékenykedett Tokióban, Jakartában, Manilában, Bangkokban és Hong-Kongban, különböző fesztiválokat szervezett, távol-keleti repülőtársaságoknak, ötcsillagos szállodáknak dolgozott.
Itthon elég gyorsan rájött a neves szakértő, hogy a diákok nem csak a gasztronómiában járatlanok, a nemzeti kultúrát sem ismerik. Keveset tudnak nemzetünk történelméről is. Nem ismerik eléggé sem 1956-ot, sem 1848-at, sem a Rákóczi-szabadságharcot, sem pedig a magyar őstörténetet.
„Ezért amikor beszéltem a borvidékekről, az előadásokba mindig beleszőttem a történelmet is. Hiszen egy borvidék megismeréséhez ismerni kell a környezet kultúráját, a magyar borokról pedig lehetetlen érdemben szólni a történelmi múlt bemutatása nélkül.”
Cey-Bert Róbert úgy tartja, a bor jelkép a kereszténységben is.
A szőlő hasonlít az emberi életre: megszületik, növekszik és él, majd levágják a tőkéről és meghal, kinyomják a vérét, azaz kipréselik, hordóba teszik, azaz koporsóba kerül, és hét nap után újjászületik.
A neves gasztronómiai előadó arról is beszélt a FEOL-nak, hogy amikor a Távol-Keleten élt, eljutott Kínába az ujgurokhoz. Japán kutatók mutatták ki, hogy ők a mi legközelebbi rokonaink a török népek közül. Tanulmányoztam az étkezési szokásaikat. Látta, hogy nagyon hasonlítanak a magyar konyhához, nagyon szeretik a leveses és a pörköltes ételeket. „Ha mi öt-hatféle, akkor ők ötven-hatvanféle pörköltet készítenek: padlizsánnal, tökösen, szőlővel vagy más gyümölccsel, rendkívül érdekesen”. A tapasztalataiból levezetett egy elméletet, amelyről ő beszélt először a nemzetközi gasztronómiában. Állítása szerint két nagy gasztronómiai civilizáció létezett, a keleti és a nyugati, az áldozati ételeket tanulmányozva szerinte ez teljesen világosan kirajzolódik.