Ki ölette meg Fenyő János médiacézárt? (2.)

Fenyő János médiacézár mindent megtett annak érdekében, hogy kiforgassa Gyárfás Tamást a piacvezető Nap-kelte jogaiból. A gazdasági háború során nemtelen eszközöket is bevetett, lejárató cikkek sokaságát íratta Gyárfásról. Az ügyészség szerint ez vezetett odáig, hogy aztán Gyárfás megölette a nagyvállalkozót. Az idősíkon vizsgálva a történteket árnyaltabb a kép. Gyárfás és Fenyő választott bíróság elé vitték vitájukat 1996-ban, és a bíróság Gyárfás számára kedvező döntést hozott.

Gyárfás Tamás. Fotó: Éberling András

A bizonyítási eljárás során legalábbis ellentmondásos a kép; konkrét bizonyíték nem merült fel arra, hogy Gyárfás valóban felbujtotta Portikot, de még a vád kiinduló tézise, miszerint Gyárfás a közöttük dúló gazdasági háború miatt ölette volna meg Fenyőt, sem igazolódott meggyőzően. Legalábbis a kívülálló számára. Az tény, gazdasági háború dúlt közöttük, kérdés, hogy pontosan mikor fejeződött be.

Ismert, a vád szerint Gyárfás Tamás előbb megbízta Tasnádi Pétert, hogy ölesse meg Fenyőt, amit Tasnádi elvállalt, ám nem hajtotta végre, ugyanakkor a megbízási díjat felvette. A vád szerint Gyárfás ezután felbujtotta Portik Tamást, hogy ölesse meg üzleti ellenfelét, Fenyő Jánost, amivel aztán Portik megbízta a szlovák bérgyilkost, Jozef Rohácot. A kiváltó ok a vád szerint az volt, hogy a Fenyő és Gyárfás között a Nap-keltéért kirobbant háború annyira elmérgesedett, hogy Gyárfás végül a végső megoldáshoz folyamodott. Azaz azért ölte meg 1998. február 11-én Fenyő Jánost Jozef Rohác, mivel Gyárfás valamikor 1997-ben felbujtotta Portikot, hogy ölesse meg az ellenségét.

Csakhogy érdemes az idősíkon vizsgálni a vádirat alapján a történteket.

Háború a Nap-kelte jogaiért

A vádirat szerint Gyárfás tévéproducer és sportvezető az 1990-es évek meghatározó jelentőségű médiavállalkozója volt, akárcsak Fenyő János médiacézár, aki egy videókazetta-terjesztő és egy napilapot kiadó gazdasági társaságnak (a Vico Rt.-nek – a szerk.) is vezérigazgatója volt. 

A vádlott és a sértett között az 1990-es évek közepétől üzleti vita, hatalmi harc és ezekből fakadóan erős személyes ellentét alakult ki. Gyárfás Tamás 1997-ben elhatározta, hogy a játszma végleges lezárása érdekében megöleti Fenyő Jánost.

Emiatt 1997 szeptemberében megbízott egy, az éjszakai életből közismert személyt (Tasnádi Pétert – a szerk.) az emberöléssel, aki azt 12 millió forintért vállalta, azonban miután átvett hatmillió forint előleget, nem teljesítette a megbízást. Emiatt Gyárfás megbízta Portik Tamást, akit 1994 óta ismert, hogy ölesse meg Fenyő Jánost. A vád szerint Portik elfogadta a megbízást és rávette – az emiatt időközben jogerősen elítélt – Jozef Rohácot Fenyő megölésére. Rohác 1998. február 11-én a késő délutáni órákban a fővárosi Margit utca–Margit körút kereszteződésében, a piros lámpánál a gépkocsijában várakozó médiavállalkozó autójához lépett, és gépfegyverrel kivégezte a vállalkozót.

A bizonyítási eljárásban Póta Péter bíró aprólékos vizsgálatot folytatott, így az indítékot is a legutolsó fordulatig megvizsgálta, tanúkat hallgatott meg, szembesített, egyéb bizonyítékokat vizsgált, szakértőket hallgatott meg, igyekezett feloldani az ellentmondásokat.

A fő kérdés az indítékot vizsgálva, hogy az ügyészség álláspontja az igaz, vagy a védelemé, esetleg lehetséges-e közbülső megoldás. A védelem legfontosabb kijelentése az indítékra vonatkozóan az, mi értelme lett volna 1997-ben felbujtani Portikot, hogy ölesse meg Fenyőt, ha már kibékültek és megszűnt a háború közöttük. 

Megszűntek Fenyő lapjaiban a Gyárfást lejárató cikkek is. 1996. október 11-én választott bíróság előtt eldőlt, hogy Gyárfás visszakapja a Fenyő elbitorolta Nap-kelte kiadási jogait, a gazdasági háború Gyárfás győzelmével zárult. Azaz – feltéve, de meg nem engedve –, ha volt is szándék Fenyő kiiktatására, okafogyottá vált már 1996-ban. 

A védelem egyébként okiratokkal bizonyította az 1996-os kibékülést. Mint ahogy azt is, hogy a két fél béküléséről ügyvédi okirat is készült.

Ezért, vagy más ok miatt az ügyészség mindenesetre tavaly januárban vádkiegészítéssel élt. 

Vádkiegészítés

„Az 1995 és 1996-os években mind Gyárfás Tamás vádlott, mint Fenyő János sértett előtt ismert volt, hogy frekvenciapályázatot írnak ki. Mindketten fontolgatták, hogy indulnak ezen. Mindkettejük cégének bankkölcsönre, befektetőre volt szüksége a pályázaton való elinduláshoz” – olvasható a vádirat kiegészítésében. Az ügyészség szerint míg Fenyő János nem talált olyan befektetőt, aki beszállt volna mellé a frekvenciapályázat elnyeréséhez, Gyárfás Tamás külföldről várt segítséget. Szakmai partnerként a West Deutsche Allgemeine Zeitungot, míg pénzügyi partnerként a Bank Austriát vonta volna be az üzletbe. 1996 januárjában elkészült egy írásos ajánlás, amelyben felvázolták a Nap TV gazdasági helyzetét. Ezt a dokumentumot valaki ellopta a tévéből, és eljuttatta Fenyő Jánosnak. Fenyő ezt követően értesítette a bankot és a West Deutsche Allgemeine Zeitungot, hogy Gyárfás ellen adócsalás miatt folyik éppen eljárás Kaposváron. Emiatt azonban Gyárfás elesett az üzlettől, annak ellenére, hogy később tisztázta nevét az adócsalási vádak alól. 

A vádirat szerint Gyárfás értesült arról, hogy Fenyő János miatt maradt ki a bizniszből.

A bizonyítási eljárásban a vádkiegészítés is megingott, hiszen kiderült, sem a bank, sem a West Deutsche Allgemeine Zeitung nem kapott Fenyőtől értesítést Gyárfás állítólagos adócsalásáról. 

Érdekes momentuma volt a pernek, amikor Fenyő és a Vico Rt. egykori ügyvédje, Óvári Győző elnézést kért Gyárfás Tamástól, hogy kihallgatásai során nem emlékezett a Fenyővel való kibékülésükre. 

A Fenyő-féle cégbirodalom zászlóshajójának, a Vico Rt.-nek az ügyvédjét a nyomozás során kilenc alkalommal hallgatták ki, és nyolcszor nem emlékezett arra, hogy Fenyő János és Gyárfás Tamás között megállapodás született, amelynek alapján a közöttük lévő összes vitát rendezték. A nyomozati iratok szerint a megállapodás tervezeteit is Óvári Győző készítette, amelynek végleges, harmadik változatát Fenyő és Gyárfás ügyvédjei, azaz Óvári Győző, illetve Kollár Károly írták alá. A Nemzeti Nyomozó Irodában Óvári kilencedik tanúkihallgatásán a nyomozók az ügyvéd elé tették a fent említett megállapodást, ekkor szembesült azzal, hogy az iratot ő szerkesztette és alá is írta.

Óvári a kihallgatásai során, valamint a bírósági tárgyaláson tett vallomásában is azt állította: az 1996-ban a Bank Austria – GiroCredit Investment Ltd.-nek írt levelében azt közölte, hogy Gyárfás Tamás ellen adócsalás miatt büntetőeljárás zajlik. Gyárfás annak idején a Bank Austria – GiroCredit Rt. ügyvezetőjétől megkapta Óvári 1996. március 29-én írt levelét, amit a tárgyaláson átadott Póta Péter bírónak, aki becsatolta a periratokhoz. 

A kétoldalas levélben nincs szó arról, hogy Gyárfás Tamás ellen adócsalás miatt eljárás van folyamatban. Ilyen nem is lehetett, mert a sokat emlegetett kaposvári ügyben Gyárfást csak mintegy másfél hónappal később, 1996. május 7-én gyanúsították meg.

Ezzel megdőlhetett a vád azon feltételezése, hogy a kereskedelmi televízió pályázatán Gyárfással együtt pályázni kívánó Westdeutsche Allgemeine Zeitung azért fordult volna el a Nap TV producerétől, mert egy bűnözővel nem kívánt együttműködni.

Egyébként Óvári a bíróságon tanúskodva arról is beszélt, hogy hiába békült ki Gyárfással Fenyő, attól még tovább gyűjtögette a Gyárfásra vonatkozó terhelő adatokat, igaz, cikkeket már nem írattatott ellenfeléről.

(Folytatjuk.)

Borítókép: Nyomozók állják körbe Fenyő János médiacézár holttestét 1998. február 11-én (Fotó: Rendőrségi felvétel)