Az egykori magyar határt őrző Vasvári sánc egy részét vágták át és tárták fel a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészettudományi Intézetének szakemberei a Savaria Múzeummal és Vasvári Helytörténeti Múzeummal közösen – írta meg a Vas vármegyei hírlap.
A sánc nevével ellentéteben nem a római korból származik, építésének ideje X–XI. század környékére datálható – mondta a hírportálnak Zágorhidi Czigány Benedek, az ásatás vezetője. Hozzátette:
a kalandozások lezárultával ekkor épült ki a nyugati gyepűrendszer, amely főleg a német betörésektől óvta az ország határait.
A szakértő kiemelte, hogy egy nyolc kilométer hosszú sánc egy darabját vizsgálják meg. Hozzátette, hogy a feltárás során fény derült az építési technológiára: a kutatók egy fából készült rácsszerkezetre bukkantak, amely megerősítette és stabilabbá tette a töltést. A rétegek vizsgálatával pedig az is kiderült, hogy a sánc külső feléről kitermelt földet a rácsszerkezetre hordták, így a kialakult árok tovább magasította az erődítményt.
A munkát feltehetően hadifoglyokkal végeztették el az őseink.
Az egykori védműre szükség is volt ezer évvel ezelőtt, amit jól bizonyít, hogy a sánc külső felén az ásatások megkezdése előtt fémdetektorral több harci eszköz maradványát is megtalálták – mondta Zágorhidi Czigány Benedek, majd rámutatott:
a nyílhegyek, buzogányok és sarkantyúk azonban nem a német, hanem a magyar harcosoktól származnak, ami arra utal, hogy az idegen támadásokat már a védvonal előtt meg akarták állítani.
Az ásatások jó idő esetén még egy hétig tartanak, a Vaskapu rekonstrukciójánál pedig az eredmények már felhasználhatók lesznek.
