– A bántalmazottak sokszor azt gondolják, hogy megváltoztathatják a másikat az iránta érzett szerelmükkel, de azt nem látják, hogy sok esetben ezek az emberek olyan mélyen sérültek, annyira traumatizálódtak valamikor, hogy képtelenek kezelni az indulataikat. Ez egy olyan betegség, amelyből nem lehet meggyógyulni, és amely az évek múlásával egyre rosszabb, durvább lesz – állítja Katona Katalin, aki tizenöt évig dolgozott bűnügyi nyomozóként, és jelenleg szexuálpszichológusként praktizál. A szakembert az angyalföldi tragédia kapcsán kérdeztük arról, milyen jelei lehetnek annak, ha valaki egy bántalmazó kapcsolatba kerül, és mit lehet tenni ez ellen.
Természetesen egyetlen kapcsolat sem lelki vagy verbális bántalmazással indul.
Eleinte a bántalmazó egy intelligens, jó humorú, nagyon kellemes ember benyomását kelti,
a bántalmazott pedig le van nyűgözve, sőt hálás, hogy egy ilyen embernek egyáltalán eszébe jut szóba állni vele – fejtette ki a terapeuta. – Ezt az időszakot nevezik mézesheteknek, egyszerűbben mondva „beetetési időszaknak”.
Ezt követően jönnek az elejtett, furcsa megjegyzések, amelyek első hallásra kedvesnek, aggódónak hathatnak. Ezek nyilván egy kiegyensúlyozott kapcsolatban is előfordulhatnak, de ha az ehhez hasonló helyzetekből egyre több adódik, az már gyanús lehet, nem helyénvaló. A legárulkodóbb az lehet, ha ezek a megjegyzések párosulnak egyfajta kiszámíthatatlan hangulattal, amikor a partner az egyik pillanatban nagyon szívélyes, a következőben viszont valamiért annyira túlreagál valamit, hogy az félelmet kelt a másikban.

Katona Katalin szerint persze konkrét recept nincs arra, hogy korán kiszűrjük, ha valami nincs rendben a partnerünkkel. Árulkodó jelek azonban vannak, és ezekre a párkeresési platformtól függetlenül érdemes odafigyelni. – Ilyen például a túlzásba vitt féltékenység, amely nem úgy indul, hogy nem „mehetsz sehova, és pont”, hanem azzal, hogy a partner azt mondja: „túl kihívó a ruhád”, majd azt, hogy „jobb lenne, ha ma inkább nem mennél el a barátaiddal”, legközelebb pedig azt vágja a fejünkhöz, „jobb lenne, ha most nem mennél a családodhoz” – fejtegette Katona Katalin. Mindez azért veszélyes, mert a mondandóját a másik fél iránt érzett aggodalomba csomagolja, magát viszont áldozati szerepbe helyezi, amiért egyedül maradhat pár órára vagy napra.