– A Honvéd Vezérkar főnökeként első dolga az volt, hogy felmérte, mi az, amit meg kell tartani és mi az, amit esetleg el kell felejteni az új gondolkodásmódú Magyar Honvédségben. Mit sikerült az elmúlt hónapokban ebből meghonosítani?
– Az új gondolkodásmódot Magyarország biztonságpolitikai helyzetének megváltozása kényszerítette ki. Az orosz–ukrán háború kitörése után egy békéhez szokott hadsereget kellett felrázni: a kiképzést, a felkészültséget át kellett állítani, hogy felkészült, reagálóképes és jól felszerelt honvédségünk legyen, azonban fontos hangsúlyozni a szomszédunkban zajló háborúval kapcsolatban, hogy Magyarország a béke oldalán áll. Két gyakorlaton keresztül megnéztük a törzsek, katonák felkészültségét, reagálóképességét. Ennek tükrében megtaláltuk azokat a pontokat, ahol be kell avatkozni.
Novemberben jóval szélesebb spektrumú gyakorlatot tartunk, ahol nemcsak katonai manővereket hajtunk végre az ország nyolc pontján, de felmérjük azt is, hogy a Magyar Honvédség és a civil közigazgatás miként tud együttműködni.
– Mikor volt legutóbb ekkora hadgyakorlat?
– Hasonló nagyságú, de éles művelet volt a nem robbanó műszaki zárrendszer, közismertebb nevén a határkerítés felépítése 2015-ben, amelyet a migrációs nyomás miatt kellett megépíteni és ma is Magyarország biztonságának alapja. Amikor a Magyar Honvédség megkapta a határvédelmi feladatot, akkor a szerb–román–magyar hármas határtól egészen az osztrák határig kellett kitelepülni, nagy számban kellett csapatokat szétbontakoztatni, szállítani, a logisztikát és a hírközlést megszervezni. Az akkori akció közelített volumenében a novemberre tervezett gyakorlathoz.

– Szigorú parancsnok, emiatt támadások is érték. Mi volt a háttere ennek?
– Nyolc igen és egy tartózkodással szavazta meg az Országgyűlés szakbizottsága, hogy alkalmasnak tart a vezérkar főnöki beosztás betöltésére. Akkori beszédemből két részletet ragadtak ki, sajnos mindkettőt félremagyarázva: az egyik az úgynevezett szittya gondolkodás, ami azért furcsa, mert az ominózus mondat a megjelentekhez képest ellentétesen hangzott el, mégpedig úgy, hogy a korábbi vezetés által bevezetni tervezett szittya gondolkodásmódot szeretném átvezetni az önkéntes tartalékos rendszerbe. Ennek oka, hogy Magyarország a NATO 2014-es walesi csúcstalálkozóján felajánlott egy nehézdandárt, légvédelmi képességet és légtérellenőrzést. A nehézdandár nem könnyű gyalogos harcászatot jelent, ennek tükrében nem volt létjogosultsága a professzionális haderőben a könnyű gyalogos filozófiát jelentő szittya gondolkodásnak, annak inkább a tartalékos, területvédelmi erőket kell jellemeznie. A másik gondolat a nukleáris elrettentés doktrínája.
Akár tetszik, akár nem, Európa és a világ biztonsága a nukleáris erőegyensúlyon alapul.
Ez a mai napig működik, ennek oktatását vezetjük vissza. Mi nem vagyunk atomhatalom, de a NATO nukleáris védernyője alatt teljesítünk szolgálatot, itt élnek a magyar állampolgárok. A katonaállomány gyakorlótérre küldése pedig szerintem evidencia. Egyértelmű, hogy amikor határaink mellett háború dúl, a legmagasabb szintű jártasságot kell elsajátítania, begyakorolnia mindenkinek a katonai hierarchia bármely lépcsőjén.