Az V. Budapesti Demográfiai Csúcs azért kimagasló jelentőségű rendezvény, mert több nézőpontból is vizsgálja a jövőnk legfontosabb kérdését, a hazai, az európai és a világban zajló folyamatokat – mondta lapunknak Szalai Piroska, az Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézetének munkatársa, a holnapi demográfiai csúcsról szólva. Szalai Piroska hangsúlyozta,
a demográfiai problémákat nem lehet feminista vagy gender módon közelítve megoldani,
és az sem elegendő, ha önállóan a demográfusoktól várjuk az eredményeket. A legkülönbözőbb szakértői területeknek kell együtt gondolkodni, s ezek eszköztárait mozgósítva érhetjük el a valós demográfiai fordulatot – vélekedett.
Szerinte a demográfia egy olyan kérdés, amire sajnos a külföldi politikusok közül még mindig nagyon kevesen fókuszálnak, úgy gondolják, hogy csak hosszú távú eredmények várhatók, és ezért bele sem kezdenek. Ők gyorsabb eredményt produkáló intézkedéseket hoznak, ha nincs elég foglalkoztatott, vagy gondban vannak a nyugdíjrendszer fenntarthatósága miatt, pedig a 15–20 év belátható időtartam minden kormánynak. A társadalmi folyamatok előrelátóbb tervezést igényelnének – állította.
Szalai Piroska kiemelte: azért örül nagyon ennek a demográfiai csúcsnak, mert a legmagasabb szintű döntéshozók, a szabályozói környezet kialakítói közül európai és Európán kívüli területekről is nagyon sokan érkeznek hozzánk. Ezenfelül
idén a közgazdasági tématerületek is nagyon erősen vannak reprezentálva a programban, hiszen jön egy Nobel-díjas közgazdászprofesszor James Heckman személyében, és egy önálló szekció fog ezzel a témával foglalkozni.
Így az előző demográfiai csúcsoknál is szélesebbre nyílik a holnap kezdődő rendezvény – fogalmazott.
Arról, hogy mennyire lényeges a munka és a magánélet egyensúlyának megteremtése, Szalai Piroska kijelentette: ebben a „vérzivataros időben”, amikor magas infláció volt az egész világon, a reálkereset változása még inkább központi témává vált a családjainkban. A családi kassza állapota még hangsúlyosabb kérdéssé lépett elő, mint két évvel ezelőtt volt az előző Covid ideje körüli csúcson. – Esszenciális kérdés maradt továbbra is, hogy van-e munkája a szülőknek, vagy nincs, illetve a munkahelyek a jövőben is megtarthatók, azaz megmarad-e az édesanyák állása a baba megszületése után – mutatott rá.
Hozzátette, ez a biztonságérzet hiányzott sajnos 2010 előtt a pénzügyi válság időszakában, ami Magyarországon már 2006-ban kezdődött. Kimutatott tény, hogy akkortájt sokan halasztották későbbre vagy mondtak le a gyermekvállalásról hazánkban, mégpedig a foglalkoztatott, házas, legalább középfokú végzettségű nők közül. Ezzel szemben
a jelenlegi időszakban a nők is meg tudják tartani a munkájukat, ami jelentősen növeli a biztonságérzetet
– világított rá.
A kétkeresős családmodell kapcsán Szalai Piroska emlékeztetett: a keleti blokk országaiban, az ötvenes években a nőknek mindenhol kényszer hatására kellett munkába állniuk, mára pedig a női munkavégzés az élet természetes részévé vált. – Ebben a térségben nem kérdés, hogy csak akkor tudnak megszületni a gyerekek, ha mindkét szülő keresetére lehet számítani. A Lajtán túl, ahol nagy arányban csak évtizedekkel később álltak munkába a nők, még mindig arról beszélnek a szakértők, hogy akkor születnek meg a gyermekek, ha a nők otthon tudnak maradni. Nálunk a 2010 környéki időszak példájából vezethető le, hogy akkor érkeznek világra a kívánt gyerekek, ha a munkahely biztonságban van – magyarázta.
Szalai Piroska úgy fogalmazott:
egy paradoxonban élünk, és a keleti blokkbeli attitűdök nem szerepelnek kellő súllyal a nemzetközi szakmai diskurzusokban.
A mi felelősségünk erre felhívni a figyelmet, amit meg tudunk tenni egy demográfiai csúcson
– jelezte.
Szalai Piroska kifejtette: Magyarországon akkor emelkedett jelentősen a termékenységi ráta, amikor a gyed extrát, a babaváró kölcsönt vagy a csokot bevezették. Ezek mind gazdasági, azaz munkaerőpiaci vagy pénzügyi intézkedések.
Borítókép: Szalai Piroska (Fotó: Bach Máté)
