Egy önálló lélekkel, kultúrával, múlttal bíró nép szabadsága talán a legnagyobb dolog a világon, amiért bármit hajlandó megtenni. Ha kell, fegyvert fog, és ha kell, a békéért áll ki a legnagyobb eltökéltséggel. A szabadság a kulcsszava az október 23-i ünnepnek – emelte ki Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézetének főigazgatója az 1956-os Műegyetemi emlékműnél tartott koszorúzáson.
Móczár Gábor elmondta: mi, magyarok több mint ezeregyszáz éve úgy éljük életünket a Kárpát-medencében, hogy létünk alapvetése, hogy nem engedjük, hogy mások döntsenek helyettünk.
Nem mondhatják meg, mikor énekelhetjük nemzeti himnuszunkat, mikor lengethetünk nemzeti zászlót, kivel működhetünk együtt, milyen elvek alapján szervezzük meg társadalmunkat, hogyan biztosítsuk nemzetünk továbbélését, nem mondhatják meg, milyen országban akarjunk élni
– szögezte le. Kijelentette: ma, amikor azt tapasztaljuk, hogy nemzetközi erőterek munkálkodnak saját érdekeik érvényesítéséért, egy stratégiai célnak kell vezetnie a döntéseinket, mindenáron meg kell őrizni függetlenségünket és szabadságunkat.
Mi, magyarok békés országot szeretnénk, mindig is békében akartunk élni; ma a békéhez sokkal több bátorság kell, mint a harchoz
– jelentette ki.
Kiss Tamás, a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségének elnökségi tagja az 1956-os események résztvevőjeként korabeli dokumentumrészletekkel elevenítette fel a forradalom kitörése előtti egy hetet. Felidézte, hogy Szegeden, az október 20-ra összehívott nagygyűlésen elfogadták a programot, amelynek követelései között szerepelt a szabad, demokratikus választások megtartása, valamint a nemzeti jelképek és ünnepek visszaállítása is. A Szabad Európa Rádió úgy kommentálta az eseményeket: „vihar van Szegeden, az ifjú lelkek lázadásának vihara” – emlékezett Kiss Tamás.
Elmondása szerint október 21-én küldötteket indítottak a nagyobb egyetemi városokba, hogy csatlakozásra szólítsák fel a hallgatókat. A Műszaki Egyetemen október 22-én tartott diákgyűlésen ismertette a Szegeden történteket. Éjjel döntöttek a csatlakozásról, a politikai követeléseket sokszorosították, és másnap elkezdték terjeszteni. Október 23-án tüntetésre indultak az egyetemi hallgatók, és a késő délutáni órákban Debrecenben eldördült az első sortűz, majd Budapesten, a Magyar Rádiónál is a tömegbe lőttek, kitört a forradalom.