– Ez nem egy kórházi probléma, hanem a kórházakban kicsúcsosodó probléma. Akár a környezetvédelemben, nem elég csak elektromos autókra cserélni az autókat, hogy minden megoldódjon, globálisan kell tekinteni a kérdéskörre és annak gyökerénél kell kezelni, nem pusztán a kórházaknak és a kórházakban – mondta Surján Orsolya, a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) helyettes országos tiszti főorvosa a kórházi fertőzésekről szóló háttérbeszélgetésen. Az infektológus szakember kifejtette, fontosabb tisztázni, hogy a kórházi fertőzések mint szóösszetétel helytelen, hiszen ez nem kizárólag kórházi probléma. A helyes szakmai kifejezés úgy hangzik: az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések, hiszen az egészségügyi ellátás az nem csupán a kórházi ellátást jelenti, hanem az otthon szedett gyógyszereket, az alapellátást, a szakellátást és más, egészségügyi intézmények is ide tartoznak.
Mi szükséges ahhoz, hogy a fertőzés kialakuljon? Kell hozzá egy fertőző ágens, egy terjesztő közeg és egy befogadó közeg; ha ebből a háromból egyet ki tudunk iktatni, akkor nem jön létre fertőzés, és nem lesz belőle járvány.
Surján Orsolya kiemelte, a specifikus járványok, vagyis a kórházakban kialakult fertőzések száma az elmúlt évben nyolc százalékkal csökkent 2021-hez képest. Míg a nem specifikus, vagyis a közösségekben kialakult fertőzések száma 55 százalékkal nőtt 2022-ben a 2021-es adatokhoz képest, amelyeknek a 87 százaléka Covid-fertőzés volt.
A szakember arra is kitért, a multirezisztens, az antibiotikumokkal szemben ellenálló baktériumok nem repülnek, hanem valamin megtapadnak, ezért kiemelten fontos, hogy a kórokozókat a felületi fertőtlenítéssel elpusztítsuk. – Zéro tolerancia kell hogy legyen a helytelen infekciós gyakorlattal szemben, ez közügy és közös ügy is, hiszen mindannyiunknak szerepe van abban, hogy ezeket a fertőzéseket visszaszorítsuk – szögezte le. Arra a kérdésre, hogy a kórházi fertőzések előfordulását a különböző intézményekben miért nem publikálják, azt felelte, ezeknek az adatoknak elsősorban nem az a céljuk, hogy a lakosságot tájékoztassák, hanem a szakembereknek jelent egyfajta útmutatót, hogy azok, akik a kórházban dolgoznak, tudják értékelni a saját feladataikat.
Szondi Zita, az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) alap- és szakellátásért felelős főigazgató-helyettese elmondta, a helyes kézhigiéné mellett, a kórházi higiénés szakemberek fontossága mellett a kórházi fertőzések számának visszaszorításában az egyéni felelősségvállalás is kiemelten fontos.
– Magyarországon rendkívül magas a társadalmi betegségteher, folyamatosan növekszik a cukorbetegségben, a krónikus betegségekben, a tüdőbetegségben, szív- és érrendszeri betegségekben, daganatos betegségekben küzdők száma, de persze a mentális egészségünkre is nagyon oda kell figyelni. Azok a betegek, akik bekerülnek a kórházba, súlyos betegek, a fertőzés kockázata az esetükben jelentősen megnő – hívta fel a figyelmet, majd azzal folytatta:
évente hatvanmillió orvos-beteg találkozás történik, a szakellátásban szintén 55-60 millióan jelentkeznek be országosan. Az orvos-beteg találkozások csökkentésével, valamint az egynapos ellátások lehetőségével azonban visszaszorítható lehetne a fertőzések kockázata.
Szondi Zita elárulta azt is, néhány hónapja egy munkacsoportot is létrehoztak, amelynek feladata a jövőben az lesz, hogy a kórházi fertőzéseket visszaszorítsák. Az OKFŐ és az NNGYK munkatársai már el is kezdték a munkát és az intézmények infekciókontroll tevékenységéről szóló beszámolóit megvizsgálták és elemezték. – Nagyon kevés kórházi higiénés szakember van jelenleg, ezért a jövőben megoldást jelenthet, hogy vármegyei szintű irányítással, egy vezető higiénikus szakember meghatározza az adott vármegye valamennyi telephelyének higiénés tevékenységét, amelynek megfelelő végrehajtását aztán a diplomás ápolók, szakdolgozók felügyelnék – vélte.
– Kórházi fertőzések mindig voltak, vannak és lesznek is, az egészségügyi ellátás és ezzel együtt a kórházi ellátás egy veszélyes üzem – vette át a szót Andréka Péter, a Gottsegen György Országos Kardiovaszkuláris Intézet főigazgatója (GOKVI), aki rögtön hozzá is teszi, nem véletlenül van most is a kórház által biztosított ruhában. – Ebben az intézetben a legsúlyosabb betegeket kezeljük, ez a betegcsoport a legnagyobb kockázatú betegeket képviseli, akiknek az immunrendszerük a legrosszabb állapotban van és ezáltal a legfogékonyabbak ezekre a fertőzésekre. Apróságnak tűnik, de alapvetés, hogy kizárólag a kórház által adott és tisztított ruhákban lehetünk mi, az egészségügy szereplői. Ennek a felsőnek szándékosan rövid az ujja, hogy az egész kezemet fertőtleníteni tudjam, de kötelezően nincsenek rajtam ékszerek, óra és a hölgyek esetében alapvetés, hogy ne legyen festett a körmük, mert ezek mind lehetőséget adnak arra, hogy a nehezen eltávolítható kórokozók megtelepedjenek a kezünkön. De persze a felületi fertőtlenítés és a légtechnika megfelelő tisztán tartása is kiemelten fontos ahhoz, hogy felvegyük a küzdelmet – magyarázta a professzor.
– Minden kórház veszélyes, de nem egyformán. A fertőzések gyakorisága nem egyforma, és ez nem attól van, mert az egyikben jól, a másikban rosszul dolgoznak, hanem amiatt, mert nem ugyanazt csinálják a kórházakban, egy nyitott szívműtétnek más infekció kockázata van, mint mondjuk egy pszichiátriai ellátásnak – hívta fel a figyelmet Surján György. A Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ igazgatója kiemelte:
az összes kórházi fertőzésnek a negyven százaléka az, ami elkerülhető, a maradék hatvan százalék be fog következni, bármit is teszünk.
Fontos látni azt is, hogy azok az intézmények, amelyek „rosszul teljesítenek”, az amiatt is van, mert a betegek huzamosabb időt, mondjuk tíz napot töltenek az adott intézményben, ez pedig – szemben egy járóbeteg-ellátással – jelentősen megnöveli a fertőzések kockázatát. Az, hogy egy kórháznak rosszak a mutatói és magas a kórházi fertőzéseknek száma, azt jelenti, hogy az adott intézmény teszi a dolgát és jelenti az eseteket.
Meglátása szerint veszélyes a kórházak összehasonlítása, mivel egy kórház, amelyik súlyos betegeket lát el és nagy gondot fordít arra, hogy keresse és jelentse ezeket a fertőzéseket, könnyen a lista élére kerülhet, így ezek a rangsorok rosszul hatnak az intézményekre, mert nem azzal foglalkoznak majd, hogy javítsanak a valós problémákon, hanem hogy elkendőzzék azokat, ez pedig nem lehet cél.
