A Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, Demeter Szilárd a Mandineren megjelent véleménycikkében azt írta:
Kiderült, hogy a Katona József Színházba kedvezménnyel járhatnak Gyurcsány Ferenc pártjának, a Demokratikus Koalíciónak (DK) a tagjai. Ismételjük meg az egyértelműsítés kedvéért: párttagként kapták a kedvezményt, tehát politikai alapon különböztette meg a közönségét a Katona vezetése. Pártszékházról már hallottam, pártszínházról még nem.
A publicista megjegyezte, várta a nagy felháborodást a „függetlenobjektív” média, a művészek és a civil szervezetek részéről.
Nézegettem, hogy a függetlenobjektív média szokása szerint épít-e kampányt, amiben Nagy Ervintől noÁron át Koncz Zsuzsáig diktatúráznak a celebritások, fajsúlyos liberális megmondóemberek mordulják a kamerába, hogy ezt még Kádár sem merte volna
– tette hozzá Demeter Szilárd, majd úgy fogalmazott, hogy az RTL híradójában is kereste az intézményi autonómiáért tiltakozó tömegeket és a #freeKatona feliratokat, azonban nem talált ilyet.
Végül az író arra jutott, hogy a baloldalon kialakult csend azt jelenti, hogy politikai alapon különbséget lehet tenni a kultúrafogyasztók között.
A nagy csend azt jelenti, hogy mindez nemcsak kultúrpolitikailag, hanem szakmailag, de ami még fontosabb: erkölcsileg is helyes. Én ezt eddig nem így tudtam. A nagy csend elgondolkodtatott. A hallgatás hosszabb távú következménye riasztó. Ugyanis azt is jelentheti, hogy ha ne adj’ isten, valaha ismét Gyurcsány kerülne hatalomba, akkor a most csendben lévők helyeslése mellett mindenki, aki másként gondolkodik, mint ők, mehet ismét Recskre követ törni
– zárta írását Demeter Szilárd.
