· Nem jártak utána dr. Óvári Győző (Fenyő János ügyvédje) 1996. március 29-én írt levelének, amelyet a Bank Austria-GiroCreditnek küldött. A vádhatóság a pótvádja benyújtása előtt meggyőződhetett volna, hogy az általa leírtakkal szemben a levélben szó sincs arról, hogy Gyárfás Tamás ellen büntetőeljárás zajlik. Nem is lehetett, mert az ún. első kaposvári ügy csak másfél hónappal a levél megírása után, 1996. május 7-én indult.
· Nem ellenőrizték azt sem, hogy valójában mikor volt az országos kereskedelmi televíziók pályázatának leadási határideje. (1997. április 10., és nem 1997 januárjának első néhány napja.) Többek között emiatt adtak hitelt a 40. számú védett tanú vallomásának.
· Nem nézték át a Népszavának legalább az 1997. szeptember 18. és 1998. február 13. közötti cikkeit, hogy meggyőződjenek: Fenyő János, illetve a Népszava – a vádiratban foglaltakkal szemben – nem kísérte figyelemmel a kaposvári pert, egy sort sem jelentetett meg a kaposvári perről, annak ellenére, hogy Gyárfás Tamás ott ült a vádlottak padján.
· A hatóság nem nézte át kellő figyelemmel az MTV-nek a Nap-kelte c. műsorral kapcsolatos szerződéseit, pedig az összevetésükkel világossá vált volna, hogy azok a Born Ádám volt Nap-kelte főszerkesztő által hangsúlyozott kritikus pontban nem tértek el egymástól.
· A vádirat úgy fogalmazott, hogy több tanú valamely forrásból arról hallott, hogy Gyárfás meg akarja öletni Fenyőt. A valamely forrás az egyetlen forrás: Tasnádi Péter. Valamennyi tanú azt mondta el, amit különböző változatban, mindenkori érdekeinek megfelelően – tőle hallott.
· Nem vetették össze a 4. sz. védett tanú arcát annak a személynek a képmásával, akit Gyárfás Tamás és felesége 2017. szeptember 17-i látogatójukban fényképről – és amikor egy üvegtábla előtt az NNI-ben negyedmagával felsorakoztatták – egyaránt felismert.