Ma, a november negyedikei nemzeti gyász emléknapján az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésére és az összecsapásokban elhunyt hősökre emlékezünk: pontosan 67 éve ezen a napon indult a szovjet katonai megszállás, amely felszámolta az október 23-án indult ellenállást.
A Nyugat nem segített
„Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes, magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak” – hangzott el Nagy Imre miniszterelnök híres rádióüzenete 1956. november 4-én, hajnali 5 óra 20 perckor.
Nagy Imre, a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának elnöke a Szabad Kossuth Rádióban így jelentette be, hogy Magyarországot megtámadta a Szovjetunió.
A Vörös Hadsereg kétezer páncélossal és kétszázezer katonával, hadüzenet nélkül vonult be hazánk területére. A forradalmárok a Nyugat segítségében reménykedtek.
Dwight D. Eisenhower amerikai elnök október 31-én egy rádióinterjúban kijelentette, hogy az új magyar vezetést nem tekinti az Egyesült Államok szövetségesének. Ezzel lényegében azt jelezte a szovjet vezetés felé, hogy akár katonai erővel is leverheti a forradalmat, az Egyesült Államok nem avatkozik közbe.
Fotó: Fortepan/Gödér Hajnal
A többszázezres túlerővel szemben néhány ezer forradalmár állt szemben. Több helyen véres utcai harcok kezdődtek. A Magyarország függetlenségéért vívott szabadságharc végül november 11-én bukott el. Több ezer ember vesztette életét, sokan jelöletlen sírban nyugszanak, illetve tízezrek sebesültek meg. A Kádár János és társai vezette megtorlásokban, illetve koncepciós perekben tömegesen börtönözték be vagy végezték ki a forradalmárokat, negyedmillióan pedig emigrációba kényszerültek. A kádári diktatúrában évtizedekig tilos volt beszélni a történtekről.
Események a gyásznapon
A harcok november 4-én a fővárosban 135 halálos áldozatot követeltek. Október 23. és január 16. között országosan 2652 ember hunyt el az események következtében és 19 226-an sebesültek meg. Egy 1991-ben készült hivatalos statisztika szerint a szovjet hadsereg 669 katonája vesztette életét a harcokban, 51-en eltűntek. A forradalomban való részvételért kivégzettek száma 220-340 volt. A forradalom vezetőit, Nagy Imre miniszterelnököt, Maléter Pál honvédelmi minisztert, Gimes Miklós újságírót 1958. június 16-án koncepciós per után kivégezték – olvasható a Honvédelem.hu-n.
Magyarország Kormánya 2013-ban nyilvánította a nemzeti gyász emléknapjává november 4-ét.
Az emléknapon félárbócra engedik Magyarország nemzeti lobogóját, majd a hagyományok szerint a Terror Háza Múzeum Hősök falánál gyertyagyújtással, a Rákoskeresztúri Újköztemető 300-as parcellájánál koszorúzással, a Szent István Bazilikában pedig emlékkoncerttel emlékeznek az ’56-os szabadságharc mártírjaira és a megtorlás áldozataira. Az esemény weboldalán található tájékoztató szerint november 4-én kilenc órakor felvonják Magyarország lobogóját katonai tiszteletadás mellett, majd félárbócra engedik a Kossuth téren.
Sopronban például csendes főhajtással emlékeznek meg a nemzeti gyász emléknapjáról a Jánostelepen eltemetett kilenc forradalmár emlékére emelt kőhalomnál.
Debrecenben megemlékezést és koszorúzásokat rendeznek, ami 8.30-kor kezdődik a Kossuth téren és 10.30-kor zárul a Kossuth laktanyában tartott koszorúzással a mártír katonák emléktáblájánál. Pécsett idén újra bárki a mecseki láthatatlanok nyomába eredhet. A mecseki láthatatlanok az 1956-os forradalom egy fegyveres szabadságharcos csoportja volt, mely a forradalom leverése után még hetekig ellenállt a Mecsek hegyeiben rejtőzve. A nemzeti gyásznapról Orbán Viktor miniszterelnök és Novák Katalin köztársasági elnök Facebook-posztban emlékezett meg.
Borítókép: Az 1956-os évszámot formázó mécsesek a Szent István-bazilika előtt a forradalom és szabadságharc leverésének és a szovjet csapatok bevonulásának 63. évfordulóján, a nemzeti gyásznapon, 2019. november 4-én (Fotó: MTI/Mohai Balázs)
