Egy észak-angliai faluban a kilencéves Jane Rowth hunyorogva nyitotta ki a szemét 1699. április 13-án este 11 óra körül. Édesanyjával akkor ébredtek fel. Az anya felkelt, majd kisvártatva két férfi jelent meg az ablaknál. Felszólították, hogy menjen velük. Ahogy Jane később a tárgyalóteremben elmondta, anyja nyilvánvalóan várta a látogatókat. Mielőtt elment, azt súgta a lányának, hogy feküdjön nyugodtan, reggelre megjön. Jane anyja nem tudta betartani az ígéretét – soha nem tért haza.
Azon az éjszakán meggyilkolták.
Közel háromszáz évvel később, az 1990-es évek elején Roger Ekirch amerikai történész a londoni Public Record Office-ba – egy impozáns gótikus épületbe – ment, amely 1838-tól 2003-ig az Egyesült Királyság Nemzeti Levéltárának adott otthont. Ősi pergamenek és kéziratok között véletlenül rátalált Jane vallomására.
Ahogy végigolvasta, két szó tűnt fel neki: „első alvás”.
Jane azt mondta: közvetlenül azelőtt, hogy a férfiak megérkeztek az otthonukba, ő és édesanyja éppen felkeltek az esti első alvásukból. Nem volt további magyarázat, a vallomást lejegyző a megszakított alvást tárgyilagosan állapította meg, mintha teljesen megszokott lenne. Az első alvás a történész szerint egy második alvást is jelent, mégpedig egy két részre osztott éjszakát. Családi furcsaság vagy valami többről volt szó?
Az elkövetkező hónapokban Roger Ekirch átkutatta az archívumot, és számos utalást talált a kettős vagy „kétfázisú alvásra”, ahogy később nevezte a jelenséget. Amikor kiterjesztette a keresését online adatbázisokra, világossá vált, hogy a jelenség szélesebb körben elterjedt, mint azt valaha képzelte. Minden elképzelhető formában – több száz levélben, naplóban, orvosi szakkönyvben, filozófiai írásban, újságcikkben és színdarabban – talált utalást a kétszeri alvásra. Ez a szokás nem csak Angliában volt jellemző, az iparosodás előtti világban széles körben elterjedt. A történész olyan távoli helyeken is kimutatta ezt a szokást, mint Afrika, Dél- és Délkelet-Ázsia, Ausztrália, Dél-Amerika és a Közel-Kelet.
Gyanakodni kezdett, hogy évezredeken át ez volt a domináns alvásmód, amelyet őseinktől örököltünk.
Az első feljegyzés erről az időszámításunk előtti VIII. századból, az Odüsszeiából való, míg az utolsó a XX. század elejére datálódik. Roger Ekirch szerint a kétszeri alvás rendszere olyan jeles szerzők alkotásaiba is bekerült, mint Plutarkhosz, Livius és Vergilius.