Bardóczi Sándor, aki Budapest főváros főpolgármesteri hivatala várostervezési főosztálya tájépítészeti osztályának vezetője, a munkakörével összefüggő megnyilatkozásai során szabadon, a jogszabályok megsértése nélkül is használhatja a főtájépítészi titulust – közölte a Magyar Nemzettel a fővárosi önkormányzat.
A főváros szerint ugyanis a főkertésznek kinevezett Bardóczi munkaköri feladatainak köznapi, rövid, összefoglaló megnevezéseként használható a főtájépítész megjelölés. Ebből azonban egyértelműen kiderül, hogy Karácsony Gergelynek a 2019-es választási ígéreteivel ellentétben nem sikerült létrehoznia a főtájépítészi pozíciót, csupán engedélyezte a város főkertészének, hogy egy jóval nagyobb presztízsű megnevezéssel hivatkozzon magára.
A Bardóczival kapcsolatos anomáliára nemrég Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója és a Liget projektért felelős miniszteri biztos egy véleménycikkében is rámutatott. Baán László emlékeztetett: a Fővárosi Közgyűlés sem egy-két hónapon belül, sem az azóta eltelt közel négy év alatt nem hozta létre a főtájépítészi tisztséget, nem definiálta az ehhez tartozó feladat- és munkakört, éppen ezért a tisztségre várományos Bardóczit senki nem nevezte ki főtájépítésznek:
Budapestnek egy percig sem volt és ma sincs főtájépítésze.
A miniszteri biztos szerint aki mást állít Bardóczi kapcsán, az nyilvánvalóan hazudik. Ugyanakkor az eredetileg főkertésznek kinevezett Bardóczi már korábban elismerte, hogy a kinevezésével szemben mást csinál. Az Építészfórumnak 2020 januárjában adott interjúban Bardóczi elmondta, hogy a tájépítészi és a kertészmérnöki szakma eltávolodott egymástól.
A tájépítészszakma eléggé elvált a kertészmérnökitől és például az urbanistákhoz, építészekhez ma már több köze van. A kertészmérnök inkább gyakorlatias, munkakörébe egyaránt beletartozik a növénytermesztés, a különféle nemesítésekkel kapcsolatos kutatások és a kertészeti ágazaton belül a zöldfelületek fenntartása, kezelése is. A tájépítészek ezzel szemben elméleti szakemberek, főként tervezőmérnökök: kertet, zöldfelületi hálózatokat és tájrehabilitációt terveznek, de emellett beleásták magukat a tájvédelembe, ökológiába, építészetbe, erdészetbe, vízépítészetbe, tájalakulás-történetbe vagy éppen a társadalomtudományokba is. Egyszerűen annyi a különbség, hogy a tájépítész műszaki tervekben és stratégiákban gondolkodik, míg a kertész a kivitelezésben, fenntartásban, termesztésben
– jelentette ki Bardóczi.
Budapestnek 1949-ig volt főkertésze, utána több évtized kihagyás következett, a jelenlegi önjelölt Bardóczin kívül főtájépítésze pedig még nem volt, így senki sem tudja, valójában mi is volna a dolga egy ilyen szakembernek. Bardóczi Sándor például úgy ért mindenhez is, hogy valódi tudományos munkásságára alig találni bizonyítékot.
Mint azt a Magyar Nemzet már korábban megírta: Bardóczi Sándor 1998-ban diplomázott tájépítő mérnökként, de egyetlen publikáció sem közli, hol. Tudomásunk szerint ebben az időszakban még csak a kertészeti egyetemen folyt ilyen képzés, nehezen érthető, hogy az ismert intézményt miért nem említik név szerint.
Bardóczi pozícióját már jó ideje homály fedi, a magát főtájépítésznek tituláló férfi pedig számos kezdeményezésében elsősorban kertészettel kapcsolatos elképzeléseket valósított meg. Többek között az ő nevéhez fűződik a méhlegelők, illetve a rovarhotelek létrehozása, majd pedig bővítése is.
Azonban szintén a magát szakembernek tituláló Bardóczi támogatott számos, az autós közlekedés ellehetetlenítésével kapcsolatos tervet, mint a biciklisávok városszerte történő felfestését, illetve a pesti alsó rakpart lezárását is. Az is sokatmondó, hogy a Liget projekt kérlelhetetlen ellenzőjeként úgy bírálta a Városligetben elkészült múzeumi és zöldterületi fejlesztéseket, hogy saját bevallása szerint azokat meg sem nézte személyesen.
